Referencia: nappali-előszoba-dolgozó

Nagyon szeretem a munkámat, kreatív energiákat szabadít fel mindenkiből, aki részese lesz. Még a bizonytalan megrendelő is elkezdi más szemmel nézni a színeket, mintákat, anyagokat, felületeket, mint azelőtt. Szeretem együtt-gondolkodásnak hívni a folyamatot, mert a találkozások, megbeszélések, ötletelések során egymáshoz csiszolódnak az elképzelések, közben változnak és jó irányba terelődnek a kezdetben tétova lépések. Kedvelem az esélyt, hogy valami mást hozhatunk ki a meglévőből. És mindig zavarba hoz, hogy családok (adott esetben előtte ismeretlenül) beengednek a privát életük falai közé.

Bea és István Budapest környéki településen élnek. Házuk a családalapítás körül épült. Ugye ismerős sokunknak a helyzet, amikor fiatalon, kezdetben nem feltétlen hosszú távra tervezett megoldásokkal, jobbára a praktikumra törekedve elkészül a remélhetőleg gyarapodó család fészke, majd a gyerekek megérkeznek és nőnek, eltelik tizen..év, az ideiglenesnek tervezett dolgok még mindig nem véglegesednek. S végül jön az a bizonyos pont és megérik a pillanat arra, hogy frissítést kapjon az otthon, a lakók életritmusához igazodjon és végre szűnjenek meg az átmeneti kialakítások.

A megbízás a ház alsó szintjét érintette, az előszoba illetve a nagyjából egy légtérben elhelyezkedő, folyosó, nappali, étkező, konyha tereit. Megismerve a párt, érzékeltem, hogy változtatni szeretnének, de valójában nagyon is szeretik a környezetüket, ezért fontosnak tartottam, hogy szolid átalakulás történjen, megmaradjon a pasztell és visszafogott tónus, mégis érzékelhető legyen a megújulás. 

Néhány információ és fotó (néhol rajz is és fénykép before-after egyben):

A fő, funkcionális igény arra irányult, hogy a korábban ebédlőként használt 2 oldalról nyílászáróval, 2 oldalról pedig a nappali illetve a konyha felől szabad átjárással kialakított területet alakítsuk dolgozószobává. Így egy közös, védett részt teremthettünk az addig folyosón végzett munka és a nappali sarkában a gyerekek tanulásához berendezett tanuló-rajzoló sarok áthelyezésével. A megoldás a konyha felőli, normál belmagasságú nyílás gipszkarton falazása lett, a falra a dolgozó felé eső szakaszon teljes szélességben két polc került kialakításra. A lebegőpolc szerű megoldás nem nyomja agyon a teret, kényelmes magasságban van, alatta jól elfér a munkaasztal.

A szürke greslapos padlózatú helyiségek ragyogóvá váltak a burkolatcserétől. A nappaliba és a dolgozó szobába faerezet mintájú, jó minőségű laminált padló került ezúttal is méltó lezárásként használva a magas fehér padlószegélyt, az előszoba-folyosó-beugró-étkező-konyha pedig 30 cm x 60 cm-es bézs padlóburkolatot kapott, végig, egybefutva, nagyon szép, egységes felületet képezve. A két lépcsőnyi magassággal mélyebben fekvő nappaliba a folyosóról vezető kettő és a dolgozóból vezető egy lépcsős szakasz is a laminált burkolatot kapta.

Az előszobában arra törekedtünk, hogy az 5 fős család mindennapos használatú holmija minél praktikusabban elhelyezhető legyen. A korábbi előszobafal helyett terveztünk egy cipőtárolós-akasztós kombinációt, egy tükrös fali tárolót, három, a gyerekek számára kényelmes magasságban található fogassal, valamint egy rekeszes padot. (egyedi gyártású, remek munka). Itt alkalmaztuk az egyik tapétát, ami a háziasszony kedvence és én ennek nagyon örülök. Két, egymásra merőlegesen álló (de nem szomszédos) falra került, a többi fal és az előszoba zegzugos részei krém színt kaptak.
Ezt a rajzot nagyon kedvelem, csakúgy gyorsan készült, mégis benne van csomó minden, ami foglalkoztatott.

