CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2011. november 30., szerda

Egyperces Adventi koszorú



Ismeritek a mondást, hogy olcsó is legyen, szép is, meg gyors is. Na ez az. 

Minden egyéb esetben, csak kettő szokott az említett háromból összejönni.


2011. november 27., vasárnap

Sz, mint Szonja

Szonja a keresztlányunk. A Material-nak nevezett 4 családból álló baráti társaságunk elsőszülöttje. Az igazság az, hogy 50% esélye volt, hogy én leszek a keresztanyukája. Másik, fiatalabb keresztgyermekünk Levike. Egy másik, szintén 4 családból álló csapat U20-asának 6. tagja. Még érkezése előtt kaptuk a hírt, hogy ránk számítanak a szülők. Így történ, hogy 4 év leforgása alatt nemcsak feleség, hanem 3 gyermekes anyabanya és kétszeres keresztanya lettem.
Nekem a keresztszüleimmel gyerekkoromban megszakadt a kapcsolatom, s megfogadtam, én aztán másmilyen keresztanyuka leszek, ha valaha rám gondolnak. Sosem materiális dolgokra vágytam, csak egy érzésre, hogy van nekem a Kereszt.
A sors meg úgy hozta, hogy a nemes szereppel párhuzamosan kaptam saját családot.
Nem lettem Flóra, Fauna sem Fióna. Nincs varázspálcám sem. Nem beszélünk hetente, de tudok Róluk hetente. Jó lett volna egyszer Szonjáért menni csakúgy az oviba, vagy kettesben, kézen fogva sétálni a körúton, s beülni egy fagyira. Nem voltunk még moziban sem. Huncut Levivel is lehetne egyszer szigorúan L-K programon részt venni. De mesét már olvastam mindkettőnek, meg altatót is énekeltem már, játszottunk és rajzoltunk is együtt, s igyekszem Nekik is kézzel készíteni dolgokat. S mivel ott van a további testvér-barát sereg az összejövetelek, hétvégi programok, együtt nyaralások alkalmával próbálom meggyőzni magam, hogy Nekik fontosabb a gyerektársaság, mint én. Tudom gyenge érvelés. Igyekszünk rendszeresen találkozni, ha bele szakadok sem jön össze sűrűbben.
Másmilyen keresztanya lettem, mint amilyet én kaptam, de messze vagyok az álomszereptől. Ez van. A valós életben ennyire vagyok képes. A háttérben ott vagyok, talán meg tudom adni az érzést. A többi csak maszlag :o))))

Ugye ismerős ez a tapétadarab. Szonja szobáját díszíti. Nemrégiben költöztek új otthonba és kezd alakulni kis birodalma ennek a bájos kislánynak.
A korábbiakban leírt módon készítettem ezt a táblát. Kérlek tekintsd meg a részleteket Liza, Levi, Bende tábláinál.

Ennyi bejegyzésből talán már érezhető, hogy törekszem egymáshoz illővé alakítani a dekorációkat, berendezési tárgyakat. Itt inspirációként tapétadarabot kértem kölcsön, ehhez igazítottam a színeket, illusztrációt.


Színekkel dolgozni csodálatos dolog. Nincs két egyforma,kavargatom, mint valami krémlevest, én keltem életre. Nemrég az jutott eszembe, hogy a látásom és a kezem nélkül vajon mihez kezdenék..... 

Advent


Hogy mi nekem az Advent? Az év legmozgalmasabb időszaka, amikor számos program, esemény és élmény vesz Bennünket körül, miközben készülünk az ünnepre.
Amikor nap, mint nap küzdök a könnyeimmel, mert megadatott, hogy van egy óvott házasságom és három csodálatos gyermekem. Akik hatalmas szemekkel várják reggelente, hogy mit hoz az adott nap, legyen az egy kis apróság, élmény, együtt főzés-sütés, séta az utcánkban és környékén. Ilyenkor beérik a szeptember óta tartó készülődés, a gyerekek sporttársaikkal, osztályukkal, zeneiskolai barátokkal megmutatják, hogy bizony megérte az a sok ide-oda fuvarozás, szülői energia, otthoni próbálás (vagy próbálkozás… jó annak aki tud kottát olvasni). S mi lelkes szülők újra erőt kapunk, s elérzékenyülten egymásra sem merünk nézni a nézőtéren, mert kevés annál meghatóbb pillanat van, mint amikor az a kis ember, ott fenn a színpadon örömmel előad valamit.
Szól még mézeskalácssütésről, hiába úszik, porzik, ragad a konyha, sütünk és sütünk és sütünk. Meg szól fejtörésről, hogy az ajándékaink igazán célba érjenek, ami mégsem sikerül minden alkalommal. Azt gondoltam, egy ajándék akkor igazán ütős, ha személyre szabott, ha benne van aki kapja, meg én is, ha tehetem kézzel (szívvel, lélekkel). Csakhogy mi van akkor, ha az SK (akár órákon át) készített aji egyáltalán nem jön be a másiknak. Netán nem is érti, látja mögé az ötletelést, energiát, miközben én meg Rá gondolok, mialatt készítem. S mi a helyzet az általam készített ajándék továbbajándékozásával? Mert volt erre is példa, egyszerűen megláttam egy vendégség során, hogy közös ismerősünknek készített ajim a vendéglátó polcán fekszik. Elég furcsa érzés volt, akkor már inkább dobta volna ki. És ha könyvet ajándékozok? Csupáncsak azért, mert én imádok olvasni, az felhatalmaz engem, hogy másokról is feltételezzem, egy könyv nekik is érték. Bárhogy is van nagyon szeretek ajándékozni, meglepetést okozni, élményben részesíteni másokat. Egyszer azt mondta a férjem, szerinte aki beteszi a lábát a Barackvirág utcába, azt én megajándékozom. Talán ennyire nem kóros a helyzet, de azért elgondolkoztam.
Ebben az időszakban a hitünk, a hozzá kapcsolódó szertartások adnak magasztos keretet a velünk és körülöttünk történő eseményeknek.
S hogy miről szól még az advent? A koszorúról!!!!!!!!!!

