Lépcsőre fel!

Holnap szombat :o)))

A mai DIY esküvői dekor bejegyzésbe a lépcső kerül. Itt sem estem túlzásokba, egyszerűen követtem a már elkészült, a helyszínhez passzoló dekorációs stílust, továbbra is felhasználva a már ismert alapanyagokat, s így az egész egy jó nagy család lett, hisz bármely 2 dekorációs elemet kiemeljük, akár kint, akár bent, vagy vegyesen, létezik valamiféle kapocs. S ez így jó.

A péntek éjjeli történések eredménye látható itt a kapu díszítései mellett.

Beléptünk a kapun, felmentünk a lépcsőn. Irány az étterem, a már korábban (itt, itt és itt) bemutatott díszítő részletek holnap a helyükre kerülnek.

A kapu, avagy Nature is the future

Lassan megérkezünk a szombathoz és a nagy naphoz. Hát lépjünk be a kapun.  

A tegnapi bejegyzésben a padlóra kiterített hozzávalók összeálltak: készült egy nagy borostyán szív. Kedvelem a borostyánt, valami örök, időtlen érzést közvetít számomra. Feltöltöttem „zöldségekkel” a konzervdobozok egy részét, másik részébe meg csokrok kerültek, holnap megtekinthető.

Elég széles a járda a kapu előtt, ami nagy segítség volt, mert oda parkolhattam és könnyen be tudtam cipelni mindent a kertbe és az épületbe. Kipakoltam a kosaramat a lépcső aljára, felraktam a szivet (elég szívás volt, elkelt volna még 4-5 kéz) a madarakkal, majd metszőollóval simítgattam, amit még kellett. Sütött a nap, akkor még nem volt ennyire hideg sem. Pillanatok, amik megmaradnak. S egyszer csak megszólalt Demjén Most kell eldöntenem c. száma… Annyira nem tudtam mit kezdeni ezzel, a hideg kiráz még most is… valaki látja, hogy mi készül itt, vagy csak éppen ezt hallgatják, talán egy autóból, talán egy nyitott ablakból, a távolból…Ez most nem tréfa, komolyan megtörtént.

"Ez a perc mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám

Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám

Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád
Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád

És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám…"

 Holnap találkozunk? Lépcsőzünk.

Az esküvő előtti éjjel...

Van ám még a tarsolyomban DIY esküvői dekorációval kapcsolatban néhány bejegyzés. Láthattátok az előkészületeket, menü- és ültetőkártyákat (a gyerekekét is), most pedig a kültéri dekorációk előtt néhány gondolat és fénykép arról, hogyan is telt számomra az esküvő előtti éjszaka. Érzésem szerint a sajátomon kívül ez az egyedüli egyelőre, amit bármikor fel tudok majd idézni. Történetesen csütörtökön beszereztem a zöld hozzávalókat Bence és Csaba segítségével, majd az alsó részt (ahol a bizonyos adventi koszorúk is készülnek) elborította a mindenféle hozzávaló és míg népes családom mesét olvasott, vagy hallgatott, majd álomba merült én  készülődtem, zenét hallgattam, vágtam, kötöztem, ragasztottam, metszettem és annyira jó volt.

Már hetek óta gyűjtögettem a konzervdobozokat, hát írtam kör e-mailt az iskolatársaknak, jeleztem az oviban, családnak, s láss csodát, nem mindenki nézett teljesen hülyének, mert egy jó nagy szatyornyi összegyűlt.

A folytatásban a kapu dekorációja következik. See you soon.

3 in 1 / Part 2.

3 in 1 felnőtteknek után néhány sor és fotó a gyerekeknek készített ültetőről, hiszen korábban már utaltam rá, hogy a next generation igen nagy számban volt részese a szép ünnepi pillanatnak.

Természetesen részükre is készítettem „ültetőkártyát”. Nagyon szerették, a két kisiskolás elolvasta a többinek, hogy ki hova üljön, buli után pedig haza is vitték a névreszóló ujjbábukat.

Az alap szintén az Ikeából. Feliratozás először vékony fekete filccel a textilre, majd fekete kontúrfestékkel.

Folytatás következik a ”Esküvő előtti éjjel” bejegyzéssel, avagy hogyan teltek számomra az utolsó órák.

3 in 1 / Part 1.

Az előkészületek és a menükártya után következzen az ültetőkártya.

Ez a ki hova üljön dolog aztán mókás sakkozás, tervezés és módosítás. Na nem nekem, hanem a párnak, kitalálni, hogyan ideális a vendégsereg ültetése. Majd jönnek a változások, lemondások, s az újratervezés. (Ha meg nagyobb a létszám, hát az főleg izgalmas).

Lenyúltam egy ötletet, de bevallom, magamat utánoztam le. Ugyanis a saját esküvői vacsoránkon is ezt a 3 in 1 megoldást készítettem, s a legnagyobb örömmel ajánlottam a menyasszonynak, hogy legyen Náluk is ilyen.

