Vintage esküvő ipari-loft módra

MagonyZsuzsi és Nyilas Kálmán nagyon kreatív emberek, a ruha- és divattervezés illetve a formatervezés számomra vonzó világában mozognak otthonosan. És 2 napja házasok :o))). Az ünnep helyszínéül KisVillát választották, a dekoráció elkészítésére pedig engem. Egy felkérés, különösen a nagy napra, mindig óriási megtiszteltetés. Ez most itt nem a sablonszöveg, és a mindig ezt írom. Valóban így gondolom. Ám minden korábbi lehetőséghez képest ez a munkafolyamat teljesen más energiákat mozgatott, mert kreatív szemléletű felkérőknek alkotni, az elképzeléseket megvalósítani kihívás erejű. S ha ez nem lenne elég, a Menyasszony még csokrának elkészítését is rám bízta. Innentől kezdve a teljes és mindenek feletti bizalom bűvöletében telt a tervezés és előkészítés izgalmas időszaka. Amikor működik az a bizonyos kémia, akkor szárnyal a képzelet, a gondolatok kimondatlanul is együtt mozognak, adott esetben tárgyiasulnak, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Itt volt erre több példa. Meg arra is, hogy milyen lazasággal és könnyedséggel lehet kezelni a szervezési folyamatot, nem voltak restek adott esetben azonnal autóba ülni két kicsi gyermekkel, mintahogy az is előfordult, hogy egy játszótéren (az öt gyermek mellett) tartottuk a megbeszélést :o).

A koncepció alapvetően a meglévő környezetet továbbgondolva azt csinosítgatni, fáradt rózsaszínű színvilágot, mellé zöldet, barnát becsempészni. Legyen vintage, kerüljön bele hagyomány, de kerüljük a népi elemeket, legyen pompom, ikeás Framstalla selyempapír jelenjen meg, s én pedig mindehhez szerettem volna becsempészni a Vőlegény világából, aki a kopottas, fémes, kicsit ipari, kicsit loftelemeket, az anyagok eredendő szépségét kedveli.

A csodaszép menyasszonyi csokor és a tanúk virágkarkötője, sajnos a fiúk virágkitűzőjét elfelejtettem lefényképezni: 

Az asztalokra fehér terítők kerültek, eltérő struktúrájú, mintájú textilek, csipkék, amiket zsákvászonnal fedtem, erre azért volt szükség, mert ezáltal valósult meg az egységesség. És a barna egyik árnyalata. Barna lett a szalvéta, amelyre a meghívónál alkalmazott papírtípusra nyomtattam a meghívó betűtípusával (Brain flower) a menüt. A vendégek nevét pedig betűnyomdával vittem fel csipeszekre.A Menyasszony a gyerekekre is gondolt, mindenki kapott egy kis kedvességet, a csomagolást a terítéshez igazítottam.

 

Zöld volt a körülölelő természet és a borostyán, növények. A fáradt rózsaszínű elemek a szalagokkal és a pompomokkal, papírrojtokkal, kreppcsíkkal kerültek az egész mellé, köré. (pompom-ok egy részét magam készítettem ikea selyempapírból, amelyeket színük, mintájuk alapján egy kupacba rendeztem, egyforma méretre vágtam, legyezőszerűen összehajtogattam, majd a végüket legömbölyítve vagy csúcsosra levágtam, összekötöttem középen és borzoltam, készítettem eltérő átmérővel). Valamint a fakó rózsaszínnel és zölddel kombináltam, a természet erejével, a rózsákkal és hortenziával.

Az ültetéshez segítség, asztalszám szerint szintén a meghívó betűtípusával kinyomtattam a neveket. Ez egyébként egy fém ablakkeret, amit szürkére fújtam festékszóróval. Ezzel és a kopottas fakorongokba vert szögek segítségével hoztam be a képbe a fémet, valamint a szerszámosládával.

A Menyasszony Apukája mesteri pálinkákat készít, ezeket az ünnep alatt lehetett fogyasztani, s egyúttal kis üvegekbe töltve az ajándékot is képezték. 

A címkék természetesen by KreaTanya, kicsit behozva a fáradtrózsaszínű hangulatot. És mi másra jó a szerszámosláda, mint a kis flaskák tárolására. Ez az egyik legjobb ötlet volt, és mert nem ismerek akadályt keresgéltem, végül OLX-en találtam, az már csak külön mák, hogy a szomszédos Törökbálinton, férjemet is bevontam, ő intézte a beszerzést. (Nem esett nehezére :o)))

Egy rendezvényhelyszín berendezése a végeredményt látva talán meglepő, többórányi munka. Ez most sem volt másképp, 5 óra elteltével kezdtem fényképezni. Ez csapatmunka, teljesen egyedül nem menne. Mindig nagy köszönettel tartozom a KisVilla megálmodójának, aktív működtetőjének, Krisztának, valamint Beának, aki kiváló érzékkel nyúl a kézműves világhoz, illetve Zsuzsinak, a torta készítőjének. Összeszokottan, szavak nélkül is értve egymás mozdulatait végezzük a dolgunkat és teremtünk családias környezetet a magasztos pillanatok mellé. Azt gondolom és a visszajelzésekből örömmel tapasztaljuk, hogy a jelen lévők is elégedetten élik át azt a pár órát, amit „együtt” töltünk. 

A catering ezúttal a szomszédból, Nagymamitól érkezett, tökéletes előkészülettel, finom házias menüvel, udvarias kiszolgálással. És természetesen kerültek az asztalokra mennyei finomságok, a vendégektől is.

A torta Zsuzsi nagyszerű alkotása, az egy dolog, hogy meseszép, íze is tökéletes, én pusztán a köztes elemek, a fakorong és a díszítés erejéig kapcsolódtam be. Jó érzés egymásra hagyatkoznunk.

A zene is megérdemel néhány gondolatot, kifogástalan válogatása a régebbi értékes dallamoknak, a kellemes háttérzenéből az oldottabb muzsikáig. Nagyon bejött. Bár először találkoztunk, remélem nem utoljára. (Info: itt, Farkas Dávid, FB).

Öröm volt Nekik, Velük készülni. A végeredménnyel pedig nagyon meg voltak elégedve. Az meg valami átütő érzés volt, amikor a családból többen odajöttek hozzám, hogy ŐK, Zsuzsi és Kálmán valóban ilyenek!!! Sok boldogságot kívánok Nekik!

S a végére, csak mert bevált: „Nem akar mostanában valaki házasodni??? Velünk maradandó élmény :o))))”

A fenti „mottót” kiegészíteném: ha valaki azt szeretné, hogy minden borús-csapadékos-viharos előzmény után, házasságkötése napján ne essen az eső, tartsa a KisVillában, velünk az ünnepséget. Ez védjegy, ha mi beindulunk, ott nincs egy csepp eső sem :o))))

I am, what I am. Az egyik barátnőm éppen tegnap szembesített azzal, hogy nagy utat jártam be a vegyész, majd közgazdász végzettségtől a szívvel-lélekkel végzett kreatív tevékenységig. Valóban elgondolkodtató… :o))))