Dupla kísérlet

Nos a bútor vásárlásával (Vittsjö) szerettem volna két dolgot kipróbálni. Az egyik, hogyan él egy otthonban, napi használat mellett ez a polc, mert az egyik nagyon kedves projektemhez beterveztem, ugyan oda a dupla fajtáját, ám ez kísérletem szempontjából lényegtelen. A másik szempont pedig az, hogy egy ideje tervezem átalakítani a konyhát, és felmerült ötletként egy tálalószekrény alkalmazása ott, ahol jelenleg ez a polc található. Szerettem volna, ha megtapasztaljuk, hogy mennyi helyet foglal el, milyen a valós életben „belebotlani” egy bútordarabba a konyhapult végén.

Íme a tapasztalatok:

A polc nagyon praktikus, a maga valóban egyszerű formatervezésével is tökéletes. A puritán vonalvezetés és túlzásoktól mentes anyaghasználat tökéletesen illik a mi bohém, vegyes stílusú, az újat a régivel keverő mix hangulatú otthonunkba. Mivel szellős hatást kelt a nagy polctávolság és az üveg, tökéletes olyan helyekre, ahol éppen az a cél, hogy ne nyomja agyon a teret. Ezzel be is bizonyosodott, hogy talán sok lenne egy telibe tálaló....

Egy pillanat alatt megszoktuk, hogy a kávéfőző itt él tovább a konyhapult helyett. (Aminek meglétéről továbbra is Berzéti család tehet, akik szemrebbenés nélkül vállalják, hogy rászoktattak a kávézásra :o))))

Itt kapott helyett az én születésnapi rádió ajándékom, amivel Ő ajándékozott meg. Mert én olyan faja vagyok, aki nem szeret tök csöndben lenni, amikor itthon dolgozom, vagy főzök, vagy bármit csinálok a konyha-étkező-nappaliban.

És kívánkozott egy tárolási lehetőség a csudiszép szódásüvegeknek, ami minden ferdítés helyett valóban a fröccs és a bodza szörp mellé jár.

Az üveg felület Bree Van de Kamp típusú háziasszonyoknak ajánlott, amilyen én nem vagyok, de azért 2-3 naponta letörlöm róla a port, ami ősellenség és elkerülhetetlen, különösképp ekkora térben.

A fent említett, életünket jelentős mértékben meghatározó használati tárgyak működéséhez szükséges áramforrás meglétét igyekeztem leplezni. Ezért került a rádió mögé a festményem :o), és szem elől a vezetéket pedig kétoldalú ragasztóval tűntettem el, ráerősítettem a polc vázához.

A lényeg, hogy nagyon bevált. Így még nagyobb biztonsággal ajánlhatom a lakberendezési munkák alkalmával. Én mondjuk elég jól megszívtam, mert a polc nem az áruházban, hanem a depóban vehető át, ahol csábos mosolyom elterelte az áruról a raktáros úr figyelmét. Itthon vettem észre, hogy a polc helyett TV állványt kaptam. Így a folyamat megismétlődött, tök nehéz dobozt egyedül bepakolni a kocsiba, vissza Törökbálintra, ott kipakolni, csere, újra cipelés, pakolás stb. 1 óra mínusz… Végül is nem ezek a problémák, bár akkor másképp gondoltam…