CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2014. május 29., csütörtök

Requiem



Egy kirakatért. Ami sajnos, rajtunk kívül álló okok miatt nem élhetett egyetlen hónapot sem.

A történet úgy kezdődött, hogy a MaxCity, mint évek óta mindig május közepén, megszervezi a Design + kiállítást és vásárt, amelyre invitál mindenkit, aki kicsit is vonzódik a lakberendezés és újdonságok iránt, éppen változtat otthonán, vagy csak egyszerűen nincs jobb dolga, mint betérni Hozzájuk.
Az üzletház rendelkezésre bocsájt 4 kirakatot, kb. 20 m²-es területet 4 versenyző számára. Az egyik a Junior Art Lakberendezési Iskoláé, amely házi pályázatot követően áll az általuk kiválasztott pályamunka mellé. Idén hárman összeálltunk, s pályázatunkkal megnyertük az iskolai fordulót.

A téma elég faramuci, egy előre megadott, általában nem a romkom kategóriába tartozó filmet kell kiindulási alapnak, inspirációnak tekinteni, a film által keltett érzéseket installációba átültetni. Az idei mozi: Eredet. Hát aki látta, tudja milyen, aki nem nézze meg. Különleges téma, elgondolkoztató, hogy készítői szimplán zsenik vagy egyszerűen őrültek. Mivel nem vagyok nagy rajongója a hasonló filmeknek, volt is fenntartásom, bevallom csak a pályázat miatt néztem meg, ám nagyon bejött!!!
A látványterv:

A valóság:
 
Ezután ötletelés, tervezés, látványterv, továbbjutás, majd a kivitelezés következett. Különleges, intenzív munka volt, nagyszerű csapatban, egykori „osztálytársaimmal”, Szebellédy-Samu Judittal és Román Tímeával. Tele volt az elmúlt sok hét feszes munkával, hasonló vagy kicsit eltérő gondolatokkal, éjszakázással, örömmel, nevetéssel, alkotással. Nagyon benne éltünk, talán ki sem láttunk a burokból, amelyet tudatosan építettünk magunk köré egy övön aluli rajt okán. Ám koncepciónk volt, mégpedig a kontrasztra épülő álom és valóság, a fény-árnyék, a lebegő sejtetés, a visszájára fordított világ, erre hajazva a szavak megfordítása és a szemünk hagyományos járásával épp ellentétes jobbról balra, a monoton egyhangúságból a színesedő világ, a komorságból a fény felé haladással. Volt benne tükröződő fotó, 50 m led rács, gipszkarton, festés, damilozás, létrán lógás. De még így sem szoktam vissza a kólára. Volt még támogatás és van hála, azoknak akik ott voltak, amikor kellett. És köszönöm a 3 férjnek és a 8 kiskorúnak, hogy viselték azokat a bűvös napokat.

Köszönet:

Barátok, rokonok



És a végére: hogy mi haszna volt? Egy ilyen jellegű tervezés totál kizökkent a normál gondolkodásból, össze sem lehet hasonlítani valamely lakberendezési munkával. Mert őrültséget is lehet csinálni, valamit, ami nem életszagú. Amiben van geg, amiről azt gondolhatja bárki, hogy ez meg mi a fene. Ha egy kicsit is megnézte valaki alaposabban, elképesztő ötletekkel álltunk elő. Olyanokkal, ami megállító erejű, s ha teszem azt valóban kirakatként értelmezzük a helyszínt, mi más a cél, minthogy megálljon a majdani vevő. Alkalmaztunk elgondolkoztató feliratot, ráadásul visszafelé, ráadásul ferde pengefalon. Kb. bárhonnan nézhető a kirakat, látszik minden, felkiáltással. Használtunk sejtelmes mozgással lebegő függönyt, álomszerű érzést sugallva, soha eddig nem alkalmazott elemként. A tervhez képest végül elhagytuk a túlzottan direktnek tűnő, nagyon enteriőrre emlékeztető bútorelemeket. Volt a tükör, ráadásul hajlítva, na ezt csinálja utánunk bárki. S a tükör működött is, mert az elé helyezett tárgyak, a fény visszatekinthetővé vált. A ledráccsal jól elvoltunk egy darabig, de megérte, filmbéli asszociáció szülte. Mint a belógatott fotók alkalmazását.
És nagyon jó érzés volt a nevemet olvasni egy kirakaton!!!! 3. helyezést értünk el. Nyilván mindenki azzal a reménnyel igazgatja futócipőjét a rajtgéphez, hogy majd ő szakítja át a célszalagot… Bárhogy is alakult, sokkal többet nyertem, mint reméltem. Mérhetetlenül büszke vagyok alázatos munkánkra!

2014. május 27., kedd

A vér nem válik vízzé



Hogy mit tanul-örököl-les egy kölök a szüleitől???? 

Somakoma elég sokat tud beszélni és elég sokat rajzol :o)))) 

Én meg büszke vagyok Rá!!!!



2014. május 2., péntek

Képtartó-könyvtartó



Somakoma kapott 3 Ribba képtartót a régi, felújított asztal fölé (infó: itt). Ezeket nem képek tartására, hanem kedvenc könyvei elhelyezésére használjuk. Üresnek éreztem ezt a falfelületet, s jött ez az ötlet, a faltól könyvszekrényig futó megoldással. Kitölti a teret, de nem nyomja agyon, szellős, s a kedve szerint változhat, hogy mivel tölti meg.
A lakberendező szakma nem mindig viszonyul pozitívan az ikeás termékekhez. Én meg azt mondom, hogy a helyén kell kezelni. Egy laminált bútortól, lakberendezési kiegészítőtől ne várjunk csodákat. Ám ötleteik, inspirációs katalógusaik igenis élen járnak, s a komolyabb anyaghasználattal készült portékák állják a strapát. Van 15 éves könyvszekrényünk (ugyan átfestettem, de ez csak a megváltozott enteriőrrel magyarázható), amely még elég jól kiszolgál bennünket. S az a stílus, amelyben örömmel mozgok, ami egy kicsit vidéki, kicsit polgári, kicsit bohém, kicsit kevert, jól megfér számos Ikea termékkel. Sőt, bármely otthonba helyezhető úgy egy ikeás cucc, hogy elsőre még fel sem tűnik a forrás. Na igen, ehhez kell egy jó szem vagy ösztönös lakberendezői véna.
És fejlődök, mert engedtem a maximalizmusból. Az egyiken hangyányi sérülést találtam a fronton, már itthon, simán visszaveszik Ikeában, nem csinálnak ebből ügyet. (míg máshol úgy néznek rád, mint egy hazudósra) Én meg rájöttem, hogy nem ezen múlik, ennél nagyobb problémáim voltak, lesznek, minthogy egy kis karcolás néz vissza rám.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest