Órarend

Így tájékozódhat az 1.a. :o)))

Parafatáblát lefestettem, keretet és a csíkozást is hobbifestékkel. A netről leszedett rajzokat egyforma méretűvé tettem, majd színes nyomtatás és laminálás következett. Nem egy nagy bonyolultság. Az osztály számára készült, félévkor csak átrendezgetik.

 

Memotábla az osztálynak

Kicsit dögrováson a család, semmi sem halad pillanatnyilag.

Ez a tábla már hónapok óta kész, még a korábbi feladatok sorából egy újabb pipa.

Antikolt szegély, hobbifesték a parafán, madzagfonás és a fonatok ragasztópisztolyos felhelyezése és már kész is az iskolai memotábla az osztály részére.

Garázs party

Valami készül…

Rácsból faliújság...

Végre elkészült a rácsból rajztartó.

 

Ez az a bizonyos rács, amit kaptam.

Lecsiszoltam a jó kis csiszológépemmel. Össze sem lehet hasonlítani, hogy milyen a kézi és a gépi csiszolás. Nem kell taglalnom, hogy sokkal szebb, gyorsabb, hatékonyabb.

Csiszolás után portalanítás, én a DM-es popsitörlővel végzem ezt….

Aztán alapozás. Ez a férjem ajándéka alapozó-festékszóróval történt. Hát ez valami álom, nagyon egyenletes, nagyon jól lehet dolgozni vele. Viszont drága, mint a dög.

Utána jött a mágnes festék (Bonsai Kreatív mágnes festék), amit először használtam és a keret részre vittem fel. Küzdöttem vele rendesen. Elég nehezen kenhető, több rétegben dolgoztam vele, mindig 1 nap száradást hagytam minden felületkezelés között, s az előző réteg felvitelére merőlegesen került az újabb. Nem szerettem. Mivel elsőként dolgoztam vele, nincs tapasztalatom, lehet, hogy van ennél jobb.

Aztán jött a festékfújás. Még a Bosch Táborban megtapasztaltam Kata ajánlásával, milyen módon a legjobb vele a munka: tehát nem a tárgyon, hanem előtte kezdeni, utána befejezni a fújást, laza mozdulatokkal, száradást megvárva többször ismételni, hogy igazán szép legyen a felület. Ám a szín nem nagyon akarta elfedni a fekete mágnesfestéket, közben a flakon kiürült, Ő hozott újabb adagot… így ez az egész táblakészítés csak húzódott. S a legviccesebb az volt, hogy amikor férjem állt le a garázsba, megjegyezte, hogy szerinte az egész padló piros. Nem is piros, hanem fakó sötét rózsaszínű, meg aztán fel lehetett mosni, de csak azért, mert a porra került a szórás, a csiszolás után maradt porra. Tehát a tanulság, hogy szabadtérben kellene festékszórni… de ott most hideg van, én meg azt nem kívánom.

Utána jött a csipeszezés. Szétszedtem egy adagot.

Majd lefestettem a rács színére egyetlen oldal kihagyásával.

A simán hagyott részekre, pedig a Liza szobájában található irattartóhoz használt s még maradt anyagból dekupázzsal felvittem a cuccot.

S majdnem végül méretre vágtam a széleket és összeraktam a csipeszeket.

Majd végül Sógorom felfúrta a falra a rácsot.

Na és most ugrik a majom a vízbe… vajon mágneses-e a mágnesfesték?... Yesyesyes…. bár nagyobb mágneses tárgyakat nem visel szívesen, de a kisebbekkel jóban van.

S a végül után meg felhelyeztem a már sokszor emlegetett ragasztópisztollyal a csipeszeket a rácsra.

Így a mágnesekkel illetve a csipeszekkel kerülnek fel ábrándos lánykám alkotásai az Ő csudiszép szobájának falára. (nem sárga a fal, majd lefényképezem, ha végre kisüt a Nap)

Ilyen módon hasznosítottam újra egy majdnem kidobott, feltehetően egykor rácsos gyermekágy egyik darabját.

