Te mit csináltál 11 éve?

Pontosam emlékszem, hogy mi történt 11 évvel ezelőtt. Konkrétan Nagypéntek volt, nekem meg nagy hasam, benne Dorkával. A kedves munkatársak elengedtek korábban, sütött a Nap, kellemes tavaszi idő volt és határtalan jókedvvel szálltam le hazafelé a csepeli HÉV-ről. Utoljára tettem meg – abban a formában – a bejáratott útszakaszt, ami a megállótól az otthonomig vezetett. Útba ejtettem a piacot, ahol vettem sonkát meg két csokor nárciszt, csomó zöldséget és felbaktattam a negyedikre. Még utoljára felmostam az üres lakást és elbúcsúztam a falaktól. Amelyek életem meghatározó pillanatait kísérték. Ott ültem egykor az üres szoba közepén a papírral, hogy van 45 négyzetméternyi lakásom. Majd egy csomó kevésbé izgalmas papírral a második, egyetemi államvizsgára készülve. Onnan indultam gyanútlanul egy téli napon Ausztriába egy workshopra, ahol váratlanul megjelent Ő és megkérte a kezem az erdő közepén :o). Ott vettem fel a fehér ruhát. Ott rohantam be a kétcsíkos tesztet markolva a hálóba. És onnan tervezgettük, hogy milyen lesz az új életünk. Egy másik településen, a falu szélén. Szóval aznap a felmosóval, a sonkával meg egyebekkel beültem a kisautómba és meg sem álltam a házikóig, ahol várt Ő. A sáros utcában, a kerítés helye előtt, a vakolatlan épülettel szemben, a kisterasz még el sem készült, így a bejárati ajtó helyett a teraszajtón közlekedtünk, fű egy szál se, az is inkább gaz. Ott volt mindenünk, az alig valami egy új otthon megteremtésének kezdetén. Ám ez már több volt minden addiginál, mert 5 héttel később három fős fészek lett belőle (meg aztán még több fős :o). 11 éve aludtunk először a házban. A meghatározó pillanatok száma gyarapodott, ezek a falak is tanúi számos kacagásnak, olykor hangos szavaknak, apró sikereknek, hajnali és késő esti beszélgetéseknek, baráti összejöveteleknek és gyermek vendégségeknek, családi ünnepeknek. Szeretünk itt élni. Szerencsénk van, mert itt jó nekünk.

A tábla az ajtónk felett :o)

Eljött a pillanat...

... 11 évnyi vidéki élet után mától vajat köpülhetek, ha úgy tartja kedvem. Azt ugyan nem tudom, hogyan kerül bele a tej és ki a vaj :o) Várom az ötleteket!

Köszönöm Zuszkának a közvetítést, Karesznak a lehetőséget, a futárnak meg meghálálom :o)

 

Ilyen lett, avagy könyvek a helyükön

1 hete végre befejeztem a könyvszekrényeket.

Ez, amolyan budget könyvszekrény, itt már írtam róla. Nemes egyszerűséggel átfestettem, kiűzve a tégla saját színét és a polcok bordóját. A téglákat a nyílászárók új színére (Tikkurila Color full matt M497), falfestéket használtam, míg a polcokat illetve a 2 Ikea (15 éve vásárolt és még bírja a strapát fenyő) könyvszekrényt a fal színére (Tikkurila J497).

 

Csudiszép lett, minden passzol mindenhez :o))) A szőnyeg ideiglenes (gondolom 2-3 évre). Fehér, mint az egyik kanapé. 3 gyerekhez. Igen! Függöny még nincs, szeretem, hogy kilátok a kertbe, ami mintha kicsit beköltözött volna a nappaliba. Nézzük a madarakat (akik alkalmasint lefejelik az ablaküveget), belesüppedünk a kényelmes nagy kanapéba a meseolvasáshoz. Elég idilli. A rajzasztalt végül beköltöztettem a hálóba (ugyanis oltári rumli vesz körül a munkánál, s a látvány mindig része volt a nappalinak.) Most kevesebb a tárgy, a kütyü. Sok tapasztalattal járt ez a felújítás, ami balul elsülhetett az elsült. 

Ő többnyire türelemmel viselte és minden esetben határtalan szeretettel nem nyúlt a dolgokhoz, nem lassítva a szerelést, pakolást tevékeny részvételével. Az, hogy 1 hónapig kikerült látókörünkből a sok tárgy, nagyon megnyugtató volt. Mint egyfajta „tárgy böjt”. Mindenkinek ajánlom. Szó szerint tisztít, s közel sem biztos, hogy mindenre annyira szükség van, mint azt hisszük, mint egy zsibvásáron. Ez a véleményen most. A könyvek visszakerültek, mert azok nélkül mit érek én, más elrendezésben, csoportosításban. A „dísztárgyakkal” csínján bánok. Harmónia így is lett.

Csak egy kis before kép. Itt is találtok.

Az előzményekről pedig munkaközi állapotok: itt, itt és itt.