D, mint Dorka

Az első, az az első. Ez nem privilégium, csak tény.

…már reménykedtem, de megvártam a vasárnapot, nemes nap egy boldog hírhez. S ott a két csík. Majd látom egy monitoron, hogy ritmikusan mozog valami, amire azt mondja az orvos, hogy dobog a szíve. Dobog a szíve???? Hiszen épphogy csak megtudtam, hogy ott van legbelül. És hogy lehet, hogy két aprócska sejtből lesz egy élet? S ott bennem nő. Én meg dolgozom, épp belevágunk egy új fészek kialakításába, reggel a második reggeli után még veszek egy harmadikat a büfében, este 8-kor elalszom. Én tudom, de még nem látható (hónapokig). Hogyhogy nem veszi észre a világ, velem csoda történik. Először bámészkodom bababoltokban, aztán jól nem veszek semmit. Csak az utolsó hetekben, amikor már beköltözünk az új otthonunkba. Először gondolkozunk, hogy milyen nevet adjunk. Kitaláltam, hogy majd pénteken befejezem a munkát és várok. Valami jelre, s hívom férjem, hogy rohanjon haza, mert mennünk kell a kórházba. Na én aztán várhattam, már füvet is nyírtam, ásványvizes ládát cipeltem. Semmi. Ráhúztunk még 8 napot. Végül ajánlott volt befeküdnöm. S akkor először éltem át a születés pillanatát…

Majd hamarosan másodszor és harmadszor is. S azóta is úgy élek, hogy igyekezzek magamból, s a tetteimből egyformán adni Nekik. S történt, hogy a mint táblácskák készültek, de Dorkáé nem alakult. Ő meg, joggal a szememre vetette, hogy mikor lesz már kész az övé. Végre elkészült, végre fenn a falon.