Munkaközi állapot 3.

Most itt tartunk. Már csak le kell festenem a polcokat, szekrényeket és visszapakolnom, a sokezer könyvvel együtt. Az ablakokat lepucoltam, erre 2 napra rá tele volt pöttyökkel, kicsit tele a hócipőm a muslicákkal. Azt már nem is részletezem, hogy kikelt kb. 200 gusztustalan izé, és elkezdett mászni a falon, a konyha felől. A forrás meg a nem régiben vásárolt müzli vagy mazsola, amit gondosan pléh dobozban tároltam. Azt feltételezem, hogy ezek benne vannak az ételben, s egyszer csak kikelnek, ettől még jobban elborzadtam…

A szegély alul, felül „kitömve”, felül lefestve. Remélem átjön a feeling, hogy miért KÖTELEZŐ :o))) magas padlószegélyt alkalmazni.

Az történt, hogy a padlót először a csiszolást követően le akartam mázoltatni, világosszürkére, majd gyorsan elvetettem, mégiscsak egy igényes, szép, nemgagyi fa. Aztán jött az ötlet, hogy kapjon amolyan faerezetet látni engedő színezett felületkezelést, matt végeredménnyel. (mindenképp matt, mert a fényesen azonnal meglátszik minden, mi meg eléggé használjuk a holmikat, és még ott a 3 gyerek is) A padlót szürkésíteni szerettem volna, a Bona jött volna számításba, majd áttértünk a WB Oil Adesiv Grau-ra. Itt volt némi vis major, teszteltem az ügyfelet, magamat. Mert mint tudjuk egyetlen dolog állandó, a változás, s aki ahhoz nem alkalmazkodik az meg nem lesz boldog. A lényeg, hogy az 1 nm-es darabon kipróbált felülethez képest a teljes rész lekezelése után aprócska csalódás ért, mert nem szívta be úgy, mint a próbán. Persze, hogy nem, egzóta fa, jó tömör, sűrű. Az eredmény a fotón látható, teljesen jó lett, csak nem szürke, inkább itt-ott érzékelhető a szürkés igény. Amennyiben az előzményeket kizárom, igazán szép lett. Az olaj hozta a hozzá fűzött reményeket, lakk helyett alkalmaztuk. Mester igényesen dolgozik, ha szükség van valakinek Rá, kérem jelezze.

Tapéta (Vintage 1604) Tapéta Üzletből, újfent. (Nem vicc, ez a neve) (Mint az előszoba madárkái, ez is vlies tapéta, tehát annak megfelelő bánásmódot, ragasztót kíván / itt és itt és itt). Gyula mester ezúttal is remekelt, a végeredmény nagyon különleges, teljesen megváltozott a nappalink.

Ő annyit fűzött a látványhoz, hogy hű. Én meg ennek a feedback-nek örültem csak igazán. Ráadásul tegnap azt mondta Zsuzsi barátnőm, hogy ez az én évem :o))), azóta is ezen gondolkodom. Tényleg az :o))))

A fotók minőségéért elnézést, telefonnal készültek.

 

 

Tapétamerénylet

Előre elnézést kérek mindenkitől, aki tapétázó szakember…

A csodaszép Falsterbo tapétából maradt annyi, hogy továbbgondoljam életét. Kitaláltam, hogy készítek belőle tányéralátétet. Erről már írtam korábban, s arról is, hogy nem rajongok a terítőkért (csak ünnepnapokon) mert rajongok az asztalért. Újabb és újabb tányéralátétekkel lepem el az életünket. 

Maradt tréningről rétegelt lemez, már csak méretre kellett vágni. Esetünkben a méretet az határozta meg, hogy az asztalra elférjen 10 db tányéralátét. (tekintettel, hogy 5 főről indulunk, egy kis vendégséggel is megtelik az asztal)

A széleket lecsiszoltam, szálkamentesítettem, portalanítottam.

 

Méretre vágtam a tapétát.

Aztán nem szakszerű módon összekevertem a tapétaragasztó port a megadott vízmennyiséggel, a habverőmmel!!! Hát ez van, még sosem tapétáztam, ám háziasszonynak tökéletes vagyok, hát gondoltam e gép használatával elkerülhetem a csomókat. Csomók nem voltak, ám kicsit elnéztem a mennyiséget, s annyi lett, hogy az egész házat is kitapétázhatnám….

Falsterbo vlies tapéta, ami azt jelenti, hogy nem alkalmazható a hagyományos ragasztó, ajánlott a Metylan Direct. S ezt nem a tapétára, hanem a tapétázandó felületre kell kenni. Nade fára??? Kicsit rizikós, abból indultam ki, hogy száz éve gyakran dekupázsoltam, s végülis akkor is papírt vittem fel. Tudom a tapéta sokkal vastagabb, mint egy szalvéta vagy dekupázspapír… na de próba cseresznye.

Ecsettel felvittem a ragasztót a lapokra, még hengert is használtam, hogy egyenletes legyen, s elmondhassam én ugyan mindent megtettem.

Aztán a nagyjából méretre vágott tapéta darabokat tapétázókefével elsimítottam.

A biztonság kedvéért még egy jó nagy adag újságot is helyeztem a feltapétázott falapokra.

Következett a lelógó papírszélek levágása. Nagyon szép ez a tapéta, a csuda vigye, hogy nem találkoztam vele korábban.

Utolsó lépésként rákentem lakkot. Na ez megint rizikós, szerencsére nem okozott gondot felvitele, nem hólyagosodott fel. Tökéletes megvédi a papírt a koszolódástól, s letörölhető. Stamperia Vernice Protettiva Matt fedőlakkot alkalmaztam, ugyan a magyar fordítás szerint fényes, szerintem meg nem tudnak fordítani… tényleg matt, aminek véltem.

Itt látszik, hogy csak minimálisan változtatott a színen.

Így lettem kókler tapétázó.