Ilyen lett, avagy könyvek a helyükön

1 hete végre befejeztem a könyvszekrényeket.

Ez, amolyan budget könyvszekrény, itt már írtam róla. Nemes egyszerűséggel átfestettem, kiűzve a tégla saját színét és a polcok bordóját. A téglákat a nyílászárók új színére (Tikkurila Color full matt M497), falfestéket használtam, míg a polcokat illetve a 2 Ikea (15 éve vásárolt és még bírja a strapát fenyő) könyvszekrényt a fal színére (Tikkurila J497).

 

Csudiszép lett, minden passzol mindenhez :o))) A szőnyeg ideiglenes (gondolom 2-3 évre). Fehér, mint az egyik kanapé. 3 gyerekhez. Igen! Függöny még nincs, szeretem, hogy kilátok a kertbe, ami mintha kicsit beköltözött volna a nappaliba. Nézzük a madarakat (akik alkalmasint lefejelik az ablaküveget), belesüppedünk a kényelmes nagy kanapéba a meseolvasáshoz. Elég idilli. A rajzasztalt végül beköltöztettem a hálóba (ugyanis oltári rumli vesz körül a munkánál, s a látvány mindig része volt a nappalinak.) Most kevesebb a tárgy, a kütyü. Sok tapasztalattal járt ez a felújítás, ami balul elsülhetett az elsült. 

Ő többnyire türelemmel viselte és minden esetben határtalan szeretettel nem nyúlt a dolgokhoz, nem lassítva a szerelést, pakolást tevékeny részvételével. Az, hogy 1 hónapig kikerült látókörünkből a sok tárgy, nagyon megnyugtató volt. Mint egyfajta „tárgy böjt”. Mindenkinek ajánlom. Szó szerint tisztít, s közel sem biztos, hogy mindenre annyira szükség van, mint azt hisszük, mint egy zsibvásáron. Ez a véleményen most. A könyvek visszakerültek, mert azok nélkül mit érek én, más elrendezésben, csoportosításban. A „dísztárgyakkal” csínján bánok. Harmónia így is lett.

Csak egy kis before kép. Itt is találtok.

Az előzményekről pedig munkaközi állapotok: itt, itt és itt.