Fél

Lefutottam ma is, ezzel pihentem ki a négy esküvőt :o))). Tekintettel az elmúlt hetek szervezési és tervezési és iskolakezdési izgalmaira mondhatni aluledzetten álltam a rajthoz, mégis piszok módon jól esett a 21 km, felvettem egy „futottak még” tempót és minden fáradtság és fájdalom nélkül ment. Ez az utcai futóverseny dolog nem hagy nyugodni,  bármennyiszer vágok bele, mindig azt gondolom, hogy jó helyen vagyok, óriási élmény sokadjára is, a hideg kiráz a rajtban vagy amikor látom a szurkolókat, elfutok cool zene mellett és az önkéntesek végig képesek mosolyogni, bíztatni. Vannak fix pontok, a meleget árasztó aszfalt a rakparton, Monspart Sarolta lelkesítő szavaival a Nyugati felüljáróban, ami a csekélyszámú emelkedők közé tartozik, de ott és akkor kevésbé szerethető, a milliónyi eldobott pohár és a tocsogás a frissítőállomásoknál, az érzés, hogy része vagyok egy nagy masszának, amelyben mindenki nyomja a magáét, hogy megfogok egy kezet, csak egy méternyit húzom, mert az ismeretlen futótárs éppen akkor befáradt, hogy felszabadul minden energia és egyszer csak ott a sok zászló és a cél…. és vége. Készülnek a szelfik, mindenki büszkén posztol és hetekig meséli, mert siker és eredmény, ma több, mint 11 ezren átéltük. Gratulálok azoknak, akik először teljesítették, azoknak akik már sokadjára, a duóknak és a trióknak. Engem meg várt itthon LSD és a húsleves, még éjjel elkészítettem :o))). Laci hiányoztál :o))), remélem jó sok aranyérmet hozol haza :o))). Köszönöm a családomnak, hogy támogatják és segítik az életünket.

A magam részéről ez egy SZERETETEMLÉKFÉLMARATON volt, L. Neked és a fiúknak!!!