CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2013. június 16., vasárnap

Bokréta



A tanév végéhez lassan már hagyományosan hozzátartozik a csokor készítés. Ezúttal ezek kerültek ki a kezeim közül.

2013. június 12., szerda

Kőburkolatot szeretnél?



Egy házat befejezni nem lehet, csak abbahagyni :o)))) Amikor már jól állunk, jön valami kis huncutság. Most éppen úgy alakult, hogy védekező álláspontra kerülvén egy szakaszon a korábbi kültéri burkolat kényszerű feltörését egy teljesen másfajta lerakása követte. Na ezt nem mind én, én csak remek teát és kávét főztem a legprecízebb és legmegbízhatóbb szakembernek, aki már sokadszorra vitte véghez az elképzeléseket, s a házépítéstől, -bővítéstől kezdve a mosdólefolyóba esett fülbevalóm megmentéséig mindenhez ért. Zsoltra bárkinek szüksége lehet, akinél aktuális szívesen megadom elérhetőségét.

Az italok mellett a beszerzés is nekem jutott, de no para, kocsiba bepakolás, aztán meg ki, van ám talicskám is, én így szálkásítok.


Ez az új burkolat, andezit. Azért tetszett meg, mert hozzáképzeltem a természetet és tényleg a legjobb választás. Mindennel barátságban áll, bírja a szélsőséges időjárást, kiegészíti a fát, a zöldet. Nem csúszik rajta a cipő, könnyen lehet söpörni, s időnként még felmosást is kap. Ezek voltak a személyes tapasztalatok. Ajánlom.
Figyelmeteket szeretném felhívni beszerzési forrásomra, ahol türelemmel, szakértelemmel segítik a választást. A tavalyi első fordulót megelőzően kicsit más volt az elképzelésem, a helyszíni tanakodás végeredménye a fenti. Bárkire rátörhet a kőrakás, irány a Frédi-Béni kupac.

2013. június 9., vasárnap

Tapétamerénylet



Előre elnézést kérek mindenkitől, aki tapétázó szakember…
A csodaszép Falsterbo tapétából maradt annyi, hogy továbbgondoljam életét. Kitaláltam, hogy készítek belőle tányéralátétet. Erről már írtam korábban, s arról is, hogy nem rajongok a terítőkért (csak ünnepnapokon) mert rajongok az asztalért. Újabb és újabb tányéralátétekkel lepem el az életünket. 

Maradt tréningről rétegelt lemez, már csak méretre kellett vágni. Esetünkben a méretet az határozta meg, hogy az asztalra elférjen 10 db tányéralátét. (tekintettel, hogy 5 főről indulunk, egy kis vendégséggel is megtelik az asztal)
A széleket lecsiszoltam, szálkamentesítettem, portalanítottam.
 



Méretre vágtam a tapétát.

Aztán nem szakszerű módon összekevertem a tapétaragasztó port a megadott vízmennyiséggel, a habverőmmel!!! Hát ez van, még sosem tapétáztam, ám háziasszonynak tökéletes vagyok, hát gondoltam e gép használatával elkerülhetem a csomókat. Csomók nem voltak, ám kicsit elnéztem a mennyiséget, s annyi lett, hogy az egész házat is kitapétázhatnám….

Falsterbo vlies tapéta, ami azt jelenti, hogy nem alkalmazható a hagyományos ragasztó, ajánlott a Metylan Direct. S ezt nem a tapétára, hanem a tapétázandó felületre kell kenni. Nade fára??? Kicsit rizikós, abból indultam ki, hogy száz éve gyakran dekupázsoltam, s végülis akkor is papírt vittem fel. Tudom a tapéta sokkal vastagabb, mint egy szalvéta vagy dekupázspapír… na de próba cseresznye.
Ecsettel felvittem a ragasztót a lapokra, még hengert is használtam, hogy egyenletes legyen, s elmondhassam én ugyan mindent megtettem.

Aztán a nagyjából méretre vágott tapéta darabokat tapétázókefével elsimítottam.


A biztonság kedvéért még egy jó nagy adag újságot is helyeztem a feltapétázott falapokra.


Következett a lelógó papírszélek levágása. Nagyon szép ez a tapéta, a csuda vigye, hogy nem találkoztam vele korábban.
Utolsó lépésként rákentem lakkot. Na ez megint rizikós, szerencsére nem okozott gondot felvitele, nem hólyagosodott fel. Tökéletes megvédi a papírt a koszolódástól, s letörölhető. Stamperia Vernice Protettiva Matt fedőlakkot alkalmaztam, ugyan a magyar fordítás szerint fényes, szerintem meg nem tudnak fordítani… tényleg matt, aminek véltem.
Itt látszik, hogy csak minimálisan változtatott a színen.

Így lettem kókler tapétázó.












Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest