Tegnap a Könyvfesztivál eseményeivel párhuzamosan,
idén második alkalommal vettünk részt a helyi, sokunk által kedvelt Kisgombos
könyvesbolt által szervezett Kis Könyves Éj programon. Az időjárás ugyan
sokakat otthon tartott. Pedig az egész napos esőzés éppen fél órával a
program kezdete előtt abbahagyta. Sátrak próbálták védeni a helyzetet. Én
dekorálásban segédkeztem.
A
csodálatos masszív polc a Gozsdu udvarból került Katáékhoz, itt debütált s
adott helyett a falatozónak (aminek táblája az itt leírtak alapján készült).
Az
ikeás csatos üvegeinket megtöltöttük szörppel, el is fogyott mind a 8 üvegnyi
:o)))
Természetesen
a könyvek kapták a főszerepet, zászlófüzérré alakítottam fülfájós Lizával egy
régi könyv lapjait.
Szalmabálát
itt is használtam, tökéletesen megfér házigazdánk Nagyijának fotelje mellett.
A fő
vendég a kiváló dramaturg és író, Domonyi Rita, aki kedvesen mosolyog saját sorain,
Kata olvasása közben. Ezen picit sem csodálkozom, a könyv nagyon humoros,
kedvelik gyerekek, felnőttek egyaránt. Teljes szívemből ajánlom. A mű:
Tündérbodár. Azért pedig külön köszönet jár, hogy egy picurka gyermekkel
utazott hozzánk Debrecenből, hogy személyesen is megismerhessük. Azt csak
remélni tudom, hogy gyermekeim, meg a sok többi is, aki jelen volt, értékeli a
találkozást.
Volt még tormaevő verseny, kreatívkodás, zene-bona, pantomim, meseolvasás, bújócska, bor, Éles Gábor zene füleimnek. Nagyon
köszönjük azoknak a lelkes családoknak, akik voltak elég elszántak és velünk
töltötték a tegnap délutánt, gyűjtöttek élményeket az este folyamán.
És
mindig nagyon jó érzés tudnom, hogy Ő is ott van. Invitálja a gyerekeket grimasz és
síróversenyre. Hogy az meg mi a csoda??? Olvassátok el a könyvet!!!!
Mert
megérdemlem, a napomat Kisvillában folytattam. Szintén egy író és egy könyv
volt a főszereplő: D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak.
Bárhogy
próbálnám csűrni, csavarni, s az elcsépelt köszönöm helyett valami mást találni…
nem tudok. Köszönöm Domonyi Ritának, Gombos Katának, Kutfej Krisztának és D. Tóth Krisztának…
Nem
vagyok sem elég bátor, sem az írás tudományát magas szinten űző, hogy az
elismerésnek és tiszteletnek oly módon adjak hangot, ahogy méltán megérdemli.
Ám néhány gondolat és érzés munkálkodik bennem az elmúlt nap élményei kapcsán.
A siker nem a csillogás, sokkal inkább szemérmes és hiteles felvállalása a
tetteknek. Értéket az képes adni, aki maga is nívós. Nem gondolom, hogy
minden az ölükbe hullt, kitartás és alázat is kellett ahhoz, hogy
amit teremtenek maguk köré, azzal a közelükben lévők gazdagodhatunk. Én tegnap
nagyon jól éreztem magam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése