3 in 1 / Part 2.

3 in 1 felnőtteknek után néhány sor és fotó a gyerekeknek készített ültetőről, hiszen korábban már utaltam rá, hogy a next generation igen nagy számban volt részese a szép ünnepi pillanatnak.

Természetesen részükre is készítettem „ültetőkártyát”. Nagyon szerették, a két kisiskolás elolvasta a többinek, hogy ki hova üljön, buli után pedig haza is vitték a névreszóló ujjbábukat.

Az alap szintén az Ikeából. Feliratozás először vékony fekete filccel a textilre, majd fekete kontúrfestékkel.

Folytatás következik a ”Esküvő előtti éjjel” bejegyzéssel, avagy hogyan teltek számomra az utolsó órák.

3 in 1 / Part 1.

Az előkészületek és a menükártya után következzen az ültetőkártya.

Ez a ki hova üljön dolog aztán mókás sakkozás, tervezés és módosítás. Na nem nekem, hanem a párnak, kitalálni, hogyan ideális a vendégsereg ültetése. Majd jönnek a változások, lemondások, s az újratervezés. (Ha meg nagyobb a létszám, hát az főleg izgalmas).

Lenyúltam egy ötletet, de bevallom, magamat utánoztam le. Ugyanis a saját esküvői vacsoránkon is ezt a 3 in 1 megoldást készítettem, s a legnagyobb örömmel ajánlottam a menyasszonynak, hogy legyen Náluk is ilyen.

Ez a terített asztalra elhelyezett mécses, ugyan nem kártya, de ültetést segítő eszköz, mert minden kedves vendég neve szerepel rajta, másrészt hangulatos asztali dísz, ahogy a meggyújtott mécsesek az egész asztalt szebbé teszik, harmadrészt meg személyes kis ajándék. 

A mécsestartó az Ikeában vásárolható. A neveket kontúrfestékkel vittem a felületre.

Következik 3 in 1 / Part 2.

DIY menükártya

Az előkészületek, ötletelés, inspirációs anyagminta után kezdett összeállni a fejemben, hogy mit is szeretnék. Elkészítettem a menükártyát. Ez egy kedves gesztus a vendégek felé, akik névre szólóan kaptak „jó évágyat” kívánságot és az ünnepi menüt olvashatták lapon. A korábban bemutatott helyszínképek alapján és a pár stílusától távol álló csillogó-villogó dekorációs elemek helyett a natúr ünneplőbe öltöztetése mellett döntöttem.

Szükség volt tehát zsákvászonra, ezt méretre vágtam, kivasaltam, s a széleken néhány szálat kihúztam.

Ráragasztottam az örök megmentővel, kétoldalú ragasztóval a kinyomtatott menükártyákat olymódon, hogy kb. 1 mm ragasztó a szélen maradjon. Ez munka közben alakult ki, kívánta a fehér papír a keretezést, amit egyszerű hímzőfonallal oldottam meg.  

 S a sarkokra meg felragasztottam a mohaszivecskéket. 

DIY esküvő - menükártya

Egyszerű és nagyszerű. Benne volt minden tömören, a figyelmesség a vendégek iránt, a szerelem jelképe, a természetesség a zsákvászonnal és a mohával, s a zöld szín, ami az életet jelképezi, s ellensúlyozni kívántam a terem markáns padlizsánlila színét.

Szép lett. A vendégeknek is bejött, mert egyet sem hagytak távozáskor az asztalon, talán egy kis emlék a napról.
Folytatás következik az ültetőkártyákkal. Itt és itt.

DIY esküvő

2012. január 21-én férjhez ment a cincér lánya. A menyasszonyhoz olyan egyedülálló barátság köt, ami ritka… mert felnőtt korban, családosként köttetett. A tavalyi, többeket érintő 40-es átlépésének egyik ünneplésén Ő is jelen volt… csacsogtunk, mint mindig, gyerekségek, felnőttségek…. s most is előttem van az a pillanat, ahogy, azon az estén ránéz a kedvesére… na ott éreztem azt, hogy itt valami készülőben…. Zs-ből menyasszony lett :o))))

Hamarosan megtudtuk az esküvő időpontját és a helyszínt, ééééés felmerült, hogy részese lehetnék az előkészület azon részeinek, amelyekben jól jön a kreatív látásmód. Hát kell ennél nagyobb bizalom? Elismerése a munkámnak-hobbimnak. Kötéllé változtatása a baráti szálnak. Teljesen szabad kezet kaptam.

Adott volt a vendégsereg létszáma és összetétele, valamint az étterem. Az ismeretség pedig megkönnyítette a dolgom. Így történt, hogy belecsaptam életem első DIY esküvő munkámba. (ha jobban belegondolok a sajátom volt az első, de akkor még nem így fogalmaztam :o)))

Hát irány a tervezés.

A szertartás helyszínének dekorálása nem hárult rám, csupán az étteremre kellett fókuszálnom. A helyszín megválasztásánál természetesen fontos szempont, hogy lehetőleg közel helyezkedjen el a korábbi történésekhez, valamint a pár igényeinek és elképzelésének megfelelő legyen. (létszám, annak kor- és nem szerinti összetétele, lesz-e nagy bulizás, vagy csendesebb hangulat, milyen az étel, milyen a kiszolgálás, felfrissülési, parkolási lehetőség stb.)

