Rácsból faliújság...

Végre elkészült a rácsból rajztartó.

 

Ez az a bizonyos rács, amit kaptam.

Lecsiszoltam a jó kis csiszológépemmel. Össze sem lehet hasonlítani, hogy milyen a kézi és a gépi csiszolás. Nem kell taglalnom, hogy sokkal szebb, gyorsabb, hatékonyabb.

Csiszolás után portalanítás, én a DM-es popsitörlővel végzem ezt….

Aztán alapozás. Ez a férjem ajándéka alapozó-festékszóróval történt. Hát ez valami álom, nagyon egyenletes, nagyon jól lehet dolgozni vele. Viszont drága, mint a dög.

Utána jött a mágnes festék (Bonsai Kreatív mágnes festék), amit először használtam és a keret részre vittem fel. Küzdöttem vele rendesen. Elég nehezen kenhető, több rétegben dolgoztam vele, mindig 1 nap száradást hagytam minden felületkezelés között, s az előző réteg felvitelére merőlegesen került az újabb. Nem szerettem. Mivel elsőként dolgoztam vele, nincs tapasztalatom, lehet, hogy van ennél jobb.

Aztán jött a festékfújás. Még a Bosch Táborban megtapasztaltam Kata ajánlásával, milyen módon a legjobb vele a munka: tehát nem a tárgyon, hanem előtte kezdeni, utána befejezni a fújást, laza mozdulatokkal, száradást megvárva többször ismételni, hogy igazán szép legyen a felület. Ám a szín nem nagyon akarta elfedni a fekete mágnesfestéket, közben a flakon kiürült, Ő hozott újabb adagot… így ez az egész táblakészítés csak húzódott. S a legviccesebb az volt, hogy amikor férjem állt le a garázsba, megjegyezte, hogy szerinte az egész padló piros. Nem is piros, hanem fakó sötét rózsaszínű, meg aztán fel lehetett mosni, de csak azért, mert a porra került a szórás, a csiszolás után maradt porra. Tehát a tanulság, hogy szabadtérben kellene festékszórni… de ott most hideg van, én meg azt nem kívánom.

Utána jött a csipeszezés. Szétszedtem egy adagot.

Majd lefestettem a rács színére egyetlen oldal kihagyásával.

A simán hagyott részekre, pedig a Liza szobájában található irattartóhoz használt s még maradt anyagból dekupázzsal felvittem a cuccot.

S majdnem végül méretre vágtam a széleket és összeraktam a csipeszeket.

Majd végül Sógorom felfúrta a falra a rácsot.

Na és most ugrik a majom a vízbe… vajon mágneses-e a mágnesfesték?... Yesyesyes…. bár nagyobb mágneses tárgyakat nem visel szívesen, de a kisebbekkel jóban van.

S a végül után meg felhelyeztem a már sokszor emlegetett ragasztópisztollyal a csipeszeket a rácsra.

Így a mágnesekkel illetve a csipeszekkel kerülnek fel ábrándos lánykám alkotásai az Ő csudiszép szobájának falára. (nem sárga a fal, majd lefényképezem, ha végre kisüt a Nap)

Ilyen módon hasznosítottam újra egy majdnem kidobott, feltehetően egykor rácsos gyermekágy egyik darabját.