Memotábla

4,5 éve készítettem egy hasonló táblát a saját családunk részére, s a konyha falán viseli nyomát az adott heti szerteágazó teendőinknek néha az az érzésem, hogy végtelen sorát. Nagyon bevált. Nem mondom, hogy egy outlook naptár, szeretjük, a miénk.

Barátaink is kedvelik, megcsodálják. Én meg szívesen készítek részükre.

Egy kedves, 4 tagú barát-család nemrégiben új otthonba költözött, így Ők is kaptak egy táblát.

Barna páccal kezdtem a keretet, majd kimértem a sorokat, s a nappalijukban fellelhető falfestékekkel és színekkel dolgoztam tovább magán a parafán. Maszkoltam, 2 x festettem.

A család tagjainak nevét és a hét napjait kinyomtattam...

... majd indigó használatával felrajzoltam a táblára és végül ecsetfilcet segítségével kitöltöttem a betűket, duplán, így szebb lett.

Egyszerű mezei spárgával körberagasztottam és a függőleges elválasztásokat elvégeztem.

Egyszerű, nagyszerű, hasznos. 

Köszönöm a hozzájárulást a közléshez.

Na mit vesztek észre?

Tányéralátét a falra?!

Írtam már arról, hogy mennyire szeretem a tányéralátétet, ezúttal azonban másik funkcióval ruháztam fel, mert az mindig izgat, hogy a szokásostól eltérő módon  is beilleszthetők a tárgyak az életünkbe. Az egyik lányszobát díszíti, holnap meg festünk, s majd az elkészült alkotások ily módon is falra kerülhetnek. Nem lesz „just another manic Monday", csak mi, a 3 kölök meg a festék….

Egyperces ötlet, na persze csak akkor 1 perc, ha van otthon kalapács, szög meg a tányéralátét.

Újabb próbálkozás az antikolással

Újra pácoltam, festettem, csiszoltam az itt és itt leírt módon. Duplán. Az egész úgy kezdődött, hogy kicsi fiam, látván az elkészült - általam "antikolt" - asztalkát, igényt tartott arra, hogy az Ő szobájában is legyen kreatív életét segítő „munkaasztal”. Elég csintalan kölök, mindig meglep, amikor kis kezeivel látszólag tényleg nagy érdeklődéssel beleáll valami – sokszor inkább lányosnak mondható – kézműveskedésbe, festésbe, rajzolásba, gyöngyözésbe… így hát indokolt volt, hogy teljesítsem a kérést. Ikeában találtam alanyt, nekiálltam a munkának a maradék festékekből, s ha már így belendültem hát készítettem részére egy kicsi memotáblát is.

 

Ha egy üzlet beindul....

Praktikusnak vélem a parafatáblát, van néhány a gyerekek körül. Imádom a kis alkotásaikat, s így könnyen felkerülhet a „falra” bármi. 

Alaphelyzetben semmi különös.

A parafára ráfestettem a megmaradt falfestéket, 2x, mert nagyon beszívta. (ez Tikkurila, szürke, J497)

Ez az antikolás annyira megtetszett, hogy nekiálltam újból. Itt azonban én vittem fel alapként a barna hobbyfestéket a keretre, majd az itt leírt módon folytattam.

Csiszolás és a hosszú combom.

Kicsit nosztalgiáztam megint, gyerekkoromból ismert farkasfog került előtérbe, kicentiztem, megtűztem.

A farkasfogat Apukám ajándéka ragasztópisztollyal (ez volt az egyik legtalálóbb,  meg 18 éves koromban a Doors lemez :o)))))) felragasztottam a találkozásoknál és a sarkokon.

Majd felkerült a falra. Azért így egy kicsit rendezettebb.

Mindent a kreatív éléskamrámból hasznosítottam, egyedül farkasfogat vásároltam.