Egyik reggel kérdezte Ő, hogy a szokásos mellett mit tervezek aznapra. Én meg próbáltam kerülni a választ, de nem vagyok egy pókerarc, szóval bevallottam, hogy beszerző útra megyek, mert adventi koszorút fogok készíteni. HmmmHmmmm – volt a reakció. Hogy ezzel mi a gond? Ha én adventi koszorúzásba kezdek, az nálam minimum 20 db. (a rekordom 40, de az már fájt :o)))) 7 évvel ezelőtt kezdődött minden, akkor dacból és csakazértis megmutatom indíttatás volt mögötte. Beszereztem a hozzávalókat, szalmakoszorú, meg tuja ág gyűjtés, azok felhelyezése, aztán a gyertyák, és technokollal a termések felragasztása. El is adtam néhányat (mivel nem vagyok egy sales-es alkat, ez volt a legnehezebb rész). Majd évről évre profibb lettem, na nem a sales-ben, ma már moha vagy fenyőkoszorúval dolgozom, és az Apukámtól kapott ragasztópisztollyal, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb a munka. Feltölt egy ilyen jellegű alkotás, leviszem a rádiót, hallgatom a Kossuth-ot, igazán tartalmas, adventtel és karácsonnyal kapcsolatos beszélgetésekbe futottam már bele. A kezem tökre kiszáradva, repedezett körmök, fenyőillat és ragasztószag, néha megégetett ujjbegy. És bennem egy érzés, hogy egy kicsit én is ott lehetek azoknál a családoknál, az Ő Adventjükben. Azt hiszem elég bizalmas kapcsolatot feltételez, és bullshit nélkül naggggyon jó érzés. Az meg megfizethetetlen. Mindig azon a családon járnak a gondolataim, akiknek éppen készítem, s mivel mindegyikük otthonában is jártam, szinte látom magam előtt a gyertyagyújtás pillanatát.
De azért az egész kívülről egy macerás, kosszal, energiával járó fáradtságos folyamat. S hogy a férjem számára mi az advent…. Ő minden évben már előre látja, hogy belevetem magam a dekorációs munkákba, s a végére meg nem érek, rumli van lent, moha, fenyőillat, gyertyák, díszek, magok, termések, mellette szárad a ruha, és szétdobálva a (nyári !!!!) cipők, mert idén sem sikerül még visszadobozolnom, talán majd holnap, mondom 2 hónapja, valamint papír és zacskó kupacok… s Ő mégis, mindezek ellenére, vagy mindezekkel együtt évek óta támogat. (pedig 1 hete azt mondtam, hogy idén csak magunknak készítek)
Az elmúlt 3 napban 21 koszorút készítettem. Hát ez van gyerekek.

I am what I am.


2011. november 25., péntek

Masni corner

Nálam a szalagtekercs olyan, mint a sál és a táska. Bármennyit tudnék venni. Ők is fontos résztvevői az adventi előkészületeknek.


It's Friday I'm in love ...

….az adventi készülődés előtti adventi készülődéshez szükséges előkészületekbe :o)



2011. november 22., kedd

B, mint Bende

 
Bende Mint táblája Levikéével párhuzamosan készült, minden info itt található.



