Tök jó

71-es vagyok. Az a generáció, amely éppen megszerezte az orosz középfokú nyelvvizsgát, majd 98-ban a fiókba tette és néha leporolta. Azon ifjúság, amely közül néhányan mertek lépni, útlevéllel, egy bőröndnyi ruhával és személyes dologgal a határon túlra. Én nem. Ám valami megfogalmazhatatlan elismeréssel gondolok rájuk, hogy mindent hátrahagyva, s akkoriban még csekélyebb kommunikációs és utazási lehetőséggel (emilke, skype, mobil, fapados csak fikció volt) belevágtak az ismeretlenbe, s tanultak idegen nyelven (én elvéreztem még a nyelvvizsgán is elsőre a további tanult nyelvekből), helytálltak a vizsgákon (én égő szemmel, árkokkal a szemem alatt mentem államvizsgázni), pályáztak és elnyertek állásokat (én szerencsekerékkel a hónom alatt még magyarul is nehezen szólaltam meg), felépítettek egy karriert (én csak próbálkoztam), otthont teremtettek és családot alapítottak (na ez nekem is ment, de az enyimek bármikor találkozhatnak a nagyszülőkkel)… Ezek a barátaim nem kontinentális éghajlaton élnek, hanem a fények városában,  a 30-as szélességi fokon, a sivatagra épült városban, vagy az 50-es körül, ahol hűvös a nyár meg dél-Kaliforniában. Arrafelé ritka a hóvirág, meg a négy évszak, de Ők már ezt megszokták. Én meg csak örülök, hogy élvezhetem testközelből az évszakok itteni illatait, szép színeit, az ébredező tavaszt, a gumicsizmát és a frissen nyírt fű illatát, a gyümölcsszüretet koranyártól késő őszig, a hólapátolást, a folyton visszatérő természet adta dekorációs elemeket. Ti ott négyen szerte a világban lássatok még sok csodát, én meg tálalom a négy évszak díszeit Nektek. És ez így tök jó :o))))

One minute sidetable

Kinyitom a laptopot és login. Firefoxra rontok, és beütök egy betűt. V. Rögtön feljön a többi része is: atera.hu. Keresem a szavakat. (egyébként mindig és mindenhol, s közel sem mindig találom a megfelelőt :o))) Kisasztal, olvasó asztal, éjjeli szekrény. Szóval keresek valamit a fotel mellé. S megtalálom. Fából van, felújításra szorul. Az ár kedvező, én leütöm, s az enyém azonnal. Az eladó még sem a határ mellett él, hanem a szomszéd faluban. Hát átugrom a kincsért. Tényleg úgy néz ki, mint a fotón. Hazahozom, lecsiszolom, antikolom és a fotel mellé rakom. Rá a lámpa, kezdődhet a nyugodt olvasás…..

Na ez volt az álmom.

A valóság: az 5 perc alatt saját készítésű olvasólámpa tartó asztal (?). A járdánk egy része akác rönk korongokból készült, annnnnyira szép, hogy legszívesebben felszedném az összes szürke, egyen piskóta követ, s a helyére is ezt tenném. Maradt egy zsáknyi a tavalyi felhasználás után. Én meg jól lecsutakoltam, egymásra helyeztem hármasával, egyelőre kísérleti jelleggel. Már 3 (!) napot kibírt anélkül, hogy valamelyik gyermekem nekirohant volna. Még az is lehet, hogy marad. Ezesetben ráfér egy kis ragasztás.

Raklap

Ez bizony egy raklap. Nem a szokványos falapok keresztbe típus, azt sokan szeretik – egyébként nekem is bejönne – s átfestik, kirakják teraszra, kertbe, felruházzák új funkcióval, hirtelen asztallá vagy paddá alakul, de akár még feküdni is lehet rajta a teraszon, és elég sok enteriőrben is láttam, főleg a bohém stílushoz, fiatalos világhoz betuszkolva. 

Egyébként nekem a szkarabeusz motívum is eszembe jutott volna....

Tényleg az út szélén szedtem össze, egyszerűen nem hagyhattam ott, nem voltam egyedül, s Ő csak somolygott az orra alatt, majd berakta a csomagtartóba. Nos én  azonnal beleláttam hegyet, völgyet, dombot, tavat, körforgalmat... egy igazi kis városrészt, amiben a matchboxok és playmobil hozzávalók segítségével valóságos birodalmat készíthetek a gyerekeknek. Sőt inkább Velük. Kreabanyának kreatív gyerekek adatnak.  Velük sokkal izgalmasabb és élvezetesebb volt a festés, és még nyertem is 1 óra nyugalmat. A maci naci indokolt, mert a  hobbyfesték aztán NEEEEEM kimosható, de az meg kit érdekel. 
Légy résen, láss bele a tárgyakba egyéb funkciót, mint amire hivatott és do it yourself :o)))!!!!

It's Friday I'm in love...

… az Anes tükörbe. Minden tárgynak van története. Sokkal jobban él az otthonban, ha nemcsak egy egyszerű vásárlás után került oda. Ezt a tükröt nagyon megszerettem, s tökéletesnek tűnt a játszószobába, ahová beterveztem. Itt ugyanis nincs ablak (rémes család, berakják a gyerekeket egy ablaktalan szobába…), egy kényelmes átjáró, amelyből nyílik a 3 gyerekszoba, ám az előírások miatt nem lehet normál ablakot használni a szomszéd telke mellett bizonyos távolságban, így más megoldást kerestünk, a fénycsatorna mellett döntöttünk. Tehát a fény bejut ide, sőt kifejezetten sok, és a kezünk szinte nyúl a kapcsoló után, mert azt hiszi az ember, hogy ég a lámpa… egyszóval a tükör nemcsak tetszett, de akkor még nem tapasztaltam meg, hogy sötét lesz-e ez a helyiség, s tér és fénynövelő funkciót is bíztam rá…. Sőt a csíkos falszakaszt is a kecses méreteihez igazítottam. Kész lett a szoba, csökkent a felfordulás, hát elindultam az Ikeába, hogy megvegyem a tükröt. A tükör ki volt rakva, de nem volt raktáron. Aztán ígérték, hogy majd jön még. Végül már azt sem ígérték. Elkezdtem levelezni az ügyfélszolgálattal, de nem kecsegtettek semmi jóval. Aztán már terveztem, hogy a bécsi Ikeát is megkörnyékezem, hát igen, ha rákattan az ember valamire, mindent megmozgat. Már arra is gondoltam, hogy elkészíttetem egy asztalossal, ám annyi pénzért, amennyit erre szántam volna, kinevettek :o))) (hajlított nyír, nagy átmérő stb.) Egy nap utam éppen a budaörsi Ikeába vezetett, s láttam, hogy az egyik folyosó szakaszon még mindig kint van a vágyott tárgy, pedig én már a  hetek óta tartó küzdés, telefonálás, levelezés alapján tudom, hogy nem forgalmazzák. Gondoltam, akkor én ezt most megírom a kapcsolattartónak, hogy mit lehetne kezdeni…. mit írok én, hát megkérdezem helyben. Egy kedves, nagyon fiatal lányt kaptam segítségül. Gondolom ezt nem tanították a tréningen, hogy mi van akkor, ha egy eltökélt vásárló nagggggyon küzd egy adott, falon lógó, ám már nem vásárolható termékért… hát továbbított a kollégájának, Ő az ügyeletes vezetőnek, Ő meg egyszerűen megszánt, bedobtam mindent, nyusziszemek, meg én enélkül nem tudok élni…. és erre jött egy újabb munkatárs, levette, leértékelte!!!, és én meg megvettem. Huhhhh. Alig fért be a kocsiba. De meglett. Gyönyörű. Lehet szidni az Ikeát, de vannak kifejezetten szép, kecses, igényes termékei, mint ez az egyszerű s nagyszerű tükör. Rossz hírem van, tényleg nem kapható. 

Verdák

Klasszikus értékekkel és szerepekben élünk a családban, én nő vagyok, Ő férfi. Én hátteret biztosítok, Ő felvértezve vág a nagyvilágnak. Én vasalok :o)))), Ő autózik. Komolyan a fiúk autós génekkel születnek. Ez most már biztos. Autós kisfiúk lesznek. Majd autós srácok, majd nagyfiúk, s amikor felnőttként családjukba kisfiú érkezik, fellélegzik a büszke Apuka, a nagypapák, nagybácsik, jó haverok. Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is lehet autókat vásárolni. Játékot, kicsit, picit, nagyot, irányítóst, fémet vagy műanyagot….. mindenfélét. Meg az igazit is indokolt lecserélni, hiszen nem fér be a gyerekülés, babakocsi. Mert eleinte csak a babakocsit, etetőszéket, összecsukható utazóágyat kell elhelyezni a csomagtartóban egy hétvégi elutazáson. Utána a kis babakocsi és a motor jön, aztán bicikli. Persze lehet cifrázni, esetünkben volt babakocsis, motoros és biciklis korú gyerekünk is egyszerre, szóval valóban indokolt a tágas autó és a csomagtartó :o)))).

A fiúkban az is különleges, hogy ők nem vasalnak, hanem tolnak. Ha egy szőke, hullámos hajú, kékszemű kislány megfog egy játékautót, tuti, hogy vasal vele, előre hátra gurigatja. Egy fiú azonnal, határozott mozdulattal tolja előre, szőnyegen, párnán, hegyen-völgyön, asztalon, hátamon, autós szőnyegen, falon… A fiúk törnek előre. A lányok finom mozdulatokkal haladnak.

Nemrég vateráztunk egy TV szekrényt, a korábbi felszabadult. Jobb ötlet híjján beraktuk Soma szobájába, egyelőre eredeti állapotában, vár rá egy újrafestés. Addig  is feltöltöttem a "média tárolókat". 

Van az a két bizonyos, szinte egyforma, négybetűs élelmiszerüzlet. No az egyikben kértem kenyeres dobozokat (megjegyzem, ha nem hozom el, akkor összelapítják.... ahelyett, hogy valami megoldás lenne arra, hogy újratöltsék, amikor megint érkezik benne az élelmiszer.)

Mivel ezek csak majdnem jó mérettel rendelkeztek, kicsit átszabtam, mértem, snicerrel vágtam, ragasztottam.

Így a megfelelő méretű dobozokat már csak fel kellett öltöztetnem zsákvászonnal, kétoldalú ragasztót használva. A verdák szavakat (több nyelven, more or less)  Viner hand  betűtípusban kinyomtattam 210-es magasságban.

Majd ezen minták felhasználásával ráfestettem a szavakat a kész dobozok elejére. 

Így néz ki az újragondolt Tv szekrény és a sok kisautó tárolásának lehetőségével kezd rend érzésem lenni.

Rózsa

Vörös. 40 szál. Ajándék.

Hát ez meg mi a csoda???

Már megint összekukáztam valamit az út széléről, épphogy csak befért a kocsiba. Na mi lehet ez????