Egy
kirakatért. Ami sajnos, rajtunk kívül álló okok miatt nem élhetett egyetlen
hónapot sem.
A
történet úgy kezdődött, hogy a MaxCity, mint évek óta mindig május közepén,
megszervezi a Design + kiállítást és vásárt, amelyre invitál mindenkit, aki
kicsit is vonzódik a lakberendezés és újdonságok iránt, éppen változtat
otthonán, vagy csak egyszerűen nincs jobb dolga, mint betérni Hozzájuk.
Az
üzletház rendelkezésre bocsájt 4 kirakatot, kb. 20 m²-es területet 4 versenyző
számára. Az egyik a Junior Art Lakberendezési Iskoláé, amely házi pályázatot
követően áll az általuk kiválasztott pályamunka mellé. Idén hárman
összeálltunk, s pályázatunkkal megnyertük az iskolai fordulót.
A téma
elég faramuci, egy előre megadott, általában nem a romkom kategóriába tartozó
filmet kell kiindulási alapnak, inspirációnak tekinteni, a film által keltett
érzéseket installációba átültetni. Az idei mozi: Eredet. Hát aki látta, tudja milyen,
aki nem nézze meg. Különleges téma, elgondolkoztató, hogy készítői szimplán
zsenik vagy egyszerűen őrültek. Mivel nem vagyok nagy rajongója a hasonló
filmeknek, volt is fenntartásom, bevallom csak a pályázat miatt néztem meg, ám nagyon
bejött!!!
A látványterv:
.jpg)
A valóság:
Ezután
ötletelés, tervezés, látványterv, továbbjutás, majd a kivitelezés következett.
Különleges, intenzív munka volt, nagyszerű csapatban, egykori „osztálytársaimmal”,
Szebellédy-Samu Judittal és Román Tímeával. Tele volt az elmúlt sok hét feszes
munkával, hasonló vagy kicsit eltérő gondolatokkal, éjszakázással, örömmel, nevetéssel,
alkotással. Nagyon benne éltünk, talán ki sem láttunk a burokból, amelyet tudatosan
építettünk magunk köré egy övön aluli rajt okán. Ám koncepciónk volt, mégpedig
a kontrasztra épülő álom és valóság, a fény-árnyék, a lebegő sejtetés, a visszájára fordított világ,
erre hajazva a szavak megfordítása és a szemünk hagyományos járásával épp ellentétes
jobbról balra, a monoton egyhangúságból a színesedő világ, a komorságból a fény
felé haladással. Volt benne tükröződő fotó, 50 m led rács, gipszkarton, festés,
damilozás, létrán lógás. De még így sem szoktam vissza a kólára. Volt még
támogatás és van hála, azoknak akik ott voltak, amikor kellett. És köszönöm a 3
férjnek és a 8 kiskorúnak, hogy viselték azokat a bűvös napokat.
Köszönet:
Barátok,
rokonok
És a
végére: hogy mi haszna volt? Egy ilyen jellegű tervezés totál kizökkent a
normál gondolkodásból, össze sem lehet hasonlítani valamely lakberendezési
munkával. Mert őrültséget is lehet csinálni, valamit, ami nem életszagú. Amiben
van geg, amiről azt gondolhatja bárki, hogy ez meg mi a fene. Ha egy kicsit is
megnézte valaki alaposabban, elképesztő ötletekkel álltunk elő. Olyanokkal, ami
megállító erejű, s ha teszem azt valóban kirakatként értelmezzük a helyszínt, mi
más a cél, minthogy megálljon a majdani vevő. Alkalmaztunk elgondolkoztató
feliratot, ráadásul visszafelé, ráadásul ferde pengefalon. Kb. bárhonnan
nézhető a kirakat, látszik minden, felkiáltással. Használtunk sejtelmes mozgással
lebegő függönyt, álomszerű érzést sugallva, soha eddig nem alkalmazott
elemként. A tervhez képest végül elhagytuk a túlzottan direktnek tűnő, nagyon
enteriőrre emlékeztető bútorelemeket. Volt a tükör, ráadásul hajlítva, na ezt
csinálja utánunk bárki. S a tükör működött is, mert az elé helyezett tárgyak, a fény
visszatekinthetővé vált. A ledráccsal jól elvoltunk egy darabig, de megérte, filmbéli
asszociáció szülte. Mint a belógatott fotók alkalmazását.
És
nagyon jó érzés volt a nevemet olvasni egy kirakaton!!!! 3. helyezést értünk el.
Nyilván mindenki azzal a reménnyel igazgatja futócipőjét a rajtgéphez, hogy majd
ő szakítja át a célszalagot… Bárhogy is alakult, sokkal többet nyertem, mint
reméltem. Mérhetetlenül büszke vagyok alázatos munkánkra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése