A minap
majdnem elcsábultam karácsonyi dekorok nézegetésekor. S ott, abban a
pillanatban fülembe csengett a gyerekek napokkal korábbi szócsatája, miszerint
Anya ismét kirakja majd az adventi kalendárt (amit 10 éve vásároltam – ez az /
s adott napi puttonyába kerül a kis meglepi), az angyalkákat a faágakra, a
télapós hűtőmágnest a szagelszívóra, a csillagfüzért a cserépkályhára (ez az),
a koszorút az ajtóra stb. Ugyanígy felkerült az akasztóra a Vele első közös
ünnepek alkalmával, Mikulásra kapott „karácsonyi – ikeás – zokni”. Sütünk
mézeskalácsot és gyümölcskenyeret (recept itt). Vesztemre 2 nagy tálca kandírozott
narancshéj is készült már a héten. Hallgatjuk ugyanazokat a zenéket… ekkor
jöttem rá, hogy mekkora felelősségünk van az ünnepeknek méltó körítést adva olyan
gyerekkort biztosítani, amire jó lesz visszaemlékezni. Hagyománnyá váltak a
tetteink és szorosan kapcsolódnak az adventhez, ünnephez azok a bizonyos,
részben fent említett, visszatérő tárgyak. Szóval ezért sem vehetek újat. Talán
jobban felelevenednek a családi-ünnepi hagyományaink reguláris részletei majd
Bennünk, mint a fa alá kerülő ajándékok.
Ezen
felbuzdulva az idei Luca nap alkalmával bővítettem adventi szokásainkat.
Ismert, hogy attól a naptól kezdve karácsonyig 12 alkalommal megfigyelt napi
időjárás következtetni enged az új esztendő hónapjainak időjárására. Ezért egy
korábban az irodában használt parafatáblát felhasználva elkészítettem a mi Luca
naptárunkat. Ráhelyezzük az aznapi tapasztalást, s bőszen figyeljük majd egész
évben, mit is jósoltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése