Mosóteknő és a lakberendezés

Lakberendezgetek, amikor csak tehetem. Hobbiból már 22 éve. Ekkor a testvéremtől külön „költöztem”, saját szobát kaptam és 6 négyzetméteren szárnyalhatott a fantáziám. Aztán voltam koleszos, ott max. az asztalt lehetett felcserélni a székkel és az egyen falvédőre kirakni a kedvenc fényképeket, meg laktam drága Lívia barátnőm jóvoltából egy nagyon helyes garzonban, mint albérlő,  Ő-vel, aztán meg Vele az Ő lakásában, aztán meg nélküle az én lakásomban, aztán Vele az én lakásomban, aztán jött a házikó. És mindenhol olyan jó kis kuckós, bélelt otthont sikerült kialakítani. Észrevettem, hogy bárhova belépek, járnak a gondolatok, mit hova tennék, milyenre színezném. Imádom a lakber újságokat, bár igazán tartalmas cikkekre, szépségekre ritkán akadok. Már az inspiráló oldalakkal teli Elle Dekor is elbúcsúzott. Néha már beteges, mennyire bele tudok merülni az otthonok nézegetésébe. Olyankor „selátsehall”. Egy jó nagy rakás könyvem is van e témában. A drága barátaim meg ezt tudják rólam, sokszor meglepnek rájuk ragadt, hozzájuk került, külföldi utazásuk során szerzett magazinokkal, vagy egy érdekes internetes oldal címével. Olyan hálás vagyok ezért Nekik. Sokszor a filmeken is a figyelmem inkább a szobák, konyhák, kertek szépségére, érdekességére irányul, a történet helyett. (mint legutóbbi kedvenceimben – bár a filmek régiek, de a romantikus vígjáték kategóriában bejönnek - a Holiday és az It’s complicated c. mozikban)

Az otthonaim közül sosem lett / lesz kész egyik sem, mert mindig újabb és újabb ötleteim vannak. Gondoltam néhány éve, hogy jó lenne e - nem túlzottan elismert - szakma csínját-bínját kitanulni, nemcsak ösztönlénynek lenni. Találtam egy jónak tűnő isit, aztán ott okosodtunk a tanároktól, egymástól, meg okoskodtunk. Ma is tartjuk néhányan a kapcsolatot, megbeszéljük a tapasztalatokat.

Mostanra már tudom, hogy komoly kihívás másoknak lakberendezni. (Pedig a lakberendezéshez mindenki ért, olyan, mint a HR, a marketing, a média és a kommunikáció.) Hiába megy könnyen itthon, döcögök, ha nem a sajátomról van szó. Talán Velük és az otthonukban kéne élnem egy kicsit, de hát ezt ugye nem lehet. Bárhogy is alakul, megtisztelő, hogy beengednek abba az intim térbe. S ha elsőre nem is mindig tudom átadni mindazt, amit az adott fészekbe belelátok, az összecsiszolódás alatt mégis kialakul valami egységes érzés, harmónia, s ekkor full steam ahead. (előfordult, hogy hónapokig kerülgettük a témát, aztán Gábor barátunk 40. szülinapjára, távollétében s tudta nélkül, 2 nap alatt elkészült minden) Nem vagyok én „move that bus” Ty Pennington.

Hogy lesz-e kikis stílus??? Lehetetlen. Az csak a saját otthonom. Mert a felkérők személyes dolgai nélkül – szerintem, s e nézethez hűségesen ragaszkodom – nem otthonosság, hanem jól beállított, fotóképes enteriőr nézne vissza. Tehát vannak-lesznek itt-ott rám jellemző kiegészítők (minden tervembe helyezek koszorút), de a megbízó család régi és új tárgyai, bútorai, emlékei nélkül talán tökéletes, trendi, magazinba illő lehet a fénykép, és hiper módon stylingolt, mű az otthon. Hát az meg nem otthon, s inkább aggályos, mint lakályos.

Mostanra már azt is tudom, hogy a kicsit vidéki (magyar, skandináv, francia) és kicsit polgári stílus eklektikus hangulata áll közel hozzám, itt-ott némi bohémsággal, avagy etno beütéssel. Már amikor van merszem mindezt bevállalni. Ebben tudok igazán kiteljesedni. Hiszem, hogy a tárgyak közvetítenek, s ha régi, akkor valamit átvisz a múltból a jelenbe, ha mai, akkor meg frissességet közvetít. Ezért vonzódom a bútorok, kiegészítők színes kavalkádjához. Nálam maximálisan belefér, hogy nem passzol minden mindenhez úgy, ahogy a nagykönyvben megírták. Miért ne lehetne szép egy nappali, ha nem bútorcsaláddal van berendezve? Nem érezhetem jól magam ott, ahol eltér a fotel és az ülőgarnitúra egymástól? Ha berakok egy szuszékot egy modern enteriőrbe, akkor ez most baj? 

Hát éljen soká a Kéttemplom Galéria (ahol meg kell fizetni az egyediséget, de ráakadhat a lelkes kreabanya kedvező áron is teknőkincsre), ha nagy leszek behozom Pottery Barn-t, látogassatok el a Pure Home-ba, simogassátok a Hephaistos-t, nézegessétek az Antikpajtát, böngésszétek a Vatera-t és a környék lomtalanításait, bolhapiacait.

Egy pályaelhagyó közgazdász és öröm lakberendező. Még bármi lehet. Nem cserélnék senkivel.