Ez a terített asztalra elhelyezett mécses, ugyan nem kártya, de ültetést segítő eszköz, mert minden kedves vendég neve szerepel rajta, másrészt hangulatos asztali dísz, ahogy a meggyújtott mécsesek az egész asztalt szebbé teszik, harmadrészt meg személyes kis ajándék. 

A mécsestartó az Ikeában vásárolható. A neveket kontúrfestékkel vittem a felületre.

Következik 3 in 1 / Part 2.

DIY menükártya

Az előkészületek, ötletelés, inspirációs anyagminta után kezdett összeállni a fejemben, hogy mit is szeretnék. Elkészítettem a menükártyát. Ez egy kedves gesztus a vendégek felé, akik névre szólóan kaptak „jó évágyat” kívánságot és az ünnepi menüt olvashatták lapon. A korábban bemutatott helyszínképek alapján és a pár stílusától távol álló csillogó-villogó dekorációs elemek helyett a natúr ünneplőbe öltöztetése mellett döntöttem.

Szükség volt tehát zsákvászonra, ezt méretre vágtam, kivasaltam, s a széleken néhány szálat kihúztam.

Ráragasztottam az örök megmentővel, kétoldalú ragasztóval a kinyomtatott menükártyákat olymódon, hogy kb. 1 mm ragasztó a szélen maradjon. Ez munka közben alakult ki, kívánta a fehér papír a keretezést, amit egyszerű hímzőfonallal oldottam meg.  

 S a sarkokra meg felragasztottam a mohaszivecskéket. 

DIY esküvő - menükártya

Egyszerű és nagyszerű. Benne volt minden tömören, a figyelmesség a vendégek iránt, a szerelem jelképe, a természetesség a zsákvászonnal és a mohával, s a zöld szín, ami az életet jelképezi, s ellensúlyozni kívántam a terem markáns padlizsánlila színét.

Szép lett. A vendégeknek is bejött, mert egyet sem hagytak távozáskor az asztalon, talán egy kis emlék a napról.
Folytatás következik az ültetőkártyákkal. Itt és itt.

DIY esküvő

2012. január 21-én férjhez ment a cincér lánya. A menyasszonyhoz olyan egyedülálló barátság köt, ami ritka… mert felnőtt korban, családosként köttetett. A tavalyi, többeket érintő 40-es átlépésének egyik ünneplésén Ő is jelen volt… csacsogtunk, mint mindig, gyerekségek, felnőttségek…. s most is előttem van az a pillanat, ahogy, azon az estén ránéz a kedvesére… na ott éreztem azt, hogy itt valami készülőben…. Zs-ből menyasszony lett :o))))

Hamarosan megtudtuk az esküvő időpontját és a helyszínt, ééééés felmerült, hogy részese lehetnék az előkészület azon részeinek, amelyekben jól jön a kreatív látásmód. Hát kell ennél nagyobb bizalom? Elismerése a munkámnak-hobbimnak. Kötéllé változtatása a baráti szálnak. Teljesen szabad kezet kaptam.

Adott volt a vendégsereg létszáma és összetétele, valamint az étterem. Az ismeretség pedig megkönnyítette a dolgom. Így történt, hogy belecsaptam életem első DIY esküvő munkámba. (ha jobban belegondolok a sajátom volt az első, de akkor még nem így fogalmaztam :o)))

Hát irány a tervezés.

A szertartás helyszínének dekorálása nem hárult rám, csupán az étteremre kellett fókuszálnom. A helyszín megválasztásánál természetesen fontos szempont, hogy lehetőleg közel helyezkedjen el a korábbi történésekhez, valamint a pár igényeinek és elképzelésének megfelelő legyen. (létszám, annak kor- és nem szerinti összetétele, lesz-e nagy bulizás, vagy csendesebb hangulat, milyen az étel, milyen a kiszolgálás, felfrissülési, parkolási lehetőség stb.)

Cincérék a legközelebbi családtagok és barátok részvételére számítottak, és a következő nemzedékre. Így történt, hogy 25 felnőtt és 9 gyerek került a meghívottak listájára. (aztán persze, ahogy lenni szokott változott egy kicsit)

A gyerekek miatt nagyon jó ötlet volt olyan helyszín mellett dönteni, ahol két teremrész egymás szomszédságában helyezkedik el. Az elgondolás, amely szerint a nagyobb részen a felnőttek, a kisebben pedig a gyerekek lesznek csak azért működhetett, mert a kisebbek is már 4-5 évesek, s mert a menyasszony nagyon előrelátóan beszervezett 2 animátort. (gondolom mindenkinek volt már élménye arról, hogy gyerekek rohangálnak, visítanak egy étteremben)

A helyszín tehát adott. Téli program miatt nagyon nem használtuk ki a külső részeket, de mindannak és a belső, meglévő adottságoknak figyelembevételével elkezdtem tervezgetni, ötvözni a lehetőségeket a pár stílusával. A vőlegénnyel asztalt tologattunk, mindent kicentiztünk, mert azért óriási terünk nem volt, fényképeztem, rajzoltam.

 

Folytatás következik a menükártyákkal.