Miért is jó kinézni a konyhakiállításra?

Ezen azért ma is elgondolkoztam, de legalább belefutottam néhány szépségbe, amelyeket a helyszínen megtapogathattam.

A tolóajtó kialakítása mindig költségesebb a hagyományosnál, nem kérdés azonban, hogy mennyire cool, meg egyébként helytakarékos is.

Két érdekesség ragadott meg, amelyek nem jönnek gyakran szembe:

Fotócsempe: ez egy nagyon egyedi megoldás ahhoz, hogy a kiválasztott, akár saját készítésű fotót hogyan tegyük tartóssá, majd díszítsük vele a konyhát, fürdőszobát. Sajnos a stand még a készülés állapotában volt, ennyit azért mutatok:

A másik, szintén nem szokványos párosítás, amikor a fa hordozófelületre kerül bőr, arra lakkréteg, s készen is van a bőr járófelületű parketta, amely csodálatosan díszíthet szobapadlót, készülhet belőle falpanel. Mondjuk nem a háromgyerekes családmodellhez illik…

Cementlap mai technológia alapján készítve, csodálatos és megfizethető. Nem egyedi, mint a manufaktúrák ajánlatai, ám a minta és színválaszték igen változatos.

Néhány enteriőr részlet, ami így vagy úgy kedvemre való:

Dupla kísérlet

Nos a bútor vásárlásával (Vittsjö) szerettem volna két dolgot kipróbálni. Az egyik, hogyan él egy otthonban, napi használat mellett ez a polc, mert az egyik nagyon kedves projektemhez beterveztem, ugyan oda a dupla fajtáját, ám ez kísérletem szempontjából lényegtelen. A másik szempont pedig az, hogy egy ideje tervezem átalakítani a konyhát, és felmerült ötletként egy tálalószekrény alkalmazása ott, ahol jelenleg ez a polc található. Szerettem volna, ha megtapasztaljuk, hogy mennyi helyet foglal el, milyen a valós életben „belebotlani” egy bútordarabba a konyhapult végén.

Íme a tapasztalatok:

A polc nagyon praktikus, a maga valóban egyszerű formatervezésével is tökéletes. A puritán vonalvezetés és túlzásoktól mentes anyaghasználat tökéletesen illik a mi bohém, vegyes stílusú, az újat a régivel keverő mix hangulatú otthonunkba. Mivel szellős hatást kelt a nagy polctávolság és az üveg, tökéletes olyan helyekre, ahol éppen az a cél, hogy ne nyomja agyon a teret. Ezzel be is bizonyosodott, hogy talán sok lenne egy telibe tálaló....

Egy pillanat alatt megszoktuk, hogy a kávéfőző itt él tovább a konyhapult helyett. (Aminek meglétéről továbbra is Berzéti család tehet, akik szemrebbenés nélkül vállalják, hogy rászoktattak a kávézásra :o))))

Itt kapott helyett az én születésnapi rádió ajándékom, amivel Ő ajándékozott meg. Mert én olyan faja vagyok, aki nem szeret tök csöndben lenni, amikor itthon dolgozom, vagy főzök, vagy bármit csinálok a konyha-étkező-nappaliban.

És kívánkozott egy tárolási lehetőség a csudiszép szódásüvegeknek, ami minden ferdítés helyett valóban a fröccs és a bodza szörp mellé jár.

Az üveg felület Bree Van de Kamp típusú háziasszonyoknak ajánlott, amilyen én nem vagyok, de azért 2-3 naponta letörlöm róla a port, ami ősellenség és elkerülhetetlen, különösképp ekkora térben.

A fent említett, életünket jelentős mértékben meghatározó használati tárgyak működéséhez szükséges áramforrás meglétét igyekeztem leplezni. Ezért került a rádió mögé a festményem :o), és szem elől a vezetéket pedig kétoldalú ragasztóval tűntettem el, ráerősítettem a polc vázához.

A lényeg, hogy nagyon bevált. Így még nagyobb biztonsággal ajánlhatom a lakberendezési munkák alkalmával. Én mondjuk elég jól megszívtam, mert a polc nem az áruházban, hanem a depóban vehető át, ahol csábos mosolyom elterelte az áruról a raktáros úr figyelmét. Itthon vettem észre, hogy a polc helyett TV állványt kaptam. Így a folyamat megismétlődött, tök nehéz dobozt egyedül bepakolni a kocsiba, vissza Törökbálintra, ott kipakolni, csere, újra cipelés, pakolás stb. 1 óra mínusz… Végül is nem ezek a problémák, bár akkor másképp gondoltam…

A Valentin nap

nálunk idén elmaradt. Ez a nyamvadék influenza engem sem kímélt, s Ő meg helyettem állt helyt az elmúlt héten. Egyébként ez a bizonyos nap pont annyira érdekel, hogy semennyire, hisz érzéseim töretlenek s nem 24 órára koncentrálnak. Ma úgy döntöttem, hogy meglepem, mert hálás vagyok Neki. Így van egy kis új dekor (az adventi a dobozokba került…) és készítettem egy tortát. Na erről meg Tchibo tehet - mert betegen azért lehet szörfözni - s ott meg édes bűnbeesés kellékei :o)))))

Köszöntjük a Zsuzsannák népes táborát. Remélem érzitek a jácint illatát.

 

 

Sörösüveg meg nyomottmintás papír.

Ja és készítettem pompomonokat, most a zöldet szeretem, meg várom már a tavaszt, mert fázom.

"It's Friday I'm in love"

… a tányéralátétbe. Valójában az étkezőasztalunkba. Ami kicsit nagyobb, mint ami ideális lenne az étkezőbe, mégis nagyon szeretjük, jó körülülni családi, baráti lakomák alkalmával. Szép az asztallap, nem szívesen rejtem terítő alá. Ám a lapok közötti résbe minden könnyen belemegy, 3 gyerek, millió morzsa, minimum 1x felborul egy pohár/étkezés, a réseken folyik a lábunkra az ital… mégsem adom fel. Igenis látni akarom a fát, amikor eszem :o))))

Ezért sokféle tányéralátéttel lepem el az étkezőt. Mostanában készült, pillanatok alatt ez a zsákvászon fajta. Csak méretre vágtam, kihúzogattam a széleken a szálakat és kész is. Mosni is lehet, bár ezt kézzel, s nem géppel tettem, talán mosógépben lebomlana.