Nem voltatok mindig kreatívak.
Azzá váltatok. Rátok ragadt. Már lemoshatatlan. Ott van, mint egy tetkó. S az
sem biztos, hogy férjek vagytok. De társak mindenképp. Úgy hozta a szerencsétek,
hogy összejöttetek egy érdekes nővel. Minden jól indult. A nőnek volt normális
állása. Normális munkaideje. Meg normális fizetése. Talán közgazdász volt. Vagy
építész. Esetleg marketinges. Netán HR-es, informatikus, ügyvéd vagy médaiguru…
Szóval menő diplomával végezte a menő és izgalmas feladatait. Úgy hozta a
balszerencsétek, hogy kezdetben csak kreatívkodott, majd kreatív lett. Megszállott.
Jöttek a jelek. S Ti nem léptetek le. Elviseltétek, ha a keményfedeles mellé
OKJ-sre is áhítoztunk. A „Mit szólnál, ha elvégeznék egy tanfolyamot/fehérre festeném
a parkettát/workshopra mennék?” kérdésre a válaszotok: „Just do it!” Hálával tartozunk Nektek, mert elviselitek a
kreatív-földönkívüli-hippi énünket. Elviselitek, hogy naponta 10 ötletünk van.
Elviselitek az életet, ami egy alkotó emberrel jár. Támogattátok, amikor a
pályát és a fix bevételt elhagyva újba kezdtünk, az 5 napos munkahetet 7
naposra cseréltük. Még ez sem volt elég figyelmeztetés, maradtatok. Elhitettétek velünk, hogy jók vagyunk, s sikert hoz az
álmunk. A szemetek sem rebben, ha a közelmúltban felújított közös otthonunkon
változtatunk. Nem nehezményezitek, ha átfestjük, letapétázzuk, megvarrjuk,
átrendezzük, lepakoljuk, fölpakoljuk, majd ugyanott tartunk. Ti vagytok azok,
akik megállnak az út szélén fagyöngyöt szedni, ha éppen téli esküvőt
szervezünk. Tudjátok, hogy nagyon szeretjük az olyan ajándékokat, mint fúrógép,
csavarbehajtó, csiszológép. Tök normálisnak tartjátok, hogy a polcokon festék,
textil, parketta, kreatívpapír minták és albumok vannak. Köszönjük, ha a tax
free-ből lakberendezési újságot hoztok, hiszen ismertek bennünket, hogy jobban
örülünk, mint egy parfümnek. Na jó, annak is örülünk. S valójában azt is
hoztok. Hálásak vagyunk, hogy a rendszeres meleg vacsi időnként csak azért
meleg, mert Ti készítitek. Mi pedig örülünk a főtt virslinek. Bármit
megérdemelnétek, mert még a szülői értekezletre is elmentek, mialatt mi –
nyomás alatt, határidőre – kreatívkodunk. Szóvá sem teszitek, ha a családi
fészek egy része raktárrá változik. S még ekkor sem léptek le. Akkor is csak
kicsit morogtok, amikor inget kell vasalnotok, noha nem ehhez vagytok szokva.
De tudjátok, projekt van. Nem balhéztok, ha csütörtökönként az amúgy tök
koránhoz képest is 10 perccel korábban kell kelni a közös reggeli kávézás
kedvéért, mert az M0 percenként dugul, s mi kilövünk a virágpiacra csapot-papot
otthagyva. Akkor sem balhéztok, amikor éjjel szörfözünk a neten. Elhiszitek,
hogy mi nem instázunk/facebookozunk, hanem inspirálódunk. Még kapcsolatunk
hajnalán észrevettétek és elfogadtátok, hogy a filmeket gyakran azért nézzük
meg kétszer, mert elsőre az enteriőrt bámuljuk. A kedvünkért megtanuljátok a
pinterest, badella, lézeres távolságmérő, Anthropologie, eukaliptusz,
krétafesték szavakat. Cserébe megkímélünk kupon napokon a bevásárlóközpontok
látogatásától, mi a kedvezményeket a városszéli barkácsáruházakban váltjuk be. Elfogadtátok,
hogy utazásaink során a kulturális élmények mellett muszáj betérni
lakberendezési üzletbe, bolhapiacra, hogy percekig levegővétel nélkül tudunk
bámulni egy épületet, s nem áruljátok el Anyósotoknak, s a mi Anyósunknak sem,
hogy a telón több fotó van a mintákról, színekről és hangulatokról, mint a
gyerekekről. Már ha egyáltalán ott vagyunk a teljes nyaraláson. Mi vagyunk
azok, akik a bag-et csak nézik a kirakatban, mert hasitasizunk vagy óriási táskával
caplatunk. A legnagyobb nyugalommal kezelitek, amikor kiborul a táskánk, s
elborítja a padlót a mérőszalag, csavarhúzó, metszőolló, ecset, gyorskötöző és beszáradt
festék. Egyértelmű Nektek, hogy a designer számunkra sokkal inkább bútor, mint
divat. Na jó, néha divat is. A legnagyobb nyugalommal váltok beszerzővé vagy
futárrá, ha úgy alakul. Szavak nélkül beleálltok a kellékek pakolásába, sőt azt
sem érzitek cikinek, ha téli hajnalon fényfüzért rögzítetek egy fűtetlen
sátorban. Ti vagytok azok, akik meghallgatnak. Megráznak, amikor kezdjük
feladni. Pont akkor és pont azt a két szót mondjátok, amitől továbblendülünk. Megnyugtattok,
ha otthon marad az esküvői autódísz, ha elkalkuláljuk a tapétamennyiséget, ha
rosszul megy ki az árajánlat. Mosolyt csikartok ki, ha elszakad, kiborul, eltörik.
Megsimogattok, amikor azt érezzük, hogy
ez nem megy tovább, amikor azt érezzük kevesek vagyunk, amikor állva elalszunk
és beszélni sem tudunk. S még ekkor sem merül fel, hogy turbó sebességgel
kilőjetek, hiszen Ti nem ezt választottátok, az első csók ígérete valami
egészen különleges volt. Maradtatok. Sőt hatottunk rátok. Már szükségetek van a
szépre. Az egyedire. A vizuális kultúrára. Az igényesre. Már komponáltok. No
nem zenét. Tárgyakat viszonyítotok egymáshoz. Már másképp nézitek. Már máshogy
látjátok. Ti is megálltok és bámuljátok. Betértek az ArtKraftba. A papírtányért
csak akkor fogadjátok el, ha a tematika része. Borostyánt kötöztök. Menütartót
festetek. Bútort cipeltek. Megszeretitek a porcicát. Lepacsiztok az
asztalossal. S néha még büszkék is vagytok ránk, s arra, hogy a nyomot hagyunk.
Műfajilag nem óda. De a kreatív
férjek megérdemlik. Köszönjük, hogy szárnyalhatunk mellettetek!
