…jár
annak, aki elköveti az alábbi tettet.
A
dolgokat mindig egymáshoz viszonyítva, rendszerben látom. Amit lehet átalakítok,
így elérve azt az érzést, hogy a berendezési tárgyak passzolnak egymáshoz. Ma
már nem értem, de egykor rajongtam a rattanért.
Ugyan nem estem túlzásba, hogy ne legyen olyan az otthonom, mint egy
rattan bolt, de manapság már abban a mennyiségben sem kedvelem, mint egykor. Ám
kidobni sem szeretek, inkább új köntösbe öltöztetem a holmikat. Ez történt a
rattan állófogasunkkal is.
A
korábbihoz képest teljesen újjá alakult. Minden a már említett tapétával
kezdődött. És ezzel a vállfával folytatódott. Nem hiszem, hogy van még ember
rajtam kívül, aki az ausztriai nyaralásról egyetlen souvenirt hoz haza: egy
Billa-ban vásárolt vállfát. Mondanom sem kell, a színébe szerettem bele, s
bizton állítom ez indította el a lavinát…. egyszerűen elég lett a mahagóniból, 2003-ban
tetszett, majd évről évre azt vettem észre, hogy mindenhol belebotlom, s már
nem éreztem magaménak….. vagy az is lehet, hogy az a bizonyos 7 évente változik
az ember (nálam 9-re tolódott…) hatalmasodott el.
Megkértem
Őt, aki gyakrabban jár a színkeverős festékszórós beszerzési forrás felé, hogy
kevertessen egy adagot a vállfa színére. Az üzletben színazonosítóval sikerült
tökéletesen elkészíteni: Nissan KI7 C500/S.Val, matt.
Mindeközben
(valamint a helyiségek festése által okozott rumli közben más sem hiányzott)
szétszedtem az állófogast darabokra, és elkezdtem lecsiszolni. Ezzel kezdődött
az ősz hajszálas történet. Csiszolni önmagában jó, persze jobb lenne, ha nem
lennék porallergiás, ám az ilyen kis furmányos alkatrészek minden zege-zuga
pont nem esik kézre, nem tagadom kellett hozzá türelem.
A
szokásos portalanítást a DM-es nedves törlőkendővel végeztem, nem gondolnám,
hogy így van megadva a Hogyan fessünk
nagykönyvben, ám e nem szakszerű módon végzett előkészítés már többször bevált.
Következett
a darabok kiterítése és alapozós lefújása.
Majd
színre fújtam egy nap elteltével, utána másik oldalukat is.
Végül
Soma segítségével összeszereltük.
Ezúton
szeretném újfent megköszönni Fecának és Katának a tavalyi születésnapomra
vágyott és megkapott ajándékot, a csavargépet, ami nagyságrendileg többször van
a kezemben mostanság, mint az elektromos fogkefém.
Már
csak a cipős komódot kell felturbózni és kész is az előszoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése