Advent

Hogy mi nekem az Advent? Az év legmozgalmasabb időszaka, amikor számos program, esemény és élmény vesz Bennünket körül, miközben készülünk az ünnepre.

Amikor nap, mint nap küzdök a könnyeimmel, mert megadatott, hogy van egy óvott házasságom és három csodálatos gyermekem. Akik hatalmas szemekkel várják reggelente, hogy mit hoz az adott nap, legyen az egy kis apróság, élmény, együtt főzés-sütés, séta az utcánkban és környékén. Ilyenkor beérik a szeptember óta tartó készülődés, a gyerekek sporttársaikkal, osztályukkal, zeneiskolai barátokkal megmutatják, hogy bizony megérte az a sok ide-oda fuvarozás, szülői energia, otthoni próbálás (vagy próbálkozás… jó annak aki tud kottát olvasni). S mi lelkes szülők újra erőt kapunk, s elérzékenyülten egymásra sem merünk nézni a nézőtéren, mert kevés annál meghatóbb pillanat van, mint amikor az a kis ember, ott fenn a színpadon örömmel előad valamit.

Szól még mézeskalácssütésről, hiába úszik, porzik, ragad a konyha, sütünk és sütünk és sütünk. Meg szól fejtörésről, hogy az ajándékaink igazán célba érjenek, ami mégsem sikerül minden alkalommal. Azt gondoltam, egy ajándék akkor igazán ütős, ha személyre szabott, ha benne van aki kapja, meg én is, ha tehetem kézzel (szívvel, lélekkel). Csakhogy mi van akkor, ha az SK (akár órákon át) készített aji egyáltalán nem jön be a másiknak. Netán nem is érti, látja mögé az ötletelést, energiát, miközben én meg Rá gondolok, mialatt készítem. S mi a helyzet az általam készített ajándék továbbajándékozásával? Mert volt erre is példa, egyszerűen megláttam egy vendégség során, hogy közös ismerősünknek készített ajim a vendéglátó polcán fekszik. Elég furcsa érzés volt, akkor már inkább dobta volna ki. És ha könyvet ajándékozok? Csupáncsak azért, mert én imádok olvasni, az felhatalmaz engem, hogy másokról is feltételezzem, egy könyv nekik is érték. Bárhogy is van nagyon szeretek ajándékozni, meglepetést okozni, élményben részesíteni másokat. Egyszer azt mondta a férjem, szerinte aki beteszi a lábát a Barackvirág utcába, azt én megajándékozom. Talán ennyire nem kóros a helyzet, de azért elgondolkoztam.

Ebben az időszakban a hitünk, a hozzá kapcsolódó szertartások adnak magasztos keretet a velünk és körülöttünk történő eseményeknek.

S hogy miről szól még az advent? A koszorúról!!!!!!!!!!

Egyik reggel kérdezte Ő, hogy a szokásos mellett mit tervezek aznapra. Én meg próbáltam kerülni a választ, de nem vagyok egy pókerarc, szóval bevallottam, hogy beszerző útra megyek, mert adventi koszorút fogok készíteni. HmmmHmmmm – volt a reakció. Hogy ezzel mi a gond? Ha én adventi koszorúzásba kezdek, az nálam minimum 20 db. (a rekordom 40, de az már fájt :o)))) 7 évvel ezelőtt kezdődött minden, akkor dacból és csakazértis megmutatom indíttatás volt mögötte. Beszereztem a hozzávalókat, szalmakoszorú, meg tuja ág gyűjtés, azok felhelyezése, aztán a gyertyák, és technokollal a termések felragasztása. El is adtam néhányat (mivel nem vagyok egy sales-es alkat, ez volt a legnehezebb rész). Majd évről évre profibb lettem, na nem a sales-ben, ma már moha vagy fenyőkoszorúval dolgozom, és az Apukámtól kapott ragasztópisztollyal, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb a munka. Feltölt egy ilyen jellegű alkotás, leviszem a rádiót, hallgatom a Kossuth-ot, igazán tartalmas, adventtel és karácsonnyal kapcsolatos beszélgetésekbe futottam már bele. A kezem tökre kiszáradva, repedezett körmök, fenyőillat és ragasztószag, néha megégetett ujjbegy. És bennem egy érzés, hogy egy kicsit én is ott lehetek azoknál a családoknál, az Ő Adventjükben. Azt hiszem elég bizalmas kapcsolatot feltételez, és bullshit nélkül naggggyon jó érzés. Az meg megfizethetetlen. Mindig azon a családon járnak a gondolataim, akiknek éppen készítem, s mivel mindegyikük otthonában is jártam, szinte látom magam előtt a gyertyagyújtás pillanatát.

De azért az egész kívülről egy macerás, kosszal, energiával járó fáradtságos folyamat. S hogy a férjem számára mi az advent…. Ő minden évben már előre látja, hogy belevetem magam a dekorációs munkákba, s a végére meg nem érek, rumli van lent, moha, fenyőillat, gyertyák, díszek, magok, termések, mellette szárad a ruha, és szétdobálva a (nyári !!!!) cipők, mert idén sem sikerül még visszadobozolnom, talán majd holnap, mondom 2 hónapja, valamint papír és zacskó kupacok… s Ő mégis, mindezek ellenére, vagy mindezekkel együtt évek óta támogat. (pedig 1 hete azt mondtam, hogy idén csak magunknak készítek)

Az elmúlt 3 napban 21 koszorút készítettem. Hát ez van gyerekek.

I am what I am.