Ez
is ajándék volt. Családi és baráti gyerekeknek. Alapvetően nem egy nagy dolog,
basic DIY. A hozzávalót galád módon nem hobby boltban vásároltam, hanem egy
rendkívül készséges lapszabásszal vágattam, így töredékére jött ki.
Lecsiszoltam, majd ráfestettem a Liza asztalánál használt festékkel. A festett
felületet kicsit visszacsiszolhattam volna, nem is értem miért nem tettem, úgy
könnyebb lett volna a munka a későbbiekben. (Hobbi- illetve akrilfesték
használatára ez nem vonatkozik). A nagyon szép illusztrációkat tartalmazó
dekupázspapírt még valamikor régebben vettem. Vastagabb a szalvétánál, a
felvitel előtt érdemes kicsit benedvesíteni. Szokásos dekupázstechnika, majd a
végén antikoltam ecsettel.
CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja
2011. december 29., csütörtök
2011. december 28., szerda
Full extrás finomság
Ez
is ajándék volt. Szintén a gyerekekkel készítettük. Hegyi Barbara után szabadon… aszalt
szilvába marcipándarabkákat raktunk, majd belemártottuk gyors csokiöntetbe
(étcsoki, vaj, kis tej, kakaó – én már nem vacakolok vízgőzzel…. már csak a
sima melengetéssel sem… legutóbb a mikrós megoldás játszott), tálcára
helyezett sütőpapírra raktuk, egyesével, jót mókáztunk, aztán levittem a
garázsba a kocsi tetejére (csak Ő meg ne tudja :o)))), mert ott éppen csokidermesztő
hideg van. Karton, tortaalátét, celofán a csomagolás. Annnnnyira finom, szintén
nehéz elmenni mellette anélkül, hogy fel ne faljuk.
2011. december 26., hétfő
2011. december 23., péntek
2011. december 22., csütörtök
Kandírozott narancshéj
…
avagy hogyan legyünk megszállottak. Az Adventi fejtegetésemből kimaradt, hogy
narancshéj nélkül sem telik év. Gyermekként Anyukám készített, megfigyeltem a
technikát, majd én is ráálltam a készítésére. A narancshéjat felvágom csíkokra,
és egy jó nagy befőttesüvegbe teszem, ahol sima vízben ázik 5-7 napot. A vizet
reggel és este cserélem. Gyors üzemmódra kapcsolva, ha nincs idő az
áztatgatásra felforralom 3x, mindig lecserélem a vizet (azt hiszem Stahl Judit
is így készíti). Utána meg serpenyőbe teszem, és nem kevés cukorral megszórom,
lassacskán párolgatom, hagyom, hogy a cukor belemásszon minden narancshéj
sejtecskébe, aztán megint nyakon öntöm cukorral, az egész egy totál szirupos finomság
lesz. Ha kész van egy tálcára rá terítem, az asztal végibe helyezem, hogy
kicsit száradjon, s bárhányszor arra járok dézsmálok belőle. Néha ajándékozok
is. Ha nem falom fel :o))) És a mérlegre meg nem állok.
2011. december 21., szerda
Gyümölcskenyér
Ezer
éve a KVIF-re jártam, és az első év befejeztével arra gondoltam jó lenne egy
szállodát megnézni belülről is. Az egyik Duna-korzós hotelbe kerültem, a kis
étterembe. Itt folyt a reggeliztetés, délelőtti szendvicsetetés, sütik, kávé,
lunch… Hát 2 hétig bírtam, too much volt ez az én kis naiv lelkemnek. Frissen
facsart narancslé kérése esetén dobozossal kellett felöntenem a pohárból hiányzó
részt, mert csak 2 db narancsot használhattam, a kávéfőzőhöz kizárólag akkor
nyúlhattam, ha a zaccot legalább kétszer átfőzőm, az Evian-os flaskába meg
mezei csapvizet kellett töltenem (ennyi erővel a Duna vizét is beleönthettem
volna, ott volt egy karnyújtásnyira), a chef úgy beszélt velem, mintha együtt
legeltettünk volna libát az oviban, a velem egyidős felszolgálósrác meg fiamnak
szólított, miközben a külföldi vendégeket a legfinomabb esetben csak lebunkózta
(kevés külföldi beszélt magyarul), angolul mindösszesen a yes/no szavakig
jutott, minden egyebet meg tőlem kérdezett…
Hát
méltánytalanságom eljutott Ziti barátom fülébe, s hívott, hogy lenne-e kedvem a
nyári munkát náluk töltenem. Naná. Így cseréltem fel a belvárost, Duna parti
kilátással a Ferihegyre, a szállodaipart a szállítmányozásra. (észrevettétek,
hogy 3 betűsek a delivery-k, hát ez nem a DHL, nem a UPS, sem a GTR vagy MPL, na nem a trinitro-toluol, s nem is
Dobrády Ákos, haneeeem :o)))) Itt is voltak furcsaságok, de bőven belefért,
különösen, ha egymással rivalizáló nők ülnek egy légtérben, de ezen csak jókat
kuncogtam. Nagyon családias volt a légkör, az imp-exp különböző
munkafolyamatokkal párosult, sokféle munkatárs megfordult, állandó és alkalmi
alkalmazottak. Kedveltek, én is szerettem ott lenni. A zsebpénzt meg elutaztam
:o))) És itt ismertem meg valakit, aki fontos volt, s akinek köszönhetem a
férjemet, meg valakit, akinek gyermekét 2 éve megcsókolta a most 4 éves fiam, s
valakit, akiért bármit megtennék, s a sors úgy hozta, hogy papucsban is át
tudnék menni hozzá.
