… mert
nem erre a színre terveztem, hanem a fal zöldjére, s e kékesszürke a
visszacsiszolt alsó rétegnek indult… majd maradt, s nem folytattam, mert ami
fejben jónak tűnt, az nem működött a valóságban. Hát ez most egy tipikus példa
arra, hogy nem kell mindig ragaszkodni ahhoz, amit elterveztünk.
A
vicces az az egészben, hogy a bűnronda foganytúk is megszépültek ezzel a
hátérrel. (Felmerült azok cseréje, de nem ért meg nekem mindez kb. 5.000,-Ft-ot,
hisz egy valamire való fiókgomb kb. 500,-Ft.)
A
komódot – lapraszerelt állapotban – 50%-os kedvezménnyel vásároltam a tízlábú
család cipői részére a Kikaban, 3 éve. Hogy miért nem egy kész cipős szekrényt?
Mert azok vékonyabbak, magasabbak, rondábbak, lamináltból vannak, s mert az túl
egyszerű lett volna. Választhattam volna még az egyedi készítésűt… de minek, a
célnak ez is megfelel, s árban meg ez a budget fajta. Nem sikerült még
rájönnöm, hogy ez a kedvezőbb ár vagy csak szimplán önmagában keresendő az ok,
hogy miért kell bosszantani az összeszerelőt, a mi esetünkben engem. Ez a
nyamvadék ugyanis sehogy sem passzolt, a kellő lazasággal megszerkesztett leírást
követve hozzáképzeltem a hiányzó felét (kéksárgáék összeszerelési
útmutatóiból volt már tapasztalat), így lett is haladás, a lyukak némelyike
totál máshova volt előfúrva, ha mindent betartok az egyik fiók 1 cm-rel lejjebb
van…. 1:0 az Ikeának, sajnálom. (Ennél bosszantóbb, hogy volt olyan projektem,
ahol az ugyancsak a Kikában vásárolt szekrények lelkes összeszerelői estek
áldozatul…. nem mondom, hogy az üzlet hibája, de könyörgöm, otthagy az ember
tökmindegymennyi pénzt, akkor már kapjon érte egy részletes, pontos útmutatást,
ne a 99. lépésnél derüljön ki, hogy valamit rosszul ábrázoltak, s vissza kell
bontani a 22-ig.)
Nade, mivel jó kedvem van, és ez a bejegyzés az újjávarázsolt
komódról és a festésről szól, s legyen pozitív feedback (mostanában úgyis ezt
fordítom), a fa imádott engem. Csiszolni nem kellett, kezeletlen felület,
könnyen befogadta az alapozót, arra került a fedőréteg. Sokféle festékkel
próbálkoztam már, s mindig arra jutottam, hogy a legeslegszebb eredményt a
festékszórással lehet elérni. Csak az meg drágább, meg macerás. Most azonban
teljesen szerelmes lettem ebbe a festékbe. (alapozó: Poli Farbe Cell Kolor Aqua fehér töltőalapozó, fedő: Tikkurila Everal Semi Matt N441/kékesszürke) Csodálatos,
szép, könnyen terül. Vizes bázisú, ami azért jó, mert gyorsan szárad, nincs
festékszag a lakásban, s a hígító árát is megspóroltam. Az ecset és a henger is
könnyebben tisztítható. A színt a kedvenc tapétám alapján választottam. (Mindig
menjetek ki a természetes fényre a színpalettával a keverés előtt.) Csakis matt
vagy selyemfény, mert ahhoz a stílushoz, amiben otthonosan mozgok, ez illik, s
mert nem akarok még többet takarítani, hogy egy fényes felületen táncoló
porszem látványától úgy érezzem bekebelezett a háztartás. Takinéni meg itt
akkor lesz, ha… nem tudom mikor, mondjuk most holnap jöhetne egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése