New born baby

Hát már nem brand new (BCN), de még picurka és néhány hónapig élvezheti baráti társaságunkban a legkisebb pozíciót. Addig is, meg mindenkorra sok szépet kívánunk Neki, szép családot, huncut tesókat választott.

Bende táblája

Levi táblája

Hát, ide meg felkerült az 5. név.

Memotábla

DIY lámpabura

Tatatataaaaam :o))))) Ez aztán a csudiszép lámpabura. Láttam hasonlót a Pottery Barn-ban, aztán kitaláltam, hogy megcsinálom. Csupáncsak annyi kellett hozzá, hogy találjak üveg étel-takaró burát (Butlers, 4.500,-Ft), valamint Apukám, aki a tartószerkezetet elkészítette és matt feketére fújta, az Ikeában vettem fekete Hemma-t (engem várt egyetlenként a milliónyi fehér között), majd Zsolt szomszédunk felrakta a helyére és belé vezette az áramot. Tehát nem én készítettem, de remekül előadtam igényemet, tervemet és tökéletesen tartom a porszívó csövet a fúrás alatt.

Majd kap egy másik körtét… de már annyira türelmetlen voltam, meg kellett megmutatnom. (a hálóba került a hiper ciki szakadozott rizslámpát kiűzve)

Tanya

A blog névválasztásához tartozik régóta egy kis magyarázat. Az én nagyszüleim - anyai ágon - mindketten nagycsaládba érkeztek, alföldi tanyára. Egyiküknél öten, másikuknál nyolcan voltak/vannak testvérek. (mostanság nyolcvanasok, akik neve még zöld levélben lehet a családfámon). Azért az elgondolkodtató, hogy a dédik micsoda erős asszonyok lehettek, hogy ennyi gyermeket szültek. Nem volt pihepuha bélelt környezet, alternatív szülés, eldobható pelenka… nem is sorolom tovább. Volt otthonszülés, meg bába. Döngölt aljzat, egyszerű bútorok, egymástól örökölt ruhák, csutkababa meg egyebek. Mindannyian megélték az időskort, családban. A puritán lét és a testvéri/családi összetartozás konzerválta őket. Kisgyerekként én is jártam a tanyán, vannak emlékeim fatüzelésű sparhelten készült ételekről, arról a bizonyos felejthetetlen baromfi- és disznóudvar szagról, gyűjtöttem friss tojást, én is a pottyantósban végeztem a dolgom.

Ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy vonzódom a régi tárgyakhoz, hagyományokhoz, sokszor visszakanyorodom a természetes dolgokhoz, autentikus világhoz, legyen az étel, ital, élmény. Nyilván nem köpülök vajat itt a faluszélen, élnek körülöttünk mindenféle technikai kütyük, nem vagyok nagy barátságban velük, de elfogadom és használom őket. Nálunk is vannak tömegbútorok, de azokból is a vidéki stílust kedvelem. Vitathatatlan, hogy ezek minősége közelében sincs egy mesteri ácsmunkával, vasszeg és ragasztóanyag nélkül készült szuszékhoz. Hát nem ez az egyetlen, amiben eleink jobbak voltak.

Ő az én dédpapám (vajon hol járhatnak a gondolatai) és a tanya egy részlete. Érdemes megfigyelni a biciklis gyermekülést is.

Szóval innen a név, volt tanyai/tanyasi érintettség, van kreatív, alkotó, át- vagy újjáalakító, továbbörökítő szemlélet. 

(Azért egy Miele sütőt bevállalnék, hagyomány ide vagy oda.)

Színskála tojás

Amivel foglalkozom, az színek nélkül mit sem ér. Nem mintha élni lehetne nélkülük, szóval tök mindegy mivel foglalkozom. Nálam, az asztalomon, a könyvespolcon, itt-ott… van néhány színskála, színminta. És szeretem őket keverni, kavarni.

A bejegyzésben helyettem mesélnek fotók.

Fonal tojás

Másolás. Utánzás. Plágium. Ctrl c….. Semmilyen körülmények között nem feszegetném az aktuális történéseket, csupáncsak gondolkoztam valamin, már azóta, hogy belevágtam a bloggerkedésbe, s láthatóvá tettem mindazt, amit készítek.

Amikor valaki teljesen rákattan egy témára, elmerül valamely ténykedés, elmélkedés legmélyebb bugyraiban, meggyőződésem, hogy számos alkalommal valóban kitalál, kigondol, elkészít valamit, netán azt gondolván, hogy ő most aztán „felfedezett” valamit…. aztán rájön, hogy ez másnak is eszébe juthatott. Sőt jutott. Na így vagyok én számos kreatív alkotásommal. Mert kísérletezek, kipróbálok, inspirációkat gyűjtök, majd azt továbbgondolva készítek valamit…. s egyszer csak szembejön, más is megalkotta. De akkor ez most másolás? És ki másolt kit? Utánzott-e egyáltalán bárki is bárkit? Ha tényleg azt gondolom valamiről, hogy hű, ezt én még így nem láttam… majd kiderül, hogy nem én vagyok az egyetlen… nem szaporítom a szót…. a piñata készítést továbbgondolva a lufira nem papírt, hanem fonalakat helyeztem. Így készültek a fonaltojások. Majd a szokásos szörfözés során nagyon sok hasonlót láttam. Hát ez van.

Készítettem csirízt, belemártogattuk a fonalat, nagyon szöszölős, aztán hagytuk megszáradni, majd lufi kipukkasztása, néhol a tojás behorpadt, de azt ki lehet egyengetni, a száraz csiríz meg száll mindenfelé… de megéri. S még van idő elkészíteni. 

Kreatív kezekhez kreatív lábak

Április 1. - Félmaraton (a fiam kezében virág :o)))