Játéktároló

Ez egy csalafinta bejegyzés. Ugyanis, ha valaki nagyon figyel, észreveszi hogy tele mögöttes tartalommal. Tele utalásokkal, hogy milyen vagyok. Majd javaslom drága férjemnek, építse be egy tréningbe :o)))), na nem azt, hogy milyen vagyok, hanem lehet akár egy játék, mit tükröz valakiről az alábbiakban vázolt cselekvéssorozat.

Nagyjából 1 éve bekerült a szobába Ottava. Ami szépen becsomagolva utazott a budaörsi áruházba, gondolom Kínából. A doboz meg jó strapának tűnt. Hát nem dobtam ki (már megint, komolyan, mint egy hörcsög, gyűjtök, amit csak látok). Az „elfogyott a türelmem a rendrakásnál” tipikus esete, amikor egy ilyen, vagy ehhez hasonló dobozba, vagy zacskóba bedobálom a földön, szőnyeg alatt-felett, kanapé párnáiban, ágy mögött, mindenhol, mindenhol, mindenhol fellelhető gyöngy és kisautó méret közé eső valamiket, majd amikor azt gondolom, hogy na most ráérek, Hamupipőkét játszom, elkezdek válogatni és egy idő után minden játék kiegészül a hiányzó darabokkal. 

Arra gondoltam, hogy ezt a dobozt felöltöztetem, s belekerülhetnek a játékok, s arra az 1 percre, amíg lefotózom, rend érzésem lenne.

A doboz azonban csak majdnem stimmelt a falfülke mélységéhez.

Elkezdődött a fabrikálás, kimértem, sniccerrel lesoványítottam, vastag átlátszó ragasztószalaggal összeerősítettem.

Debütál zsákvászon. Az emlékezetes zsákvászon. Ugyanis amíg a málnát szedtük akkor, a középsővel történt egy kis baleset, János Kórház, koponyaröntgen, meg hasonlók, szerencsére némi külső emléktől eltekintve – aminek azóta már nyoma sincs – semmi súlyosat nem láttak az egyébként nagyon kedves, segítőkész orvosok.

(A zöld üvegnek semmi köze a projekthez, csak tetszett a fotó.)

A zsákvászon mellé meg újrahasznosítok, egy régebbi felső, ami már 2 éve csak lapul a gardróbban.

Innentől kezdve megy a munka, mint a karikacsapás. Kimértem a dobozhoz megfelelő „zsákvászonméretet”, kétoldalú ragasztószalaggal az anyagot a dobozhoz erősítettem.

A felső ujját levágtam, és elkezdtem rózsát készíteni, semmi komoly, összecsavartam, itt-ott cérnával megerősítettem.

 

Így néz ki. A hátára kétoldalú ragasztószalag került, és felragasztottam a kész dobozra.

És íme a végeredmény.

Ilyen volt.

Ilyen lett.

Hogy mit szólnak az alkotás kellékeinek múltjáról, jelenéről, a folyamatról az ismerős és ismeretlen pszichológusok? Majd kiderül.

 

Úgy kell annak, aki maximalista.