Igen.
Gomba a gyerekszobában. Ezennel ülőke szerepben, de arra is volt példa, hogy
alábújt kisfiam. Amikor megvettem, napokig ezt játszotta, mint az állatok, akik
bebújtak az esőtől növekedő gomba alá…. emlékeztek Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
c. könyvére?
Vidéken
élünk, kisvárosban. Ahogy mondani szoktam, a faluszélen. Mert a kert végiben a
nagy semmi van. Pontosabban ott a kerítés, de mögötte a szántóföld. Amikor
tavaly alakítgattuk a házat beleleshettem a környék rendezési tervébe, valamikor
ott is lakóházak épülnek. Remélem jó soká, mert addig csak a traktorral
szemezünk olykor. Na ezt is imádja Somakoma.
Ugyan
egy csepeli kislakásból költöztem ide, de jártam a dédinél tanyán, meg falun, voltam
nagymaminál sokszor a telken, Pilisvörösváron, így nem mondanám, hogy közöm sincs
a növény és állatvilághoz, de azért értek vegyes érzéseket kiváltó élmények,
mióta kertes házban élek.
Vannak
ezek a pókok mindenhol, bármennyit takarítok, tuti, hogy másnap látok pókhálót,
és pókot is. Azt mondják, hogy szerencsét hoz, s hogy nem szabad bántani. Ok.
De mi van akkor, ha az újszülött gyerek mellett mászik. Na onnantól kezdve nem
kímélem őket. Hogy a szerencsém elszállt-e emiatt? Hiszem, hogy nem, sokat
teszek bele abba a bizonyos kalapba.
Aztán
van a hangyajárat. Ezek tavasszal megjelennek. Végigmásznak az étkezőn, a
fürdőszobán, s érthető okokból a gyerekek által itt-ott hagyott kekszrakásokon.
Ekkor előveszem a porszívót. Sőt, már el sem rakom.
Pillanatnyilag
a muslicákkal küzdök. Nemrég kaptam ajándékba Lívia barátnőmtől gyümölcslégy
csapdát. Mert ez a drága lány kifejtette, hogy nála nem működik. Teljesen
megértem, mert azok pesti muslicák, ám az itteniek, kifejezetten bebukják a
sztorit, s rá-, pontosabban felragadnak a csapdára.
Elég
brutál élmény volt, amikor a fürdőszobában találtam a tisztítószertartó kosár
mögött egy döglött madarat. Hát annyira nem rajongok a madarakért. Persze az
kiváltságos élmény, hogy reggel a teraszon ülve, kávézva drága férjemmel
hallgathatom a csiripelést. De mit keres a lakásban? Egyáltalán, hogy került
oda? Egy nyári nyaralás után ért ez a nem mindennapi élmény. Nem is értem,
miért gondolta, hogy jó neki betérni, s hogy jutott eszébe egy kosár mögé repülni,
s meghalni….
Vannak
békáink, mert közel a patakpart. Emberi léptékkel közel, valójában 5 perc séta, nem
igazán értem milyen indíttatásra ugra-bugrál a kertünkig.
Szoktunk
denevéreket is látni. Szerencsére nem „vampire bat”. A szalagavatós bulin a
Denevérembert adtuk elő, annyira égő volt, akkor belefért, jó régen.
Valahonnan
megjelenik néha egy macska is. Egyetlen cicát szerettem életemben, de akkor 6
éves voltam. Azóta nem rajongok értük. Olyan sunyi féle állat. Nem etetjük, nem
itatjuk, mégis is itt van néha.
Na
és amikkel ennyi év alatt sem sikerült megbarátkoznom. Meztelen csiga és
kisegér.
Az
egerek ilyenkor ősszel kezdenek megjelenni, gondolom már nincs elég eledel a
faluszélen, hát egy lépés csak a mi otthonunk. Bárhányszor is vagyok nagyobb,
és nem tartom magam olyan ijedős, meg nyafka csajnak, de az egerek…. hát nem
igazán kedvelem őket. Beköltözésünk után még 1 évig „látszatkonyhánk” volt,
dobozok, ládák, műanyag kerti asztal, lécpolc, elég vegyes látványt keltett. Na
cincogiék habzsoltak. Amikor erre rájöttem, mert persze ez szaggal is járt, meg
láttam, amint szaladgál, szóval nem kívánom vissza az élményt… elkezdtem
kipakolni, kidobni, átmosni mindent, de annyira megutáltam, hogy otthagytam a
konyha-étkező közepén mindent. Persze – az akkor még multis – férjem (gondolom
jól lefáradva tért haza) nem igazán értette, mi ez a „hiszti”…. De volt olyan
is, hogy néztem valami filmet, na ez is ritka, s a TV melletti falon, ahol a
kémény van - s akkor még az sem volt befejezve, mármint a burkolás - mászott fel
a fránya dög. És most legutóbb 1 órája érzékeltem a szemem sarkából, hogy mozog
valami. A rajzasztalnál ültem, épp tervezgettem valamit Cs & Cs otthonához,
amikor egy újabb egér mászott fel a terasz falán a tető felé… végem… ezek
megint támadnak.
Meztelen
csiga fronton meg menthetetlen a helyzet. Gusztustalan, látom merre járt, mert
a fényes nyomot otthagyja maga után, a teraszon, a kertben. Bevetem a sót,
bocsánat, bocsánat. Legutóbb meg rácsuktam az ablakot este. Persze nem vettem
észre, csak reggel, amikor kinyitottam a nappali ablakot, s látom, hogy
feltehetően este, amikor ezek szerint bemászott!!!!, becsuktam az egyik végét.
Annyira meglepődtem a látványtól, hogy nem nézegettem, vajon az most a feje,
vagy a farka vége.
Hát
mi ehhez képest egy gomba? Mégha a gyerekszobában is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése