 |
| Canon szelfi :o) |
Nem is
emlékszem, mikor láttam be, hogy nem fog összejönni a tervezett 2014 km. 731,7
km-t futottam tavaly. Ez sokkkkal kevesebb, mint amit reméltem, sokkal több,
mint a magyar átlag, bár ha arra gondolok, hogy Laci egyik futótársa 3500 km körül
teljesített…. Volt benne 2 félmaraton meg egy egész, örömfutás mindvégig
(egyedül a korábban jelzett maraton alatti 7 km a pokol), volt benne
együtt-futás Vele (akinek egyébként összejött az általam remélt táv :o)))), volt
frissen beszívott levegő itt a faluszélin, lúdbőrös adrenalin injekció több
ezer emberrel együtt futva Budapest utcáin, volt csatakos izzadás és egyetlen egyszer térdfájás.
Bánt, mert alapvetően nagyon élveztem, s 2 hét igazolt beteghiányzástól
eltekintve meg kellett volna oldanom, ám az életem egyéb tartalmas teendőit úgy
priorizáltam, hogy már megint nem léptem túl az árnyékomon, s egy idő után,
nagyjából nyártól, magam helyeztem a végére. Aztán mindig este lett… Ettől
függetlenül a tervezett összeget átutalom a kórháznak. Ti is megtehetitek:
Számlaszám: MKB 10300002-20210658-00003285
Adószám: 18252422-1-43
Adószám: 18252422-1-43
S
jókedvemben ma újra belevágok. Most még nem látom át, mi az, amit kihagyhatok,
mert az elmúlt esztendő annyi szépet, kreatív munkát, értékes új ismeretségeket
hozott, hogy idén sem szeretnék kevesebbet. Lehet, hogy szerzek egy takinénit
:o))))
A
barátnőm, aki nagyon figyelmes és ötletes, ezt küldte nekem az ünnepekre, telitalálat, éreztem a megtekintése
alatt, amit szoktam futáskor és mosolyogtam…
S hogy
hiteles legyen a történetem, azért tegnap már futottam egy ötöst, csizmában,
télikabátban…. A kölkökért indulás pillanatában észleltem, hogy nincs meg a
kocsikulcs. A tartalék sem. Ezért gyalog nekivágtam, egy idő után futva, hogy
begyűjtsem, késve, a fuvolást meg az isiben váró másik kettőt. Tudom, a
társadalom nagy része teszi ezt nap, mint nap, nem is a kocsi-mentesség a gond,
hanem, hogy végig azon paráztam, hogy szegénykék nem tudják hol az anyjuk, mi
lesz velük. Itthon meg azon kezdtem parázni, hogy hogyan tovább??? A kocsi a
ház előtt, kulcs sehol, gondolom millalira a zárcsere, autó szükséges a
munkához is, és ez annnnyira béna jelenet, hogy már túlmutat mindenen, ami
bájos-kreatív-cuki. Ma reggel aztán megleltem, még poszttraumás állapotban
vagyok, az élet megy tovább, készítek egy-kettő-három… tartalék kulcsot :o)))