Az egykori dolgozónak kialakított „térfoglaló” szekrényfal megszűnt, ez egyébként remek alkalom arra, hogy az ember átnézze a papírkupacokat, mappákat, s csak a legfontosabbak kerültek át az újonnan kialakított dolgozó-tanuló szobába. A beugró pedig szellősebb lett azáltal, hogy eltűnt a robosztus szekrény, a szükséges tárolást üvegajtós könyvszekrénnyel és komóddal oldottuk meg (asztalos készítette) és egy karfás fotelt szánunk még ide. Így az előszobából belépve hangulatos élettér rész fogad, amiről már kevésbé jut eszünkbe a folyosó megnevezés. Itt alkalmaztuk a másik tapétát, feldobta a beugrót, a hozzá csatlakozó helyiségekben nem érvényesült volna a tapéta, ide azonban jó választás volt a mintás felület. Én világos bútorban gondolkodtam (ide és a fotel tekintetében is), de a megrendelők szívesebben választottak pácolt felületet, az ülőbútornál barnás árnyalatot, ami az egyik nappali felől készült képen jól látható, hogy milyen szépen hangolódnak a beugró bútorai, a kandalló gerendája és a kanapé egymáshoz. 

S készült egy szép, magas, üvegajtós tálaló, italtartó szekrény a konyha-étkező területre. 

Idővel maga a konyhabútor is változáson megy keresztül, egyelőre annyi történt, hogy az „U” kialakításból „L” lett, az étkezőasztal így kényelmesen elfér. Itt látható az új dolgozó konyha felőli falszakasza.

Részlet a nappaliból, a megrendelő által választott ülőgarnitúrával (olyat kerestünk, amely kényelmes és alatta takarítható, végül a befutó darabra maguk leltek). S történt némi lámpacsere is, itt-ott. Adott esetben a korábbiaknál praktikusabb, korszerűbb.

Ezt a lámpacsaládot azonnal megszerettem. Furmányos, szép, praktikus, letisztult. Törekszem arra, hogy bizonyos tárgyak időtlenséget közvetítsenek és jól társíthatóak legyenek, ez konkrétan a majdani konyhaváltozáshoz is alkalmazkodó lesz.

Ehhez annyi közöm van, hogy én fotóztam, kedves nekem a kép, a kandalló már adott volt, s a fát pedig Bea egy kicsit az én kedvemért nem bontotta még le, hogy a karácsonyi hangulat is jelen legyen a fényképeken.

Szerettem ezt a munkát, felfrissült az alsó szint, megtisztelő volt az átalakulás részesének lenni. Hiányzik még néhány kép, tükör, polc, de már így is nagyon más lett. Azt meg el sem tudom képzelni, hogyan szorult annyi érzék a házigazdába, hogy mindenféle technikai korszerűsítést, kialakítást képes kigondolni, megtervezni, saját maga megvalósítani. Ezek ugyan nem láthatók, de az otthonuk javát szolgálják.

Na ezt benéztem...

… mert nem erre a színre terveztem, hanem a fal zöldjére, s e kékesszürke a visszacsiszolt alsó rétegnek indult… majd maradt, s nem folytattam, mert ami fejben jónak tűnt, az nem működött a valóságban. Hát ez most egy tipikus példa arra, hogy nem kell mindig ragaszkodni ahhoz, amit elterveztünk.

A vicces az az egészben, hogy a bűnronda foganytúk is megszépültek ezzel a hátérrel. (Felmerült azok cseréje, de nem ért meg nekem mindez kb. 5.000,-Ft-ot, hisz egy valamire való fiókgomb kb. 500,-Ft.)

A komódot – lapraszerelt állapotban – 50%-os kedvezménnyel vásároltam a tízlábú család cipői részére a Kikaban, 3 éve. Hogy miért nem egy kész cipős szekrényt? Mert azok vékonyabbak, magasabbak, rondábbak, lamináltból vannak, s mert az túl egyszerű lett volna. Választhattam volna még az egyedi készítésűt… de minek, a célnak ez is megfelel, s árban meg ez a budget fajta. Nem sikerült még rájönnöm, hogy ez a kedvezőbb ár vagy csak szimplán önmagában keresendő az ok, hogy miért kell bosszantani az összeszerelőt, a mi esetünkben engem. Ez a nyamvadék ugyanis sehogy sem passzolt, a kellő lazasággal megszerkesztett leírást követve hozzáképzeltem a hiányzó felét (kéksárgáék összeszerelési útmutatóiból volt már tapasztalat), így lett is haladás, a lyukak némelyike totál máshova volt előfúrva, ha mindent betartok az egyik fiók 1 cm-rel lejjebb van…. 1:0 az Ikeának, sajnálom. (Ennél bosszantóbb, hogy volt olyan projektem, ahol az ugyancsak a Kikában vásárolt szekrények lelkes összeszerelői estek áldozatul…. nem mondom, hogy az üzlet hibája, de könyörgöm, otthagy az ember tökmindegymennyi pénzt, akkor már kapjon érte egy részletes, pontos útmutatást, ne a 99. lépésnél derüljön ki, hogy valamit rosszul ábrázoltak, s vissza kell bontani a 22-ig.) 