L, mint Levi

Keresztfiaimnak is készítettem Mint táblát. Néhány hónapja költöztek új otthonba. A két gyerekszobát kezdetben felosztották egymás között, ám a pakolás közeledtével úgy döntöttek, hogy mégis együtt alszanak, s a másik szobában meg játszanak. 
A játszószoba világoskék lett, s a sok játék, doboz, könyv igazi, színes kuckóvá  változtatta. Volt egy ötlet, hogy Nautical stílusra vegyük, egyelőre némi kiegészítőn köszönnek vissza a jellemzők. 
Én meg, mint kreabanya megleptem kis szeretteimet. 

Tervezés: a stílus, s annak ismerete alapján adottak a színek:

Készül a betű és a rajz, nyomtatva és kézzel.

Aztán a színek elhelyezése következik.

Festővászon Kikából, vagy bárhonnan.

Indigó használatával felrajzolom a tervről a festővászonra a betűt, rajzot.


Ha éppen nincs a kívánt szín, hát kavarok.

Majd festek. És az alkotás:
Leviével párhuzamosan készült Bendéé.



2011. november 19., szombat

Memotábla

4,5 éve készítettem egy hasonló táblát a saját családunk részére, s a konyha falán viseli nyomát az adott heti szerteágazó teendőinknek néha az az érzésem, hogy végtelen sorát. Nagyon bevált. Nem mondom, hogy egy outlook naptár, szeretjük, a miénk.
Barátaink is kedvelik, megcsodálják. Én meg szívesen készítek részükre.
Egy kedves, 4 tagú barát-család nemrégiben új otthonba költözött, így Ők is kaptak egy táblát.
Barna páccal kezdtem a keretet, majd kimértem a sorokat, s a nappalijukban fellelhető falfestékekkel és színekkel dolgoztam tovább magán a parafán. Maszkoltam, 2 x festettem.
A család tagjainak nevét és a hét napjait kinyomtattam...
... majd indigó használatával felrajzoltam a táblára és végül ecsetfilcet segítségével kitöltöttem a betűket, duplán, így szebb lett.
Egyszerű mezei spárgával körberagasztottam és a függőleges elválasztásokat elvégeztem.
Egyszerű, nagyszerű, hasznos. 

Köszönöm a hozzájárulást a közléshez.

Na mit vesztek észre?

L, mint Liza


„Ebben a városban lakik egy utca,
ebben az utcában lakik egy ház,
ebben a házban lakik egy szoba
ebben a szobában lakik egy kalitka…..”

Lizababa névnapját ma ünnepeljük. Jó korán keltünk, mert rohantunk tornára, ami meg jól elmaradt, de erről nem kaptunk tájékoztatást, na sebaj, így még többet voltunk ötösben. A mi családunkban a névnapok alkalmával is megajándékozzuk egymást, sk ajándék meg mindig van a tarsolyomban. 

Így készült L, mint Liza:

Mindennek az alapja a tervezés, ahogy nálam bölcsebbek mondták, így először kitalálom, hogy milyen „illusztráció” kerüljön a táblára, illetve mely színek passzolnak a szobához. Ezt lerajzolom, színekkel némiképp életre keltem, ez esetben kidobtam a tervet, mielőtt lefényképeztem volna.

Liza szobájában van kalitka...


...illik hozzá. Ő egy mindenre nyitott, kicsi, törékeny és cserfes kislány. 

Aztán volt ez a szülinapi csomagolópapír from Lívia. Inspiráció.


De győzött Nina Campbell és Birdcage walk.  A ’70-es és 80-as évek csodaszép :o) lakótelepi tapétái után számomra Ő hívta életre újra ezt a műfajt. Gyönyörű munkái vannak, borsos áron. Amit meg totál megértek (főleg, ha belegondolok, hogy én csupáncsak ezt a kistáblát mennyi ideig készítettem). Szánom bánom, mégsem tudok most erre áldozni, így lenyúltam a mintát…. Lehet pálcát törni felettem, hát vállalom. Beleszerettem, ennyi.

Első lépésként lefestettem a festővásznat a falfestékkel, amely visszaköszön a szoba egyik falrészéről. (ezt először próbáltam, kicsit nehezen veszi fel a hobbifestéket)
Ezt a festővásznat a Kikában vettem, de kapható hobbiboltokban, barkácsáruházakban is.

Utána a kinyomtatott betűket indigó segítségével rárajzolom a vászonra.


Majd kezdődik a színkeverés. Itt, hát nevezzük meleg padlizsán lilának és mély rózsaszínűnek a felirat és a madárkák színét. 


Majd az ágra egy nagyon kedvelt olyan szürkés oliva, vagy halott-zöld-félét kevertem (jó sokáig, tettem az olivába szürkét, fehéret, világoskéket, bézst)


 
És mivel már besötétedett holnap fényképezem le az eredeti helyén.

Lizababa Apától is kapott kézzel készített ajándékot, hamuban sült kiscipót.
 
Boldog gyerekkor van ám itt kérem :o)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest