Vannak
mániáim. Gyűjtögetek, mint egy hörcsög, vagy éppen rákattanok valamire. Nyáron
a cukkini és a padlizsán vitt mindent, van amikor mindenhol Szalóki Ágit hallgatunk,
s nincs hét, hogy ne vennék könyvet, tele vagyunk levendulával, vagy rá utaló
tárgyakkal, gyertya is fellelhető jó pár, dobozok, kicsik, nagyok, fonott
nyavalyák, s amit minden nő megért… hát a sálak és a táskák, s bár nem gyűjtöm,
de porcica is van… na de ami mindent visz, a koszorúk. Még sosem számoltam, de
biztosan van kb. 20 az otthonunkban. Kicsi, meg nagyobb, falon, szekrényen,
polcon, ajtón, fa, háncs, szalma, rőzse, moha, díszítve, vagy a maga szépségében.
És minden tervembe is helyezek. (a koszorús lakbercsaj). Nemcsak dísztárgy, az
örökkévalóság. Elindul a tekinteted valamelyik részén, s halad körbe, nem
tudod, hol kezdődik, így azt sem hol ér véget. Egység.
Az
egyik lebetegedett a háromból, hát itthon rekedtünk és kerteltünk egy kicsit,
legalább szívtuk a szmogmentes levegőt magunkba, leveleket szedtünk és koszorút
készítettünk :o)))) Csak egy drótszál kellett hozzá, arra fűztük fel a
félbehajtott leveleket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése