Egyre rövidebbek az évek, pedig most lenne szükségem rá, hogy
az idő inkább hosszan töltse ki azt a 12 hónapot. Megragadnám a fülét, hogy
maradjon, ne szaladjon, vagy kicsit állítsuk is meg, mert szép az élet,
megadatik a minden, s természetesnek tekintem, hogy van. Vagyunk öten, kacagunk
és sírunk, küzdünk és haladunk, elakadunk és újratöltjük, óvjuk, féltjük,
védjük, adunk és annyi de annyi szeretetet kapunk, s könnyek helyett mosolyogó
szívvel gondolunk azokra, akik már nincsenek velünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése