Azt hiszem megőrültem. Próbálkozom az antikolással. Mindig is nagyon vonzott ez a kicsit kopottas, mégis szép küllem, ami elsősorban a vidéki stílusú enteriőrbe illik. Vagy sem. Szerintem remek látvány modernebb bútorozás mellett is. Sőt ott emelkedik csak ki igazán. Imádom. Nekem nem kopottas, hanem kecses. Van benne valami, egy érzés, amit a látvány kelt, időutazás, átível a múltból a jövőbe.
Na de hogyan lehet antikolni? „Titok. Mondta Annipanni”. Bezony ám. Őrzik a szakértők, mint a Coca-cola és a Béres csepp receptjét. Ezért hát kísérleteztem. Végül is bejöhet a próbálkozás. Korábban készítettem fa tányéralátétet, ahol a világos színre utólag vittem fel szivaccsal néhol, elsősorban a széleken a sötétebb (hobby)festéket. Itt fordítva gondolkodtam. A sötét felület, ami adott volt, szolgált alapként.
Először lecsiszoltam az asztalt. Majd rákentem egy krém/tojáshéj/vaj színű selyemfényű zománcfestéket. Itt kezdődtek a problémák. Mert a festék túl sűrű volt, itt-ott meg is folyt, az ecset hullajtotta szőrét, a szag az egész lakást belengte napokig.
Aztán megszáradt. És bőrösödött helyenként…… De még itt sem adtam fel. Fogtam és a teraszon elkezdtem csiszolni, az éleket, a felületet, mindent. És közben szívtam be a port. Ez most homeopátiás terápia volt, mert allergiás vagyok a porra. Hátha így elmúlik :o)))). Szóval csiszolgattam vagy 1 órán át. 180-as és 240-es csiszolópapírt használtam. (előtte jól körbejártam a csiszolópapír témát, 90-100 Ft/db áron már egész jókat lehet vásárolni)
A portalanítást a jól bevált DM-s nedves törlőkendővel végeztem.
Na milyen lett???
Hogy mi a konklúzió? Bár a suszter maradjon a kaptafánál, mégis azt mondom, tetszett. Napokig elszórakoztam, festés, száradás, csiszolás meg ilyenek, egyik nap ez, másnap az. Ja, és talán kérek a 40. szülinapomra egy csiszológépet és festékszórót. Mert time is money.
Nagggyon jó a blog...
VálaszTörlésAlig várom, hogy végigböngésszem...már ha a két fiúcskám hagyná... :)