Ránk
fér a szünet, mert sokfelé terelődtünk az elmúlt hetekben. Csütörtöktől újra egymásra fentük fogunkat. Kreatívkodtunk,
mi mást tehetnénk KreaTanyán :o))).
Boci
fehér csokit minimális vajon felolvasztottam, nem gőz felett, hanem gyorsított
megoldásként. Kanállal sütőpapírra halmoztuk, majd belenyomkodták a kis kezek
az előtte ételfestékkel összegyúrt marcipánmasszából készített tojásokat.
Készült
étcsokis húsvéti tojás. Hát itt sem a nagy könyvben leírtakat követtem, lazán
lábosba öntöttem kevéske tejet, hozzáadtam vajat, maradék télapócsokikat, meg
kakaóport, összeolvadt, összekevertük, majd Dorka belekanalazta a csokiformába.
Hűtőbe raktuk, hogy felgyorsuljanak az események. Kb. 10 perccel később azt
vettem észre, hogy üres a tálka.
A
leggagyibb télapócsokikat pedig fészekkészítésre használtuk. Gyufametéltre
öntöttük, összekevertük és fészkeket alakítottunk ki. Hűtőben ráerősítettünk a
dermedésre, majd belerakott akkurátusan mindegyik kölök csupáncsak 3 db sk
marcipántojást.
Festettünk
tojást is. Somakoma átvállalta a tojáskifújást, tökös gyerek, én már éppen
feladtam….
Elterelő
hadművelet a vitáról. Ikeában vettem egy előrerajzol anyagot, textilfilccel
színeztek. Élvezték. Egy darabig…. Csend volt. Egy darabig…
Elmentünk,
mint minden Nagypénteken hagyományosan a kedvelt Csepeli piacra. 10 éve tesszük
ezt minden évben, ugyanis a szomszédságából költöztünk Biatorbágyra, s bevallom
a mai napig nagyon hiányzik az addig karnyújtásnyira nyüzsgő kavalkád, ami az
egyik legjobb budapesti piac. Szóval mi a vidékiek elmegyünk Pestre, aztán
simogatjuk a nyuszikat, kacsákat, csibéket, majd az én Drága helyi Nagymamim
karonfogja a dédunokákat és szórakoztatják egymást, míg én magamba szívom a
piacozás élményét és mindent megveszek, ami szembejön.
És hogy
visszautaljak egy kicsit korábbi írásaimra, amelyek egy része a fentieket
inspirálta, ne feledjétek:
I am, what I am....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése