KreaTanya Catering

KreaTanya mentes hetek, van ilyen :o). Majd tegnap végre Barátoknál.

KreaTanya DIY catering, mártogatós mindenféle, padlizsán, répa-hagyma, avokádó, tojás, márványsajt, csípős, már nem is tudom melyik mivel, görög joghurttal, mascarponéval vagy tejföllel. Svéd kenyér és abonett, valamint a fenséges répatorta (mi még húsvéti hangulatban vagyunk). Finomságok papírpohárban, címke Tiger-ből, szöveg rányomtatva :o).

Full extrás finomság

Ez is ajándék volt. Szintén a gyerekekkel készítettük. Hegyi Barbara után szabadon… aszalt szilvába marcipándarabkákat raktunk, majd belemártottuk gyors csokiöntetbe (étcsoki, vaj, kis tej, kakaó – én már nem vacakolok vízgőzzel…. már csak a sima melengetéssel sem… legutóbb a mikrós megoldás játszott), tálcára helyezett sütőpapírra raktuk, egyesével, jót mókáztunk, aztán levittem a garázsba a kocsi tetejére (csak Ő meg ne tudja :o)))), mert ott éppen csokidermesztő hideg van. Karton, tortaalátét, celofán a csomagolás. Annnnnyira finom, szintén nehéz elmenni mellette anélkül, hogy fel ne faljuk.

Hízlaló finomságok

 Tegnap Material vacsiztunk. Én meg készítettem ajándékot a gyerekekkel.

Dobozok a Cora-ból

Kandírozott narancshéj

… avagy hogyan legyünk megszállottak. Az Adventi fejtegetésemből kimaradt, hogy narancshéj nélkül sem telik év. Gyermekként Anyukám készített, megfigyeltem a technikát, majd én is ráálltam a készítésére. A narancshéjat felvágom csíkokra, és egy jó nagy befőttesüvegbe teszem, ahol sima vízben ázik 5-7 napot. A vizet reggel és este cserélem. Gyors üzemmódra kapcsolva, ha nincs idő az áztatgatásra felforralom 3x, mindig lecserélem a vizet (azt hiszem Stahl Judit is így készíti). Utána meg serpenyőbe teszem, és nem kevés cukorral megszórom, lassacskán párolgatom, hagyom, hogy a cukor belemásszon minden narancshéj sejtecskébe, aztán megint nyakon öntöm cukorral, az egész egy totál szirupos finomság lesz. Ha kész van egy tálcára rá terítem, az asztal végibe helyezem, hogy kicsit száradjon, s bárhányszor arra járok dézsmálok belőle. Néha ajándékozok is. Ha nem falom fel :o))) És a mérlegre meg nem állok.

Gyümölcskenyér

Ezer éve a KVIF-re jártam, és az első év befejeztével arra gondoltam jó lenne egy szállodát megnézni belülről is. Az egyik Duna-korzós hotelbe kerültem, a kis étterembe. Itt folyt a reggeliztetés, délelőtti szendvicsetetés, sütik, kávé, lunch… Hát 2 hétig bírtam, too much volt ez az én kis naiv lelkemnek. Frissen facsart narancslé kérése esetén dobozossal kellett felöntenem a pohárból hiányzó részt, mert csak 2 db narancsot használhattam, a kávéfőzőhöz kizárólag akkor nyúlhattam, ha a zaccot legalább kétszer átfőzőm, az Evian-os flaskába meg mezei csapvizet kellett töltenem (ennyi erővel a Duna vizét is beleönthettem volna, ott volt egy karnyújtásnyira), a chef úgy beszélt velem, mintha együtt legeltettünk volna libát az oviban, a velem egyidős felszolgálósrác meg fiamnak szólított, miközben a külföldi vendégeket a legfinomabb esetben csak lebunkózta (kevés külföldi beszélt magyarul), angolul mindösszesen a yes/no szavakig jutott, minden egyebet meg tőlem kérdezett…

Hát méltánytalanságom eljutott Ziti barátom fülébe, s hívott, hogy lenne-e kedvem a nyári munkát náluk töltenem. Naná. Így cseréltem fel a belvárost, Duna parti kilátással a Ferihegyre, a szállodaipart a szállítmányozásra. (észrevettétek, hogy 3 betűsek a delivery-k, hát ez nem a DHL, nem a UPS, sem a GTR  vagy MPL, na nem a trinitro-toluol, s nem is Dobrády Ákos, haneeeem :o)))) Itt is voltak furcsaságok, de bőven belefért, különösen, ha egymással rivalizáló nők ülnek egy légtérben, de ezen csak jókat kuncogtam. Nagyon családias volt a légkör, az imp-exp különböző munkafolyamatokkal párosult, sokféle munkatárs megfordult, állandó és alkalmi alkalmazottak. Kedveltek, én is szerettem ott lenni. A zsebpénzt meg elutaztam :o))) És itt ismertem meg valakit, aki fontos volt, s akinek köszönhetem a férjemet, meg valakit, akinek gyermekét 2 éve megcsókolta a most 4 éves fiam, s valakit, akiért bármit megtennék, s a sors úgy hozta, hogy papucsban is át tudnék menni hozzá.

Na szóval az ottani csapat távozásomkor meglepett egy sütis könyvvel, biztosan azt feltételezték rólam, hogy én aztán a fősuli miatt éjjel-nappal sütök-főzők. Akkoriban csak a vizsgák előtt voltam aktív, szüleim pedig a kísérleti nyulak. De igazán azóta vagyok konyhatündér, ugyan letört számos alkalommal a szárnyam, mióta megszülettek a gyerekek. Imádok főzni, sütni. Hozzátartozik az otthon illatához, különösen, hogy egy légtérben van konyha-étkező-nappali.

Nemrég karácsonyoztunk a MTSZZS csapattal, s az egyik ajándékom  az évek alatt  tökéletesre fejlesztett gyümölcskenyér volt. 

A recept (abból a bizonyos Rama süteményeskönyvből):

15 dkg Rama (meglepő módon)

15 dkg cukor

5 tojás

25 dkg liszt (bocs Kriszta, ez most nem Paleo)

½ cs. sütőpor

20 dkg aszalvány (mindenféle szárított és aszalt gyümölcs, mazsola, saját készítésű cukrozott narancshéj :o)), megmaradt csokik összetörve, reszelt citromhéj)

5 dkg dió, mogyoró

Ramat, cukrot és tojásokat jól összekeverni, hozzáadni a száraz dolgokat, majd végül a gyümölcsös keveréket (ehhez érdemes egy kis lisztet adni még előtte, így nem ragadnak össze a hozzávalók). 30-40 perc alatt megsül, 160-180 fok körül. Sütőtől függ, tűpróba ajánlott.

Mire jó egy Ikea váza?

Koviubi készítésre :o)))), ha eltörik a nagy befőttesüveg. Be creative!

"It's Friday I'm in love"

… a kávéba. Mindenről gyerekkori barátom, Ziti tehet. Történt ugyanis, hogy e drága jóember harmadikként érkező kisfiam 11,5 hónapos korában vendégül látott kedves családjával bennünket, majd az ízletes vacsi után – egyébként igazi, dolgos, bármit elvégzek típusú - felesége feltette a kérdést: Kértek kávét? Ez eddig egy szokványos sztori lenne, ám mi megkaptuk a sosem látott kávéfőzőcsodából a hosszú kávét illetve a latte macchiato-t. Ez lett a vesztünk…. 2 héttel később ott állt egy ugyanolyan csodagép és a kapszulák a konyhánkban. S 44 hónap elteltével, amely „röpke” időszak azzal telt, hogy gyermeket vártam, vagy gyermeket tápláltam anyatejjel, vagy mindkettő, ettől a pillanattól kezdve csak iszom a kávét, amikor tehetem, na meg, amikor van otthon kapszula…. mert persze mi is „átlag fogyasztók” vagyunk, tökéletes célpontja a kávémarketingnek. Szóval bedőltünk, küzdve az elemekkel, ha éppen a belvárosban járunk veszünk utánpótlást, és drága férjem drága anyukája is meglep sokszor bennünket. A gépet simogatom, Ziti csuklik, és ha nincs kapszula előveszem a kopott kotyogót :o))))

Lemon & mint

Néhány hónappal ezelőtt meglátogattam egyik évek óta külföldön élő barátnőmet és családját. Ott a 30-as szélességi fok környékén jó meleg van - meg néha homokvihar - ezért amikor csak tehettük beültünk valahova limonádézni. (meg kávézni.) Igazi ritka csajos pillanatok, no gyerek, no para, no gond… what a feeling. Henikém, ez a bejegyzés Neked készült.

Közkívánatra

Többek kérésére lehull a lepel az én csokitortám receptjéről.

Íme: 2 db tojást jó habosra keverni 1 bögre cukorral, majd hozzáadni és továbbkeverni 1 pohár tejföllel és 1 bögre liszttel, valamint 2 evőkanál kakaóporral, ½ csomag sütőporral. Nagymamám szerint a sós étel és az édes étel akkor érvényesül igazán, ha egy csipetnyit rakunk az ellentétesből, így pici só még szükséges. Kivajazott tortaformába önteni, 160 fokon középen kisütni, kb. 30 perc. Amikor kész félbevágni, házi sárgabarack lekvárral megkenni, majd a tetejét visszarakni és étcsokis tortabevonóval (vagy a maradék húsvéti/télapócsoki + vaj + tej + kakaópor) befedni. Mivel ez nem egy gasztroblog, csupáncsak saját tapasztalatra hagyatkoztam. Nagyon finom szokott lenni.

Azért, hogy jobban megjegyezzétek, a hozzávalók nagy részét képpel tálalom Nektek. Kellemes sütögetést és jó étvágyat.

Meggylekvár

Lekvárkészítésben nem vagyok túl jó. Minden egyéb házimunka hibátlanul megy, már-már Desperate Housewife, de hogy én órákig álljak a fazék mellett, azt kavargatván, előtte-utána hipertakarítás… na köszönöm. Míg egyszercsak évekkel ezelőtt kipróbáltam a mai háziasszonyok kedvencét, Oetker bácsi gyors lekvárkészítő csomagját. Kaptunk meggyet, igazi bio, Apósom kertjéből, aki egyébként minden családtagnak ültetett egy fát…. szóval volt meggy, magozó, s amíg Anyukám gyermekeimmel játszott én meggyet magoztam, meg lekvároztam egy kicsit.

 

Szürke és én

Összejöttünk. Még tavaly nyáron. Ekkor a gyerekszobák egy része, meg azoknak egyes falai bizony szürkévé változtak. (erről majd később) Szürke. Szeretem, kaméleonkodunk. Néha melegszürke, máskor olyan kékes, vagy rideg, a zöldes is bejön, barnával keverve  kifejezetten jól mutat. Kimondom és máris becézem. Valamikor elképzelhetetlen volt egy ilyen kapcsolat. Olyan csúnya, semmilyen… legalábbis ez a képzet Róla. De csak addig, amíg mellé nem kerül egy másik szín, s onnantól Ő kerül a középpontba. Nekem mostanában szerelem. (De azért hűséget nem ígérhetek)

Csak azért nem egyperces, mert 3 volt, amíg elkészült a pattogatott kukorica. Petra bulijára vittük, aztán jól elfelejtettük. A korábbi itthoni gyerekzsúron azonban óriási sikere volt.

Az én csokitortám

Ami fenséges. Nagymami receptje alapján készül. Az elmúlt évek alatt több 100 fős rajongótáborra tett szert. Kiváltságos résztvevője a családi-baráti eseményeknek. Csendesen szemlélődik a háttérből (egyszer a csomagtartóban várta, míg az ünnepelttel futottunk egy Flóra kört), majd diadalittasan színre lép. Mint egy díva. Szemrebbenés nélkül learatja a sikereket. Ez érthető, hiszen mindig „beleadom a szívem, a lelkem, a májam, a vesém”.

Recept.

Bodza

„Bodzavirágból, bodzavirágból, hullik a hullik a sárga virágpor,

Fönn meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj te zápor, aranyos,

Hullj te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból.”