KreaTanya

2018. február 4., vasárnap

Kitty és Balázs téli esküvője

Egy szép téli decemberi szombaton egybekelt Kitty és Balázs. Minden nagy napot óriási örömmel kísérünk, ám amikor érintettek lehetünk baráti szálak által, nem csak megtisztelve érezzük magunkat és a munkánk mellett minden apró rezdülésünkkel jelen vagyunk, hanem egy kicsit családtaggá is válunk aznap. Alkottunk és meghatódtunk, egymás után felváltva vagy egyszerre mindkettő.

A menyasszony mindig nagy szeretettel jelzett vissza korábbi munkáimról, ismerte a Kreatanya hangulatot és maximálisan szabad kezet adott a dekoráció tervezésekor. Adott a tél és ehhez kapcsoltunk minden kiegészítést, téli zöldeket, toboz és fagyöngy, fehér és krém szín alkalmazása, természetes hangulat kialakítása volt a cél és nem feledkeztünk meg a sok kis gyermekről sem.

Az esküvő után a helyszínre tért be a kedves vendégsereg, délutáni falatozásra.

A nagy létszám számára a tálalóasztalt könnyen körbejárhatóvá alakítottuk, és a középső szakaszon kiemeltünk festett fa lapokkal jól pakolható felületet. Ide kerültek a szendvicsek, sós falatok. Készült külön italpult, házi szörpökkel és gyümölcslevekkel, meleg italokkal (tea, forralt bor és kávé), sütemény bár.

Mindannyiunk nagy kedvence a kicsik részére kialakított mini bár volt.

Ajándékként a család által készített mézeskalács mellé kerámia szívek kerültek.

Sok boldogságot Kreatanya életének legifjabb párjának. Szertettel gondolunk rájuk és a kedves családtagokra, vendégekre. Igazán gyönyörű ünnepben volt részünk!

Templom: Magyar Szentek Plébánia

Helyszín: MEÖT Főépület

Catering: Party-co Kft.

Sós falatok: Daubner Cukrászda

Édes finomságok és torta: Édes Sári

Kerámia: Lengvári Ági
Fotók: Csokor: Székely Lilla Flóra

Többi: Veress Évi barátnőm és én készítettem
A helyszín belső kialakítása, csokrok, virág és növény, egyéb dekorációk, díszítések: Kreatanya / Kiki (fb / instagram)

Köszönöm a kialakítás és a rendezvény alatt nyújtott segítséget: Adri és Gábor

2017. december 30., szombat

Szilveszteri környéki babonáim és egyéb bohémságaim

Itt vagyunk újra, hogy a rosseb vigye, már megint vége az évnek. Egyre gyorsabban repül az idő, gyermekeim nem is értik miről regélek, hiszen ugyanaz az év nekik csigalassúsággal telik. Én meg alig térek magamhoz, s szedem össze ismét a gondolataimat az elmúlt esztendőről és jövőbeni terveimről. Ám ez a korosodó nyafogás mind semmi, ezúttal is a kitörő láva erejével törnek fel hagyományos, szerencsét bevonzó bolondságaink.

Azonnal gondot okoz a száradó ruha. Ötfős családunkban, sportos életmód mellett folyamatosan tele a szennyeskosár, s mosónőnek érzem magam az év minden napján. Remélem nem halok korán. Ellenben mosok és teregetek és vasalok. Ebből a szentháromságból nehezen török ki, ráadásul a középső dermesztően fenyeget szilveszter éjjelén. Édesanyám szerint bármi lóghat az évfordulón, amennyiben az nem száradó hacuka. E gondolat kísérte gyermekkorom szilvesztereit, s oly mélyen belém ivódott, hogy saját családom életére átörökítettem. Bár ezt sosem terveztem. Így fordult elő, hogy a 3 kölökkel, szánkóval, sporttáskával, pezsgővel és mindenféle elengedhetetlen holmival fullra pakolt, szigligeti évzáró pihenésre induló autó satufékkel állt meg a falu szélin, s férjem bölcsen hallgatva visszakanyarodott, hogy én őrült sebességgel berohanjak, csakhogy leszedhessem a száradó ruhákat. Nehogy átlógják az éjfélt és nem várt irányba tereljék a szerencsénket.

Gondot okoz a szemét is. Rendszeresen elfelejtjük kivinni. Nem bonyolult, meg kéne fogni azt a nyamvadt zacskót és kiszaladni vele a kerítésig, ahol a nagy kuka található. Nem, erre senki sem érez indíttatást, a szórás 10 évtől 46 évig terjed, vagyunk a - lássuk be - különleges feladatra öten, de úgy tűnik egyedül nekem megy, a rangidősnek. Vagy még nekem sem, a dolog megreked a szilveszteri szigligeti vagy akármilyen pihenés előtt. A szemét marad, már-már csordul ki, tele a mellette található zacskó is, ám ezúttal mindenki fellélegezhet, a minipihenésről hazatérve, elsején ugyanis tilos kidobni a szemetet. Édesanyám szerint. Így volt ez gyermekkoromban is, én meg továbbörökítettem a családom életébe. Szemét marad. Minden bizonnyal a szerencse is.

A lencse téma egy újabb történet. Esszük, mert pénzt hoz, jó életet, gazdagságot. Édesanyám szerint. Nem baj, hogy puffadunk utána napokig, csak tömjük magunkba. Eszünk a családdal, habzsoljuk a barátokkal, külön fogyasztunk a Dédivel és természetesen magunkban otthon. Pupókabajnokságot rendezünk este, sebaj, van háromféle illatosító, kéznél a füstölő, kilószámra reszelem a citromot, a héjából felszabaduló illóolajok végképp megsemmisítik a kéretlen szagokat. :o)

Van ám még a listán. Itt van a hal meg szárnyas és disznó téma. Most akkor mit is együnk, az egyikkel elúszik, a másikkal elrepül a szerencsénk, vagy éppen elkaparja, a másik meg belehempereg. Vagy mégis jó, ha pikkelyes, mert az sok és a pénzt szimbolizálja. Sebaj eszünk sajtot meg tésztát - amúgy sem vagyunk nagy carnivores banda -, utóbbi meg kell, szénhidrátot ide nekem, passzol a futáshoz. Bár ezzel rögvest szembemegyek a következő bolondsággal.

Az év eleji fogadalomtétel, mely szerint ebben az évben tényleg odafigyelek a táplálkozásomra, a fogyókúrára (nemcsak elkezdem, de be is fejezem), a csökkentett szénhidrátbevitelre (értsd napi ropi száműzése), rendet tartok az íróasztalomon, még több időt töltök sportolással és a barátaimmal, vagy a kettő együtt, futok annyi km-t, mint a naptári év, a projektek időpontját – fejben - 1 héttel korábbra teszem, így nem az utolsó éjjel zsezsgek, valamint november 15–ig beszerzem az összes karácsonyi ajándékot.

Majd elfelejtem, az első nap bűvölete. Az első tett piedesztálra emelése, amit teszek, azt teszem egész évben. Édesanyám szerint. Lássuk be, ébredés után rendszerint a mosdóba rohanok és könnyítek feszülő hólyagomon. Tényleg ebben az évben a közel sem mellékes helyiség lenne a középpontban?

Mondjuk ezen a napon pénzt sem költünk. Amennyiben kinyitnám tágra a pénztárcámat, biztosan ezt tenném egész évben. Talán jobb lenne visszatérni a cserekereskedelemre az új esztendőben, én, amikor éppen dekoros vagyok, szívesen fogadok két tojást egy tekercs szalagért cserébe. Csak azt nem értem, hogy ha nem nyílik a brifkó elsején, miért hallom egész éven: erre/arra/amarra szeretnék pénzt kérni. Háromszorosan.

Én főztem ezt a levest, én is eszem meg boldogan, s Édesanyám valójában egy csupaszív tündér és varázsló. Valami igaza mégis lehet ezekkel a babonákkal kapcsolatban, hiszen munkából és szeretetből is bőven akad, s évek óta élünk vidáman, mint Marci Hevesen, s remélem ez így lesz 2018-ban is.

Boldog új évet kívánok Mindenkinek! A humor és az egészség a lényeg, a többi.. azt hiszem megyek leszedni a szárítóról a ruhákat…

2017. november 4., szombat

Erika és Szépi nagy napja

Fogadjátok szeretettel Erika és Szépi nagy napjának beszámolóját a csodálatos Art Geszten fotók kíséretében.

Erika és Szépi esküvőjén egy esős májusi szombaton vettünk részt, a budapesti Barabás Villában. Megtréfált bennünket az időjárás, többször terveztünk újra. Ez azonban cseppet sem vett el a nap hangulatából. Mert ez a csodálatos pár a legnagyobb nyugalommal, mosolyogva reagált minden esőcseppre, szélfútta dekorra.
Így tettek a felkészülés hónapjai alatt is. Élmény volt Velük együtt gondolkozni és tervezni. Maximálisan nyitottan álltak minden ötlethez, hagyták, hogy az elképzelésük és munkájuk egybeolvadjon a dekorációval. Erika és Szépi ugyanis amellett, hogy ezerrel pörögnek, maguk a megtestesült fókuszált nyugalom, amikor egymásra hangolódtunk, megbeszélünk, együtt gondolkoztunk. Szakmailag kimagasló grafikus párról van ám szó, akik naponta terveznek, élményeket gyűjtenek az online térben éppúgy mint, a természetben, együtt lüktetnek a városi élettel és amikor csak tehetik nyakukba veszik a hátiszákot és országot, világot járnak. Szerintem kifogyhatatlan az ötlettáruk. És mindezek mellett szabad kezet hagytak nekem, ami kreatív partnerek esetén még nagyobb megtiszteltetés. A kérés csupán annyi volt, hogy az általuk kedvelt cica-róka motívum jelen legyen, valamint a bordó-burgundy színvilág, s a pünkösdi rózsa.
Javasoltuk Nekik (bevallom a saját esküvőnk példáján), hogy készítsenek valami személyeset egymásnak, titokban. Annyit kértünk, hogy „ingyen ajándék” legyen és a szertartás után, előttünk adják át. Hát…. hogy mi volt, az maradjon az Ő titkuk és a jelen lévő vendégeké, annyit azért elárulok, hogy szem nem maradt szárazon, olyan nagy odafigyelés, lélek és szeretet áradt a két ajándékból. Az alábbi részleteket örömmel mutatom be: