…
a könyvszekrényünkbe. Valójában ideiglenes könyvszekrény funkciót képvisel. A
baj csak az, hogy már 10 éve. Még leírni
is szörnyű!!!!! A kislakásban kezdte pályafutását, ott L alakban, dió páccal.
Aztán költözött velünk. Na ezért is praktikus, mert csak bedobozoltam a könyveket
(4 héttel a szülés előtt :o))), majd készítettem 2 kupacot a fiúknak, egy
téglát és egy fát. Aztán a házikóban meg csak újra egymásra helyeztem téglát és
fát. Majd újabb és újabb adagot vásároltam mindkettőből, s mahagóni páccal
folytatták életüket a polcok. Utána meg beleszerettem egy nomád stílusú
szőnyegbe, s az egyik csík bordó színét kiválasztottam, s arra festettem le.
Festésben utánozhatatlan vagyok. Minden pózban, módszerrel képes vagyok
festeni, csak öröm nézni. Ezen polcokat a szárítóra helyeztem, a ruhaszárítóra,
vicces volt, a szokásos sztori, mindenhol minden, festékszak, rumli. De aztán
összeáll a kép.
Egyébként
a téglákat én vásároltam, cipeltem fel az akkori fészekbe, lift nélküli negyedikre. Lehet
kapni minden építkezéssel foglalkozó üzletben, meg a hozzá való előre méretre
vágott polcokat is. A megoldást low budget is indokolta akkor. Semmi nagy etwas. Parkettára kerül a méretre vágott vastag védőfólia
(ezeket általában a hörcsögraktáramból szerzem, ott gyűlik mindenféle kacat, ez
az a bizonyos fólia és szivacs közötti állagú valami, amivel az elektromos
berendezéseket szokták körülvenni a csomagolásnál), aztán rákerül a tégla,
polc, tégla-tégla, polc s így tovább, mint a rakott krumpli (jaj de imádom, pedig
nem Paleolit, se nem Norbi). Tisztítás egyszerű, mint egy normál polc törlés. S
évente egyszer az egészet lapakolom, ekkor mindent lezuhanyozok,
megszárítgatok, könyvek porolása. Utána 1 hétig dugult orral közlekedem, hát
igen a porallergia. Idén már néhány hete megejtettem, így karácsony előtt én
aztán élvezni fogom az adventet.
Sok
a könyvünk, kb. 3.000, én amolyan papírlapozgatós, kádban, elalvás előtt
olvasós fajta vagyok, köszönöm nem kérek az e-bookból, így a könyvek csak
gyűlnek, s jobb híján született a fenti ötlet. Az olvasás szeretete Édesanyámtól
örökség, s számos ráutaló magatartás enged következtetni, hogy talán én is
tovább adom. Így 3 generáció olvasgat :o))))
A
szokásos kérdés, amikor meglátja valaki: Hű ez nem dől le? Nem. A gyerekek nem másznak
rá? Nem.
Viccet
félretéve, egyelőre működik a dolog, de belátom inkább praktikus ötlet, mintsem
lakberendezőhöz méltó megoldás. Hát érik valami csudiszép, kanapévál
jegybenjáró könyvszekrény gondolata. Maybe next year.
(azt
már csak kicsit merem bevallani, hogy a gardróbban is ilyen megoldás található,
rajta a szín szerint összehajtogatott ruhákkal, de ezt csak Zsani és Bree Van De
Kamp érti meg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése