CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2013. március 11., hétfő

Na ezt benéztem...



… mert nem erre a színre terveztem, hanem a fal zöldjére, s e kékesszürke a visszacsiszolt alsó rétegnek indult… majd maradt, s nem folytattam, mert ami fejben jónak tűnt, az nem működött a valóságban. Hát ez most egy tipikus példa arra, hogy nem kell mindig ragaszkodni ahhoz, amit elterveztünk.

A vicces az az egészben, hogy a bűnronda foganytúk is megszépültek ezzel a hátérrel. (Felmerült azok cseréje, de nem ért meg nekem mindez kb. 5.000,-Ft-ot, hisz egy valamire való fiókgomb kb. 500,-Ft.)

A komódot – lapraszerelt állapotban – 50%-os kedvezménnyel vásároltam a tízlábú család cipői részére a Kikaban, 3 éve. Hogy miért nem egy kész cipős szekrényt? Mert azok vékonyabbak, magasabbak, rondábbak, lamináltból vannak, s mert az túl egyszerű lett volna. Választhattam volna még az egyedi készítésűt… de minek, a célnak ez is megfelel, s árban meg ez a budget fajta. Nem sikerült még rájönnöm, hogy ez a kedvezőbb ár vagy csak szimplán önmagában keresendő az ok, hogy miért kell bosszantani az összeszerelőt, a mi esetünkben engem. Ez a nyamvadék ugyanis sehogy sem passzolt, a kellő lazasággal megszerkesztett leírást követve hozzáképzeltem a hiányzó felét (kéksárgáék összeszerelési útmutatóiból volt már tapasztalat), így lett is haladás, a lyukak némelyike totál máshova volt előfúrva, ha mindent betartok az egyik fiók 1 cm-rel lejjebb van…. 1:0 az Ikeának, sajnálom. (Ennél bosszantóbb, hogy volt olyan projektem, ahol az ugyancsak a Kikában vásárolt szekrények lelkes összeszerelői estek áldozatul…. nem mondom, hogy az üzlet hibája, de könyörgöm, otthagy az ember tökmindegymennyi pénzt, akkor már kapjon érte egy részletes, pontos útmutatást, ne a 99. lépésnél derüljön ki, hogy valamit rosszul ábrázoltak, s vissza kell bontani a 22-ig.) 
Nade, mivel jó kedvem van, és ez a bejegyzés az újjávarázsolt komódról és a festésről szól, s legyen pozitív feedback (mostanában úgyis ezt fordítom), a fa imádott engem. Csiszolni nem kellett, kezeletlen felület, könnyen befogadta az alapozót, arra került a fedőréteg. Sokféle festékkel próbálkoztam már, s mindig arra jutottam, hogy a legeslegszebb eredményt a festékszórással lehet elérni. Csak az meg drágább, meg macerás. Most azonban teljesen szerelmes lettem ebbe a festékbe. (alapozó: Poli Farbe Cell Kolor Aqua fehér töltőalapozó, fedő: Tikkurila Everal Semi Matt N441/kékesszürke) Csodálatos, szép, könnyen terül. Vizes bázisú, ami azért jó, mert gyorsan szárad, nincs festékszag a lakásban, s a hígító árát is megspóroltam. Az ecset és a henger is könnyebben tisztítható. A színt a kedvenc tapétám alapján választottam. (Mindig menjetek ki a természetes fényre a színpalettával a keverés előtt.) Csakis matt vagy selyemfény, mert ahhoz a stílushoz, amiben otthonosan mozgok, ez illik, s mert nem akarok még többet takarítani, hogy egy fényes felületen táncoló porszem látványától úgy érezzem bekebelezett a háztartás. Takinéni meg itt akkor lesz, ha… nem tudom mikor, mondjuk most holnap jöhetne egy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest