„Anya,
vehetek papírt a nyomtatóból?” „Persze, persze”, mondtam, válaszoltam ugyan, de
ebben a perszeperszében valójában a laptopot püfölöm volt benne, mert szeretném
befejezni az anyagot, benne volt a gyorsan kihasználom az időt, mert 2 tornán,
s csak 1 van itthon, benne volt a még van 1/2 órám, míg indulni kell, benne
volt a jaj már csak félórám van… Egy dolog nem volt benne, hogy 200%-kal a
kisemberre figyeltem volna. Aki, mire kimentem a nappaliba akkurátusan
hajtogatott 16 kicsi és egy nagy csónakot, s szépen elrendezgette őket. Majd
fülig érő mosollyal várta a nagy dicséretet, az elismerő visszajelzést, s kérte
fotózzam le s tegyük fel a blogra. Mert Ő annyira bölcs. Én meg lesüllyedtem a
garázsba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése