Harmadszorra futottam le a teljes maratont vasárnap és ezúttal
is volt piszok nagy fáradtság, megakadás a második felvonásban. Gratulálok
mindenkinek, aki rajthoz állt, mert elég ramaty időt fogtunk ki, konkrétan
csontra ázott cipőkkel indultunk. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a verseny
alatt kedvezőbbre fordult az időjárás. Én ugyan a Lúzer Atlétika FC
képviseletében a legbénábban öltöztem fel (tekintettel a reggeli süvöltő szélre
és esőre), ennek megfelelően egy idő után melegem lett, 8 km-nél (vissza 34 km)
leraktam a frissítő asztalok mellé a cuccom, aminek következtében egy ideig tök
jó volt az ujjatlan, majd elég rendesen fáztam…. Viszont volt motiváció, hogy
vissza kell érnem 34 km-re :o))) Amúgy a futás a második részben hűdenagyon nem
ment, és nagyon hiányoztál Laci. Ő ugyanis ma a Dupla élmény (szerintem dupla fingás) páros terepfutó versenyen volt, ha csak annyit árulok el, hogy 73 km, 3300 m szint, és 4 (!) alkalommal találkoznak az útvonal alatt a Kékessel,
ráadásul végig ügyelve arra, hogy a pároddal a köztetek álló idő sose
emelkedjen 2 (!) perc fölé…. Laci is megcsinálta Csabival, gratulálunk Nekik. Köszönet Kocsis Árpádnak és nagyszerű
szervező csapatának, a kedvezőtlen időjárás miatt még inkább felértékelődő
szurkolóknak, különösen a „liláknak” :o))))) köszönünk mindent! És őszintén
gratulálok az összes futónak, aki váltóban futott vagy egyéniben, mert mindenképpen
nagy teljesítmény és jelentős adrenalin injekció.
CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Futó Kiki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Futó Kiki. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 11., vasárnap
2015. szeptember 13., vasárnap
Fél
Lefutottam ma is, ezzel pihentem ki a négy esküvőt :o))).
Tekintettel az elmúlt hetek szervezési és tervezési és iskolakezdési izgalmaira
mondhatni aluledzetten álltam a rajthoz, mégis piszok módon jól esett a 21 km,
felvettem egy „futottak még” tempót és minden fáradtság és fájdalom nélkül
ment. Ez az utcai futóverseny dolog nem hagy nyugodni, bármennyiszer vágok bele, mindig azt
gondolom, hogy jó helyen vagyok, óriási élmény sokadjára is, a hideg kiráz a rajtban
vagy amikor látom a szurkolókat, elfutok cool zene mellett és az önkéntesek
végig képesek mosolyogni, bíztatni. Vannak fix pontok, a meleget árasztó
aszfalt a rakparton, Monspart Sarolta lelkesítő szavaival a Nyugati
felüljáróban, ami a csekélyszámú emelkedők közé tartozik, de ott és akkor
kevésbé szerethető, a milliónyi eldobott pohár és a tocsogás a
frissítőállomásoknál, az érzés, hogy része vagyok egy nagy masszának, amelyben mindenki
nyomja a magáét, hogy megfogok egy kezet, csak egy méternyit húzom, mert az
ismeretlen futótárs éppen akkor befáradt, hogy felszabadul minden energia és
egyszer csak ott a sok zászló és a cél…. és vége. Készülnek a szelfik, mindenki
büszkén posztol és hetekig meséli, mert siker és eredmény, ma több, mint 11
ezren átéltük. Gratulálok azoknak, akik először teljesítették, azoknak akik már
sokadjára, a duóknak és a trióknak. Engem meg várt itthon LSD és a húsleves,
még éjjel elkészítettem :o))). Laci hiányoztál :o))), remélem jó sok aranyérmet
hozol haza :o))). Köszönöm a családomnak, hogy támogatják és segítik az
életünket.
A magam részéről ez egy SZERETETEMLÉKFÉLMARATON volt, L. Neked
és a fiúknak!!!
2015. január 6., kedd
Win-Win Futás 2014 - Büszkeség és balítélet
| Canon szelfi :o) |
Nem is
emlékszem, mikor láttam be, hogy nem fog összejönni a tervezett 2014 km. 731,7
km-t futottam tavaly. Ez sokkkkal kevesebb, mint amit reméltem, sokkal több,
mint a magyar átlag, bár ha arra gondolok, hogy Laci egyik futótársa 3500 km körül
teljesített…. Volt benne 2 félmaraton meg egy egész, örömfutás mindvégig
(egyedül a korábban jelzett maraton alatti 7 km a pokol), volt benne
együtt-futás Vele (akinek egyébként összejött az általam remélt táv :o)))), volt
frissen beszívott levegő itt a faluszélin, lúdbőrös adrenalin injekció több
ezer emberrel együtt futva Budapest utcáin, volt csatakos izzadás és egyetlen egyszer térdfájás.
Bánt, mert alapvetően nagyon élveztem, s 2 hét igazolt beteghiányzástól
eltekintve meg kellett volna oldanom, ám az életem egyéb tartalmas teendőit úgy
priorizáltam, hogy már megint nem léptem túl az árnyékomon, s egy idő után,
nagyjából nyártól, magam helyeztem a végére. Aztán mindig este lett… Ettől
függetlenül a tervezett összeget átutalom a kórháznak. Ti is megtehetitek:
Számlaszám: MKB 10300002-20210658-00003285
Adószám: 18252422-1-43
Adószám: 18252422-1-43
S
jókedvemben ma újra belevágok. Most még nem látom át, mi az, amit kihagyhatok,
mert az elmúlt esztendő annyi szépet, kreatív munkát, értékes új ismeretségeket
hozott, hogy idén sem szeretnék kevesebbet. Lehet, hogy szerzek egy takinénit
:o))))
A
barátnőm, aki nagyon figyelmes és ötletes, ezt küldte nekem az ünnepekre, telitalálat, éreztem a megtekintése
alatt, amit szoktam futáskor és mosolyogtam…
S hogy
hiteles legyen a történetem, azért tegnap már futottam egy ötöst, csizmában,
télikabátban…. A kölkökért indulás pillanatában észleltem, hogy nincs meg a
kocsikulcs. A tartalék sem. Ezért gyalog nekivágtam, egy idő után futva, hogy
begyűjtsem, késve, a fuvolást meg az isiben váró másik kettőt. Tudom, a
társadalom nagy része teszi ezt nap, mint nap, nem is a kocsi-mentesség a gond,
hanem, hogy végig azon paráztam, hogy szegénykék nem tudják hol az anyjuk, mi
lesz velük. Itthon meg azon kezdtem parázni, hogy hogyan tovább??? A kocsi a
ház előtt, kulcs sehol, gondolom millalira a zárcsere, autó szükséges a
munkához is, és ez annnnyira béna jelenet, hogy már túlmutat mindenen, ami
bájos-kreatív-cuki. Ma reggel aztán megleltem, még poszttraumás állapotban
vagyok, az élet megy tovább, készítek egy-kettő-három… tartalék kulcsot :o)))
2014. október 12., vasárnap
Maraton életre, életre
Tegnap ismét
lefutottuk együtt (de egyénileg) a Budapest Maratont. A táv, annak teljesítése,
a sok futótárs, a rengeteg biztató taps és szó által átélt élmény elképesztő.
Mondjuk 23 km és 30 km között maga volt a pokol, annak is legmélyebb bugyra,
mintha mindent visszakaptam volna, amit valaha méltatlanul gondoltam, mondtam
vagy cselekedtem. Az előtte 23 és az után 12 jól ment. A kedvenc fotóm elszállt, így jártunk, az élmény a miénk, ez pedig az érkezés. Köszönöm Neki és a
családomnak :o) Puszi Mikinek, a sörért külön :o))))
2014. szeptember 14., vasárnap
2013. október 13., vasárnap
2012. április 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