Na
szóval az ottani csapat távozásomkor meglepett egy sütis könyvvel, biztosan azt
feltételezték rólam, hogy én aztán a fősuli miatt éjjel-nappal sütök-főzők.
Akkoriban csak a vizsgák előtt voltam aktív, szüleim pedig a kísérleti nyulak.
De igazán azóta vagyok konyhatündér, ugyan letört számos alkalommal a szárnyam,
mióta megszülettek a gyerekek. Imádok főzni, sütni. Hozzátartozik az otthon
illatához, különösen, hogy egy légtérben van konyha-étkező-nappali.
Nemrég
karácsonyoztunk a MTSZZS csapattal, s az egyik ajándékom az évek alatt tökéletesre
fejlesztett gyümölcskenyér volt.
A
recept (abból a bizonyos Rama süteményeskönyvből):
15
dkg Rama (meglepő módon)
15
dkg cukor
5
tojás
25
dkg liszt (bocs Kriszta, ez most nem Paleo)
½
cs. sütőpor
20
dkg aszalvány (mindenféle szárított és aszalt gyümölcs, mazsola, saját
készítésű cukrozott narancshéj :o)), megmaradt csokik összetörve, reszelt
citromhéj)
5
dkg dió, mogyoró
Ramat,
cukrot és tojásokat jól összekeverni, hozzáadni a száraz dolgokat, majd végül a
gyümölcsös keveréket (ehhez érdemes egy kis lisztet adni még előtte, így nem
ragadnak össze a hozzávalók). 30-40 perc alatt megsül, 160-180 fok körül.
Sütőtől függ, tűpróba ajánlott.
2011. december 20., kedd
2011. december 19., hétfő
2011. december 18., vasárnap
2011. december 17., szombat
2011. december 16., péntek
2011. december 15., csütörtök
2011. december 14., szerda
2011. december 13., kedd
Furcsa csokor
Minden
csokrom elindult darabokban Szigetszentmiklósról és tart valahova. Hát ez nem
érkezett meg, ezért a mi asztalunkra került. Bohókás csokor, jól passzol a
turkában vásárolt portékához. Ugye észrevettétek a filléres terítőnket?
2011. december 12., hétfő
Titi hópihéje
Van
ám nekem egy kis barátnőm, Titi. Összefonódunk, hiszen Anyukájához nagyon régi
barátság fűz, s Titi meg az én lányaimnak is barátnője, öccse, Márkó pedig
kisfiamnak barátja lett, így barátság vesz bennünket körül lefelé-fölfelé-keresztbe.
Titi, még arról is ismert, hogy szenzációs érzéke van a kreatív
tevékenykedéshez, alkotáshoz, meg szereti a könyveket is, így bőven akad közös
témánk. S számomra kiváltságos, mert Ő az első életemben, akit 1 napos korában
láthattam.
E
csudiszép hópihe készítését Tőle tanultam…. hát kérem szépen túlnő a next
generation rajtam :o))))
Annyira
szép, hogy csak azért osztom meg Veletek, hogy a Ti otthonotokat is díszíthesse.
Figyelem!!! Egyszerű elkészítése semmilyen körülmények között nem csorbíthatja
a szépségét.
Tehát
szükséges kb. 5 perc (nekem csak a fényképezés miatt tartott tovább), 6 db A4-es
fehér papír, olló, ragasztó, kicsi tűzőgép, egy darabka fehér szalag.
A
papírt összehajtani, négyzetkészítés legegyszerűbb módján.
A felesleget
levágni, jó lesz az a bevásárló listához :o))).
Az
átló mentén újra félbehajtani.
4x
bevágni nagyjából egyforma sávokat alkotva, a behajtott résztől kiindulva.
Kiteríteni,
szépen elsimítani a papírt.
A
bevágásokat egymás felé fordítani és a csücsköket összeragasztani, s ezt
felváltva, forgatva megismételni...
...míg elkészül ez a darabka.Ezt megismételni 6x, majd 3-3-at összetűzni (lehet ragasztani is, de én tutira mentem).
Végül
a csücsköket felváltva egymáshoz illeszteni, s összetűzni, (ez lesz a hópihe közepe) majd a két 3db-os
részt oldalt.
Hogy
érzékeltessem méretét, mellé helyeztem egy mécsest.
Hozzátűzni
egy szalagot és learatni a babérokat.
Köszönöm
Titi, imádlak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)