Referencia: nappali-előszoba-dolgozó

Nagyon szeretem a munkámat, kreatív energiákat szabadít fel mindenkiből, aki részese lesz. Még a bizonytalan megrendelő is elkezdi más szemmel nézni a színeket, mintákat, anyagokat, felületeket, mint azelőtt. Szeretem együtt-gondolkodásnak hívni a folyamatot, mert a találkozások, megbeszélések, ötletelések során egymáshoz csiszolódnak az elképzelések, közben változnak és jó irányba terelődnek a kezdetben tétova lépések. Kedvelem az esélyt, hogy valami mást hozhatunk ki a meglévőből. És mindig zavarba hoz, hogy családok (adott esetben előtte ismeretlenül) beengednek a privát életük falai közé.

Bea és István Budapest környéki településen élnek. Házuk a családalapítás körül épült. Ugye ismerős sokunknak a helyzet, amikor fiatalon, kezdetben nem feltétlen hosszú távra tervezett megoldásokkal, jobbára a praktikumra törekedve elkészül a remélhetőleg gyarapodó család fészke, majd a gyerekek megérkeznek és nőnek, eltelik tizen..év, az ideiglenesnek tervezett dolgok még mindig nem véglegesednek. S végül jön az a bizonyos pont és megérik a pillanat arra, hogy frissítést kapjon az otthon, a lakók életritmusához igazodjon és végre szűnjenek meg az átmeneti kialakítások.

A megbízás a ház alsó szintjét érintette, az előszoba illetve a nagyjából egy légtérben elhelyezkedő, folyosó, nappali, étkező, konyha tereit. Megismerve a párt, érzékeltem, hogy változtatni szeretnének, de valójában nagyon is szeretik a környezetüket, ezért fontosnak tartottam, hogy szolid átalakulás történjen, megmaradjon a pasztell és visszafogott tónus, mégis érzékelhető legyen a megújulás. 

Néhány információ és fotó (néhol rajz is és fénykép before-after egyben):

A fő, funkcionális igény arra irányult, hogy a korábban ebédlőként használt 2 oldalról nyílászáróval, 2 oldalról pedig a nappali illetve a konyha felől szabad átjárással kialakított területet alakítsuk dolgozószobává. Így egy közös, védett részt teremthettünk az addig folyosón végzett munka és a nappali sarkában a gyerekek tanulásához berendezett tanuló-rajzoló sarok áthelyezésével. A megoldás a konyha felőli, normál belmagasságú nyílás gipszkarton falazása lett, a falra a dolgozó felé eső szakaszon teljes szélességben két polc került kialakításra. A lebegőpolc szerű megoldás nem nyomja agyon a teret, kényelmes magasságban van, alatta jól elfér a munkaasztal.

A szürke greslapos padlózatú helyiségek ragyogóvá váltak a burkolatcserétől. A nappaliba és a dolgozó szobába faerezet mintájú, jó minőségű laminált padló került ezúttal is méltó lezárásként használva a magas fehér padlószegélyt, az előszoba-folyosó-beugró-étkező-konyha pedig 30 cm x 60 cm-es bézs padlóburkolatot kapott, végig, egybefutva, nagyon szép, egységes felületet képezve. A két lépcsőnyi magassággal mélyebben fekvő nappaliba a folyosóról vezető kettő és a dolgozóból vezető egy lépcsős szakasz is a laminált burkolatot kapta.

Az előszobában arra törekedtünk, hogy az 5 fős család mindennapos használatú holmija minél praktikusabban elhelyezhető legyen. A korábbi előszobafal helyett terveztünk egy cipőtárolós-akasztós kombinációt, egy tükrös fali tárolót, három, a gyerekek számára kényelmes magasságban található fogassal, valamint egy rekeszes padot. (egyedi gyártású, remek munka). Itt alkalmaztuk az egyik tapétát, ami a háziasszony kedvence és én ennek nagyon örülök. Két, egymásra merőlegesen álló (de nem szomszédos) falra került, a többi fal és az előszoba zegzugos részei krém színt kaptak.
Ezt a rajzot nagyon kedvelem, csakúgy gyorsan készült, mégis benne van csomó minden, ami foglalkoztatott.

Az egykori dolgozónak kialakított „térfoglaló” szekrényfal megszűnt, ez egyébként remek alkalom arra, hogy az ember átnézze a papírkupacokat, mappákat, s csak a legfontosabbak kerültek át az újonnan kialakított dolgozó-tanuló szobába. A beugró pedig szellősebb lett azáltal, hogy eltűnt a robosztus szekrény, a szükséges tárolást üvegajtós könyvszekrénnyel és komóddal oldottuk meg (asztalos készítette) és egy karfás fotelt szánunk még ide. Így az előszobából belépve hangulatos élettér rész fogad, amiről már kevésbé jut eszünkbe a folyosó megnevezés. Itt alkalmaztuk a másik tapétát, feldobta a beugrót, a hozzá csatlakozó helyiségekben nem érvényesült volna a tapéta, ide azonban jó választás volt a mintás felület. Én világos bútorban gondolkodtam (ide és a fotel tekintetében is), de a megrendelők szívesebben választottak pácolt felületet, az ülőbútornál barnás árnyalatot, ami az egyik nappali felől készült képen jól látható, hogy milyen szépen hangolódnak a beugró bútorai, a kandalló gerendája és a kanapé egymáshoz. 

S készült egy szép, magas, üvegajtós tálaló, italtartó szekrény a konyha-étkező területre. 

Idővel maga a konyhabútor is változáson megy keresztül, egyelőre annyi történt, hogy az „U” kialakításból „L” lett, az étkezőasztal így kényelmesen elfér. Itt látható az új dolgozó konyha felőli falszakasza.

Részlet a nappaliból, a megrendelő által választott ülőgarnitúrával (olyat kerestünk, amely kényelmes és alatta takarítható, végül a befutó darabra maguk leltek). S történt némi lámpacsere is, itt-ott. Adott esetben a korábbiaknál praktikusabb, korszerűbb.

Ezt a lámpacsaládot azonnal megszerettem. Furmányos, szép, praktikus, letisztult. Törekszem arra, hogy bizonyos tárgyak időtlenséget közvetítsenek és jól társíthatóak legyenek, ez konkrétan a majdani konyhaváltozáshoz is alkalmazkodó lesz.

Ehhez annyi közöm van, hogy én fotóztam, kedves nekem a kép, a kandalló már adott volt, s a fát pedig Bea egy kicsit az én kedvemért nem bontotta még le, hogy a karácsonyi hangulat is jelen legyen a fényképeken.

Szerettem ezt a munkát, felfrissült az alsó szint, megtisztelő volt az átalakulás részesének lenni. Hiányzik még néhány kép, tükör, polc, de már így is nagyon más lett. Azt meg el sem tudom képzelni, hogyan szorult annyi érzék a házigazdába, hogy mindenféle technikai korszerűsítést, kialakítást képes kigondolni, megtervezni, saját maga megvalósítani. Ezek ugyan nem láthatók, de az otthonuk javát szolgálják.