Iskolapad...

… a 7 éves Somának. Hááááát, már a kicsi is nagy, Isten éltesse jó soká!!!!

Az iskolapad nekem ismerős, ültem hasonlóban hajdanán. Online vásártéren találtam, teljesen véletlenül, majd hetekig szemeztem vele mire végre megvettem. Soma nem egy nagynövésű, így 2-3 évig jó lesz Neki. Beszerveztem családomat egy nyárvégi szombatra, ugyan ugorjunk már le Kecskemét mellé…. Így a portéka átvételét összekötöttük egy kellemes családi kirándulással, megálltunk Magyarkertnél (az ötlet elképesztő, ám sokkal többet ki lehetne hozni belőle szerintem), megnéztük Kecskeméten a Cifra Palotát, belebotlottunk egy kézműves étel-ital vásárba, láttunk ciklámenruhás koszorúslányokat, ettünk fagyit és hazafelé pedig Liza, aki az iskolapadban ült, s tökéletesen eljátszotta az unom a banánt az isiben-ráfekszem az asztallapra elalszom című műsort, egy kanyarban oldalra borult iskolapaddal együtt, felébredt egy pillanat alatt, majd mindannyian percekig könnyesre kacagtuk magunkat...

E kalandos hazaérkezés után már csak le kellett szedni a festéket. Ami kimagaslóan ócska és vastag volt, helyből KedvesSzomszéd hőlégfúvóját kértem segítségül, ám így is eltartott egy ideig. Majd a szokásos mantra: csiszolás, portalanítás, alapozás, festés stb. következett. Festék ugyanaz, mint Dorka polcánál használt Tikkurila J497.

Ugye milyen más lett. Íme néhány elrémisztő fotó.