Nade, mivel jó kedvem van, és ez a bejegyzés az újjávarázsolt komódról és a festésről szól, s legyen pozitív feedback (mostanában úgyis ezt fordítom), a fa imádott engem. Csiszolni nem kellett, kezeletlen felület, könnyen befogadta az alapozót, arra került a fedőréteg. Sokféle festékkel próbálkoztam már, s mindig arra jutottam, hogy a legeslegszebb eredményt a festékszórással lehet elérni. Csak az meg drágább, meg macerás. Most azonban teljesen szerelmes lettem ebbe a festékbe. (alapozó: Poli Farbe Cell Kolor Aqua fehér töltőalapozó, fedő: Tikkurila Everal Semi Matt N441/kékesszürke) Csodálatos, szép, könnyen terül. Vizes bázisú, ami azért jó, mert gyorsan szárad, nincs festékszag a lakásban, s a hígító árát is megspóroltam. Az ecset és a henger is könnyebben tisztítható. A színt a kedvenc tapétám alapján választottam. (Mindig menjetek ki a természetes fényre a színpalettával a keverés előtt.) Csakis matt vagy selyemfény, mert ahhoz a stílushoz, amiben otthonosan mozgok, ez illik, s mert nem akarok még többet takarítani, hogy egy fényes felületen táncoló porszem látványától úgy érezzem bekebelezett a háztartás. Takinéni meg itt akkor lesz, ha… nem tudom mikor, mondjuk most holnap jöhetne egy.

Egy marék ősz hajszál…

…jár annak, aki elköveti az alábbi tettet.

 

A dolgokat mindig egymáshoz viszonyítva, rendszerben látom. Amit lehet átalakítok, így elérve azt az érzést, hogy a berendezési tárgyak passzolnak egymáshoz. Ma már nem értem, de egykor rajongtam a rattanért.  Ugyan nem estem túlzásba, hogy ne legyen olyan az otthonom, mint egy rattan bolt, de manapság már abban a mennyiségben sem kedvelem, mint egykor. Ám kidobni sem szeretek, inkább új köntösbe öltöztetem a holmikat. Ez történt a rattan állófogasunkkal is. 

A korábbihoz képest teljesen újjá alakult. Minden a már említett tapétával kezdődött. És ezzel a vállfával folytatódott. Nem hiszem, hogy van még ember rajtam kívül, aki az ausztriai nyaralásról egyetlen souvenirt hoz haza: egy Billa-ban vásárolt vállfát. Mondanom sem kell, a színébe szerettem bele, s bizton állítom ez indította el a lavinát…. egyszerűen elég lett a mahagóniból, 2003-ban tetszett, majd évről évre azt vettem észre, hogy mindenhol belebotlom, s már nem éreztem magaménak….. vagy az is lehet, hogy az a bizonyos 7 évente változik az ember (nálam 9-re tolódott…) hatalmasodott el. 

Megkértem Őt, aki gyakrabban jár a színkeverős festékszórós beszerzési forrás felé, hogy kevertessen egy adagot a vállfa színére. Az üzletben színazonosítóval sikerült tökéletesen elkészíteni: Nissan KI7 C500/S.Val, matt.

Mindeközben (valamint a helyiségek festése által okozott rumli közben más sem hiányzott) szétszedtem az állófogast darabokra, és elkezdtem lecsiszolni. Ezzel kezdődött az ősz hajszálas történet. Csiszolni önmagában jó, persze jobb lenne, ha nem lennék porallergiás, ám az ilyen kis furmányos alkatrészek minden zege-zuga pont nem esik kézre, nem tagadom kellett hozzá türelem.

A szokásos portalanítást a DM-es nedves törlőkendővel végeztem, nem gondolnám, hogy így van megadva a Hogyan fessünk nagykönyvben, ám e nem szakszerű módon végzett előkészítés már többször bevált. 

Következett a darabok kiterítése és alapozós lefújása.

Majd színre fújtam egy nap elteltével, utána másik oldalukat is. 

Végül Soma segítségével összeszereltük.

 

Ezúton szeretném újfent megköszönni Fecának és Katának a tavalyi születésnapomra vágyott és megkapott ajándékot, a csavargépet, ami nagyságrendileg többször van a kezemben mostanság, mint az elektromos fogkefém.

 

  

Már csak a cipős komódot kell felturbózni és kész is az előszoba.