Maraton életre, életre

Tegnap ismét lefutottuk együtt (de egyénileg) a Budapest Maratont. A táv, annak teljesítése, a sok futótárs, a rengeteg biztató taps és szó által átélt élmény elképesztő. Mondjuk 23 km és 30 km között maga volt a pokol, annak is legmélyebb bugyra, mintha mindent visszakaptam volna, amit valaha méltatlanul gondoltam, mondtam vagy cselekedtem. Az előtte 23 és az után 12 jól ment. A kedvenc fotóm elszállt, így jártunk, az élmény a miénk, ez pedig az érkezés. Köszönöm Neki és a családomnak :o) Puszi Mikinek, a sörért külön :o))))