Képtartó-könyvtartó

Somakoma kapott 3 Ribba képtartót a régi, felújított asztal fölé (infó: itt). Ezeket nem képek tartására, hanem kedvenc könyvei elhelyezésére használjuk. Üresnek éreztem ezt a falfelületet, s jött ez az ötlet, a faltól könyvszekrényig futó megoldással. Kitölti a teret, de nem nyomja agyon, szellős, s a kedve szerint változhat, hogy mivel tölti meg.

A lakberendező szakma nem mindig viszonyul pozitívan az ikeás termékekhez. Én meg azt mondom, hogy a helyén kell kezelni. Egy laminált bútortól, lakberendezési kiegészítőtől ne várjunk csodákat. Ám ötleteik, inspirációs katalógusaik igenis élen járnak, s a komolyabb anyaghasználattal készült portékák állják a strapát. Van 15 éves könyvszekrényünk (ugyan átfestettem, de ez csak a megváltozott enteriőrrel magyarázható), amely még elég jól kiszolgál bennünket. S az a stílus, amelyben örömmel mozgok, ami egy kicsit vidéki, kicsit polgári, kicsit bohém, kicsit kevert, jól megfér számos Ikea termékkel. Sőt, bármely otthonba helyezhető úgy egy ikeás cucc, hogy elsőre még fel sem tűnik a forrás. Na igen, ehhez kell egy jó szem vagy ösztönös lakberendezői véna.

És fejlődök, mert engedtem a maximalizmusból. Az egyiken hangyányi sérülést találtam a fronton, már itthon, simán visszaveszik Ikeában, nem csinálnak ebből ügyet. (míg máshol úgy néznek rád, mint egy hazudósra) Én meg rájöttem, hogy nem ezen múlik, ennél nagyobb problémáim voltak, lesznek, minthogy egy kis karcolás néz vissza rám.

Ilyen lett, avagy könyvek a helyükön

1 hete végre befejeztem a könyvszekrényeket.

Ez, amolyan budget könyvszekrény, itt már írtam róla. Nemes egyszerűséggel átfestettem, kiűzve a tégla saját színét és a polcok bordóját. A téglákat a nyílászárók új színére (Tikkurila Color full matt M497), falfestéket használtam, míg a polcokat illetve a 2 Ikea (15 éve vásárolt és még bírja a strapát fenyő) könyvszekrényt a fal színére (Tikkurila J497).

 

Csudiszép lett, minden passzol mindenhez :o))) A szőnyeg ideiglenes (gondolom 2-3 évre). Fehér, mint az egyik kanapé. 3 gyerekhez. Igen! Függöny még nincs, szeretem, hogy kilátok a kertbe, ami mintha kicsit beköltözött volna a nappaliba. Nézzük a madarakat (akik alkalmasint lefejelik az ablaküveget), belesüppedünk a kényelmes nagy kanapéba a meseolvasáshoz. Elég idilli. A rajzasztalt végül beköltöztettem a hálóba (ugyanis oltári rumli vesz körül a munkánál, s a látvány mindig része volt a nappalinak.) Most kevesebb a tárgy, a kütyü. Sok tapasztalattal járt ez a felújítás, ami balul elsülhetett az elsült. 

Ő többnyire türelemmel viselte és minden esetben határtalan szeretettel nem nyúlt a dolgokhoz, nem lassítva a szerelést, pakolást tevékeny részvételével. Az, hogy 1 hónapig kikerült látókörünkből a sok tárgy, nagyon megnyugtató volt. Mint egyfajta „tárgy böjt”. Mindenkinek ajánlom. Szó szerint tisztít, s közel sem biztos, hogy mindenre annyira szükség van, mint azt hisszük, mint egy zsibvásáron. Ez a véleményen most. A könyvek visszakerültek, mert azok nélkül mit érek én, más elrendezésben, csoportosításban. A „dísztárgyakkal” csínján bánok. Harmónia így is lett.

Csak egy kis before kép. Itt is találtok.

Az előzményekről pedig munkaközi állapotok: itt, itt és itt.