Cincérék a legközelebbi családtagok és barátok részvételére számítottak, és a következő nemzedékre. Így történt, hogy 25 felnőtt és 9 gyerek került a meghívottak listájára. (aztán persze, ahogy lenni szokott változott egy kicsit)

A gyerekek miatt nagyon jó ötlet volt olyan helyszín mellett dönteni, ahol két teremrész egymás szomszédságában helyezkedik el. Az elgondolás, amely szerint a nagyobb részen a felnőttek, a kisebben pedig a gyerekek lesznek csak azért működhetett, mert a kisebbek is már 4-5 évesek, s mert a menyasszony nagyon előrelátóan beszervezett 2 animátort. (gondolom mindenkinek volt már élménye arról, hogy gyerekek rohangálnak, visítanak egy étteremben)

A helyszín tehát adott. Téli program miatt nagyon nem használtuk ki a külső részeket, de mindannak és a belső, meglévő adottságoknak figyelembevételével elkezdtem tervezgetni, ötvözni a lehetőségeket a pár stílusával. A vőlegénnyel asztalt tologattunk, mindent kicentiztünk, mert azért óriási terünk nem volt, fényképeztem, rajzoltam.

 

Folytatás következik a menükártyákkal.

Piñata Zsuzsi módra

A tegnapi bulira piñata-t is készítettünk. Napokkal korábban kezdtük. Az ötletet Zsuzsi adta. A másik. Akinek a lányát kedveli fiam, s cserébe kapott ilyen csudiklassz ajándékot PP-től.

Galád módon kifaggattam a barátnőmet, hogyan készíti. A tanácsai alapján íme minden lépés:

• lufit felfújni (amit mi készítettünk, az 25 cm-es), hozzárögzíteni pohárhoz
• újságot, csomagolópapírt csíkokra tépni

• bekrémezni a lufit (mi ezt elfelejtettük, de így is működött a dolog)
• csirízt készíteni (hát a gugliban találtam mindenféle receptet, én 1 bögre vizet felmelegítettem, kb. 1 dl vízben elkevertem 4 ek lisztet, majd hozzákevertem a meleg vízhez – nem tudom ez-e a legjobb recept, de bevált

• a lufira a csirízbe mártogatott, lecsorgatott papírcsíkokat felragasztottuk (2 rétegben)

• vártunk 2 napot, hogy jól megszáradjon
• a lufit nem kellett kilukasztani, mert kipukkadt, amikor leszedtem a pohárról
• utána kész is az alap, ezt lehet a fantáziára bízva krepp-, csomagoló-, dekupázspapírral, szalvétával, normál vagy dekupázsragasztóval felöltöztetni
• a tetejére spárga és mindenféle apró dologgal megtölteni (bocsi az Anyukáktól, de gumicukor és társai voltak benne)

A zsúron meg beígértem egy meglepit annak a csapatnak, aki megnyeri a versenyt, amelyben bekötött szemmel ki kellett találni, hogy milyen ételt (kifli, keksz, alma, uborka, sajt narancs stb.) kóstoltatok meg velük. Naná mindenki kitalálta, mindenki első lett, így mindenki kapott egy fakanalat, egymás után álltak az ünnepelt mögé, aztán mindenki verte a meglepit a tartalma reményében. Kis uzsonnás zacskókat adtam nekik, abba rakták a kincseket. Az előzetes csapatválasztást pedig nagyon leegyszerűsítettem, 4 féle színű lufiból kellett egyet kihúzni. A móka után a lufikat is berakták a zacsiba, s féltették, mint valami pótolhatatlan dolgot. Bárcsak minél tovább ilyen ártatlan, mindennek örülni tudó lelkük maradna.

A nagy piñata készítő versenyben még ezek után is Zsuzsi lenne az aranyérmes, mégis megérte a próbálkozást. Nem ez volt az utolsó.

It's Friday I'm in love

… a házi készítésű gyurmába.

Ma nagy buli volt nálunk, Somakoma betegség miatt elmaradt szülinapi ovis zsúrja végre összejött. 21 kölök meg én. Ehhez képest egyben mindenki és az otthonunk is. Tekintettel a kis- és nagykorúak arányára egyértelmű volt, hogy akkor működik a dolog, ha megpróbálom egy helyre terelgetni Őket, s olyan elfoglaltságot kitalálni számukra, ami Nekik érdekes, általam jól felügyelhető. Volt gyurma. Meg szembekötősdi kóstolással, piñata és bábszínház, de ezekről majd később.

Gyurmarecept:

20 dkg liszt

10 dkg só

2 dl víz

1 ek. citromsav

1 ek. olaj

Ezeket összekevertem és az ajánlást követve melegítettem. Azt ugyan nem nagyon tudom hogyan kell megmelegíteni egy nagyjából nyers kenyértésztához hasonló valamit, de én aztán feltettem az edénnyel együtt a gázra, majd ott kavargattam. Nem egy hálás dolog. Ezt követően gumikesztyűben hozzáadtam ételfestéket, és jól összegyúrtam. (A képen a recept háromszoros mennyiségben látható)

Tanulságok:

• használhatsz gumikesztyűt, ami ugyan fabatkát sem ér, ha nem veszed észre, hogy lyukas…. Fionának hív 1 napja a család
• ám másnap már nem „fest”, a gyerekek simán alkottak… az én kezem még most is zöld
• nagyon jó az állaga, tényleg olyan, mint a vásárolható színes, jó minőségű gyurmák
• ha véletlen a pirosért nyúlsz, pedig a sárgát akartad, lehet menteni a helyzetet, így született esetemben a narancssárga
• túl sok időm, energiám nem volt további színkeverésre, de megérne néhány próbálkozást, nálam a lila nem jött össze, barna lett (a gyerekeknek az is bejött)
• hűtőben elvileg kibírja néhány napig
• ne dobd ki a túrós dobozt, milyen jól jött most :o)))

Nagyon köszönöm a receptet Zsuzsinak.

 És néhány mű. Ugye milyen szép?

Garázs party

Valami készül…