Tanya

A blog névválasztásához tartozik régóta egy kis magyarázat. Az én nagyszüleim - anyai ágon - mindketten nagycsaládba érkeztek, alföldi tanyára. Egyiküknél öten, másikuknál nyolcan voltak/vannak testvérek. (mostanság nyolcvanasok, akik neve még zöld levélben lehet a családfámon). Azért az elgondolkodtató, hogy a dédik micsoda erős asszonyok lehettek, hogy ennyi gyermeket szültek. Nem volt pihepuha bélelt környezet, alternatív szülés, eldobható pelenka… nem is sorolom tovább. Volt otthonszülés, meg bába. Döngölt aljzat, egyszerű bútorok, egymástól örökölt ruhák, csutkababa meg egyebek. Mindannyian megélték az időskort, családban. A puritán lét és a testvéri/családi összetartozás konzerválta őket. Kisgyerekként én is jártam a tanyán, vannak emlékeim fatüzelésű sparhelten készült ételekről, arról a bizonyos felejthetetlen baromfi- és disznóudvar szagról, gyűjtöttem friss tojást, én is a pottyantósban végeztem a dolgom.

Ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy vonzódom a régi tárgyakhoz, hagyományokhoz, sokszor visszakanyorodom a természetes dolgokhoz, autentikus világhoz, legyen az étel, ital, élmény. Nyilván nem köpülök vajat itt a faluszélen, élnek körülöttünk mindenféle technikai kütyük, nem vagyok nagy barátságban velük, de elfogadom és használom őket. Nálunk is vannak tömegbútorok, de azokból is a vidéki stílust kedvelem. Vitathatatlan, hogy ezek minősége közelében sincs egy mesteri ácsmunkával, vasszeg és ragasztóanyag nélkül készült szuszékhoz. Hát nem ez az egyetlen, amiben eleink jobbak voltak.

Ő az én dédpapám (vajon hol járhatnak a gondolatai) és a tanya egy részlete. Érdemes megfigyelni a biciklis gyermekülést is.

Szóval innen a név, volt tanyai/tanyasi érintettség, van kreatív, alkotó, át- vagy újjáalakító, továbbörökítő szemlélet. 

(Azért egy Miele sütőt bevállalnék, hagyomány ide vagy oda.)