Esküvő - fehér és sárga

Tegnap Biatorbágyon száz ágra sütött a Nap, előtte özönvíz, utána özönvíz, de aznap csak a szél fújt – ez ugyan hátráltatta a dekorálási munkálatok egy részét -  de legalább eltűntette Kisvilla felől az esőfelhőket. 

Tegnap ismét megtisztelő felkérésnek tettem eleget és dekoráltam a vacsora és a buli helyszínét. A menyasszony és a vőlegény fehér-sárga színvilágot képzelt el és voltak konkrét elképzelések: citrom, kockás asztali futó, sok sárga. Azt pedig a tortát készítő ismerősöm, Zsuzsi árulta el, hogy nagyon szeretik a madarakat (ami a meghívót és az ültető kártyát is illusztrálta),  s a torta pedig sárga-fehér ombre. A tervezés során javasoltam, hogy vegyünk vissza az eredetileg markáns felhasználásként igényelt sárgából, amit maximálisan elfogadott a pár. S jelezték még igényüket olyan dekorációs elemekkel kapcsolatban, amit korábbi munkáimban láttak. Most, hogy túl vagyunk az igények bemutatásán következzenek a fotók, amikhez nem is kell sokat hozzáfűzni.

Az ombre nagy kedvencem, így szerencsésnek érzem magam, hogy kiélhettem ezügyben is szárnyaló fantáziámat, ráadásul az egyszerűséget és praktikumot szem előtt hagyva. Ezúttal is a papírral díszítettem környezetet, a mantrám: jól mutat, nem kell elszállni a kiadással, a szél miatt állandó mozgásban van a dekorelem, feldobja a fotót...

Krepp papírból kivágtam a csíkokat. Kizárólag nagyon jó ollóval. A papírcsomagot kb. 10 cm-re szét lehet hajtani, 50 cm széles, nekem 10 cm-es kellett, így 5 adag jött ki, a fehér + 5 féle sárga „csomagok” felső részét tűzőgéppel hozzáerősítettem egy spárgához, majd egyesével összecsipeszeltem, hogy ne bomoljanak le idő előtt, és így a felhelyezés is könnyebb volt. Gémkapocs is jó, csak nem volt itthon annyi. 

A pompomok beszerzését a menyasszony intézte, Karcsiéktól.

És még a nagy kedvencem a pompom lányos pompom füzér, amit szintén a krepp papírokból készítettem, becsíkoztam (Jó olló!!!), összekötöztem, ombre hatással.

Készítettem papírtárcsát különböző sárga és fehér A4-es papírok legyezőszerű összehajtogatása és összetűzése által. (3 papír/tárcsa). Majd ezeket Dalma segítségével a széllel hadakozva összetűztük és felerősítettük. 

Még egy kis ombre, jobbról, balról, szélfútta és szélcsendes állapotban. Egyébként Kisvillán nehezen találni fogást :o), sajnos a szomszéd kerítés olyan amilyen, de már egész jól kezdi befutni a vadszőlő, amely itt-ott kikandikált a csíkok között. Élőben nagyon szép volt.

Képek az italos és tálalóasztalokról:

Madáritató (természetesen nem használt), én kenyértartóvá léptettem elő.

Az asztali dekor nagyon szép, a sárga miatt vidám lett:

Az asztalokat megszámoztam, készítettem "útbaigazítást", a nevek alapján mindenki megtalálta a számot. S leült :o)

Egy régi bőröndöt kibéleltem zsákvászonnal, ezt neveztük ki az ajándékkártyák, ajándékok helyének. És a személyes DIY ajándékom, ombre hátteret festettem, rá a jeles nap dátum és kezdőbetűk.

Ugye milyen szépen mutat a szeder?

A nagybetűs torta, Zsuzsi hasonlóképp beleadott mindent. A tetejére pedig fekete marcipánból rigót készítettem (köszönöm Olgának a beszerzést).

Esti, hangulatképek mécsessel, gyertyával:

A dolgok a végére mindig összeállnak, sikerült sárga-fehér kockás asztali futót találni, ez éppen olyan sárga, amit elképzeltem, nem narancsos, belebotlottam éppen sárga mintás pörgettyűkbe, amiket a gyerek vendégek kaptak, azt hiszem, hogy ugyan az utolsó pillanatra, de egész jól sikerült megtölteni a teret az alapján, ahogy szerettük volna, Ők is, én is. S volt minden, ombre, citrom, madár, fehér-sárga, élőnövény, napraforgó, virágos mező hangulat, borostyán és kövirózsa, lélek. A fotókat kapkodva készítettem, de talán visszaadja a feelinget.

A tegnap korán kezdődött és ma ért véget. Nagyon köszönöm a bizalmat és lehetőséget ennek e kedves párnak, Erikának és Zsoltnak, akikről sugárzott a boldogság, legközelebbi szeretteik között, kislétszámú társaságban, puccparádé mentes emlékezetes nappal, hihetetlen természetes és ösztönös szeretettel vették körül vendégeiket és bennünket, akik részese lehettünk mind:

Kisvilla: Kriszta és Dalma, és a kis segítőnk Panna

Zsuzsa a szenzációs tortával

Máté az EtyekM-től.

S a végére, csak mert bevált: „Nem akar mostanában valaki házasodni??? Velünk maradandó élmény :o))))”

Chiptuning

A festés számomra örömalkotás. Mindegyis, hogy falra kenek, vagy fára, netán festővászonra vagy papírra. Nincs hét, hogy ne tenném. Imádom a festékszagot, tetszik, ahogy elrejtem a megunt vagy ocsmány előzményeket, s egyszerű lépésekkel válik újjá a kezeim közé került tárgy. 

A mahagónitól való távolodásom már tart egy ideje, elhatároztam, hogy idén nyáron, amit csak lehet a ház körül is „mahagóni-elrejtek”. Itt most éppen a fa balkonládák estek áldozatul. Nem kérdés, hogy jobban jártak új külsejükkel.

Csak úgy... fürdőszoba inspiráció

VAKÁCIÓ!!!

Hogy én milyen büszke vagyoooook!!!!!

1.a.

 

2.a.

4.f.

Jó vakációt mindenkinek!

Májusi esküvő aranyat ér

Én aztán tudom, mert 11 éve mi is májusban mondtuk ki, amit éreztünk. Idén pedig aktív részese lehettem ebben a csodálatos hónapban egy újabb esküvő dekorálásában. A helyszín ezúttal is KisVilla, s az időjárás bár huzogatta a bajszunkat, aznapra nagyon szép lett.

Így érkeztem a parkolóba :o)))

Melinda és Tamás nagyon lelkesen készültek, mi pedig ezúttal a kertben teremtettük meg a felejthetetlen pillanatokat kísérő környezetet. A helyszínt közel 40 fő részére készítettük elő.

Többek között külön kis étkezősarkot kialakítva a gyerekeknek, s kaptak egy pihenő kertrészt is. A mosolyra fakasztó sárga került fókuszba. Kaptak színes cupcake csomagolással muffint, nagyon vidám hangulat kerekedett. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy a felnőttek közelében ennének, így egy laza mozdulattal átköltöztettük az asztalukat. 

A „nagyok” asztaldekorálásánál igyekeztem a meghívó natúr papír-fáradt rózsaszínű világához igazítani mindent. T asztalelhelyezés mellett döntöttünk, fő részen a párral együtt négyen fértek el, a hosszanti részre pedig a többi vendéget invitáltuk.

Fehér asztalterítőt mindenképp terveztem, az ünnepi hangulat miatt, majd a natúr világot az általam imádott zsákvászon bevonásával, asztali futóként teremtettem meg. Valójában ez nyújtotta az alapot a további, hosszanti asztaldíszítéshez. Amelyről nem maradhatott el a borostyán sem (erről mát itt írtam). Ezúttal használtam kövirózsát is, amit fakorongra, vagy mohára helyeztem. Voltak mohaszívek is.

A virágdísz lisianthusra épült, a Menyasszony kedvence, ami csokrát is díszítette. Nagyon kedvelem ezt a kedves kis virágot, amelynek egyetlen szárán számos virágfej díszeleg, nem egy időben nyílnak, ezáltal nagyon vegyes, egyúttal bohókás és valami finom, nőies hangulatot teremt. Számos fajtája létezik, hol kisebb, hol nagyobb a virág feje, eltérés lehet a szirmok minimális fodrozottsága, dús mivolta között. A fáradt rózsaszínű kiindulást tartottam szem előtt, s használtam még boglárkát, többféle rózsát, borostyánt, s csak a sárga kicsi visszaköszönése végett festett mákot. (Ez a fotók miatt is fontos, van egy alapelv, de nem szabad, hogy teljesen monoton, egyhangú legyen az irány.)

Ne feledkezzünk meg a régi bringáról, amihez azért ragaszkodtam, mert a kedves Pár életének része, meghívójuk motívuma is volt egyben. Használtam a táblafestékkel általam festett táblákat is.

Pompom díszítés ekkora területen nagyon fontos. Praktikus, mert felborzolva szépen tölt teret, könnyű vele dolgozni, és sosem célom elszállni a költségekkel. Hasonlóképpen gondolom a girlandok alkalmazását. A papír, bármily egyszerű, csodálatosan dekorál, a szellő mozgatja, ami fokozza a hangulatot, a színekkel felpörgeti a fényképeket. Csak egy kis érzék és az egyszerű papíralapú (készen vásárolt vagy DIY) példányok egyedivé varázsolják a helyszínt, csak tudni kell bánni vele, jól kiválasztani a színt, struktúrát, formát, netán mintát. Én még luxus dekor mellé is betenném. 

S ami bevált, azon kár változtatni, ezért újfent alkalmaztam a menü feltüntetését, bekeretezve a tálalóasztalokon. Ezúttal is készült személyenként menükártya. S a kísérőkártyára pedig nyomdával felvittem a nevek kezdőbetűjét a jeles dátummal, s a főszín alapján választott kétféle szalaggal kötöttem át. 

A fiatal pár a vendégeknek (a színvilághoz passzoló) popcake ajándékkal kedveskedett. Ezek akkor mutatnak jól, ha beleszúrjuk valamibe. Na de mibe? Hát én azt találtam ki, hogy a vödrök aljára aprókavicsot tettem, ez masszív tartást biztosított, s hogy ne legyen szem előtt a turpisság, mohával fedtem el, majd beleszurkáltam a szépségeket (egyébként fektetve, szépen csomagolva, dobozban érkezett). És itt van az én személyes ajándékom, amit festéssel készítettem, rajta volt egy kis hangulat a napról, a meghívós bringa illusztráció, ami fáradt rózsaszínű lufikat húz. Ezeknek volt ám funkciója is, a vendégek beírták egyenként a nevüket. Egyébként lufit ezen a helyszínen nem használok, valahogy nem illik oda. Ezzel a kis meglepivel azonban mégis kaptak lufit is :o))). És volt "Just married" is, a betűket papírra nyomtattam, majd körberagasztottam konzerves fémkübliket.

Köszönöm a mérhetetlen bizalmat az ifjú pártól, megtisztelő és különleges érzés jelen lenni a nagy napon. Ami az este szép beköszöntésével és a mécsesekkel egyre hangulatosabbá vált.

 

KisVilla a tökéletes háttér az alkotáshoz és a Hely Szelleme megint kísérte munkánkat. S bizony ez a projekt sem így jött volna létre Kriszta, Bea és Dalma nélkül. Profi kezek és lelkes, mosolygós arcok :o)))

A dekoráció Karcsi Papír és DIY by Kreatanya. A bútorok a KisVilla családtagjai, mintahogy a tálalás, étkezés és italozás kellékei is. A kiegészítők többsége a stylist sajátja, ahogy a neves újságokban szoktam olvasni :o)))) Néhány bútort a BRent-től kölcsönöztünk. Az eledellel ismét Máté remekelt, EtyekM nemcsak megtölti a bendőt, az általuk nyújtott kulináris élmény sokkal több holmi egyszerű vacsorázásnál. Az italok házi szörpök, a Vőlegény gyermekkorában készült házipálinka és volt persze némi alkohol is.

Nagyon szépen köszönöm Móni barátnőmnek, hogy bevállalta a gyerekeket, mert aznap éppen tréning is volt, így életünkben először ugyanarra a napra duplán készültünk elő, s álltunk helyt férjemmel az ország két felén .

Amikor megálltam és elkezdtem készíteni a fotókat - órákkal azt követően, hogy leparkoltam - akkor megint átjárt a nyugalom, hogy a helyemen vagyok, s hogy ez szerfelett nekem való, jó nagy adag adrenalin és az utána érkező feloldódás a tökéletes alkotási folyamatban és a végeredményben. Ezt az érzést már csak az fokozta, amikor az érkező vendégek a legnagyobb természetességgel fedezték fel a helyet és vegyültek ösztönösen és otthonosan tárgyi világunkban.

Nem akar mostanában valaki házasodni???? Velünk maradandó élmény :o))))