Piñata Zsuzsi módra

A tegnapi bulira piñata-t is készítettünk. Napokkal korábban kezdtük. Az ötletet Zsuzsi adta. A másik. Akinek a lányát kedveli fiam, s cserébe kapott ilyen csudiklassz ajándékot PP-től.

Galád módon kifaggattam a barátnőmet, hogyan készíti. A tanácsai alapján íme minden lépés:

• lufit felfújni (amit mi készítettünk, az 25 cm-es), hozzárögzíteni pohárhoz
• újságot, csomagolópapírt csíkokra tépni

• bekrémezni a lufit (mi ezt elfelejtettük, de így is működött a dolog)
• csirízt készíteni (hát a gugliban találtam mindenféle receptet, én 1 bögre vizet felmelegítettem, kb. 1 dl vízben elkevertem 4 ek lisztet, majd hozzákevertem a meleg vízhez – nem tudom ez-e a legjobb recept, de bevált

• a lufira a csirízbe mártogatott, lecsorgatott papírcsíkokat felragasztottuk (2 rétegben)

• vártunk 2 napot, hogy jól megszáradjon
• a lufit nem kellett kilukasztani, mert kipukkadt, amikor leszedtem a pohárról
• utána kész is az alap, ezt lehet a fantáziára bízva krepp-, csomagoló-, dekupázspapírral, szalvétával, normál vagy dekupázsragasztóval felöltöztetni
• a tetejére spárga és mindenféle apró dologgal megtölteni (bocsi az Anyukáktól, de gumicukor és társai voltak benne)

A zsúron meg beígértem egy meglepit annak a csapatnak, aki megnyeri a versenyt, amelyben bekötött szemmel ki kellett találni, hogy milyen ételt (kifli, keksz, alma, uborka, sajt narancs stb.) kóstoltatok meg velük. Naná mindenki kitalálta, mindenki első lett, így mindenki kapott egy fakanalat, egymás után álltak az ünnepelt mögé, aztán mindenki verte a meglepit a tartalma reményében. Kis uzsonnás zacskókat adtam nekik, abba rakták a kincseket. Az előzetes csapatválasztást pedig nagyon leegyszerűsítettem, 4 féle színű lufiból kellett egyet kihúzni. A móka után a lufikat is berakták a zacsiba, s féltették, mint valami pótolhatatlan dolgot. Bárcsak minél tovább ilyen ártatlan, mindennek örülni tudó lelkük maradna.

A nagy piñata készítő versenyben még ezek után is Zsuzsi lenne az aranyérmes, mégis megérte a próbálkozást. Nem ez volt az utolsó.

It's Friday I'm in love

… a házi készítésű gyurmába.

Ma nagy buli volt nálunk, Somakoma betegség miatt elmaradt szülinapi ovis zsúrja végre összejött. 21 kölök meg én. Ehhez képest egyben mindenki és az otthonunk is. Tekintettel a kis- és nagykorúak arányára egyértelmű volt, hogy akkor működik a dolog, ha megpróbálom egy helyre terelgetni Őket, s olyan elfoglaltságot kitalálni számukra, ami Nekik érdekes, általam jól felügyelhető. Volt gyurma. Meg szembekötősdi kóstolással, piñata és bábszínház, de ezekről majd később.

Gyurmarecept:

20 dkg liszt

10 dkg só

2 dl víz

1 ek. citromsav

1 ek. olaj

Ezeket összekevertem és az ajánlást követve melegítettem. Azt ugyan nem nagyon tudom hogyan kell megmelegíteni egy nagyjából nyers kenyértésztához hasonló valamit, de én aztán feltettem az edénnyel együtt a gázra, majd ott kavargattam. Nem egy hálás dolog. Ezt követően gumikesztyűben hozzáadtam ételfestéket, és jól összegyúrtam. (A képen a recept háromszoros mennyiségben látható)

Tanulságok:

• használhatsz gumikesztyűt, ami ugyan fabatkát sem ér, ha nem veszed észre, hogy lyukas…. Fionának hív 1 napja a család
• ám másnap már nem „fest”, a gyerekek simán alkottak… az én kezem még most is zöld
• nagyon jó az állaga, tényleg olyan, mint a vásárolható színes, jó minőségű gyurmák
• ha véletlen a pirosért nyúlsz, pedig a sárgát akartad, lehet menteni a helyzetet, így született esetemben a narancssárga
• túl sok időm, energiám nem volt további színkeverésre, de megérne néhány próbálkozást, nálam a lila nem jött össze, barna lett (a gyerekeknek az is bejött)
• hűtőben elvileg kibírja néhány napig
• ne dobd ki a túrós dobozt, milyen jól jött most :o)))

Nagyon köszönöm a receptet Zsuzsinak.

 És néhány mű. Ugye milyen szép?

Garázs party

Valami készül…

Love is in the air és nárcisz januárban

Mozgalmas hétvégénk volt, mert

Szombaton

„férjhez ment a cincér lánya, hőscincérnek lett a párja”*

Vasárnap pedig

rég nem látott barátokkal ettünk, sétáltunk.

Köszönöm a virágokat. És igen, nárcisz januárban :o))))

* (Szalai Borbála - Alma)

Fünf Kom(m)a fünf

Boldogságos szülinapot kicsi fiam!

Somakoma ajándék. Az előtte született kettő is, ám Soma várásánál annyira beparáztam, jobban izgultam ennél a 40 hétnél, mint az előtte megtapasztaltaknál. Így aztán egyértelmű volt, hogy 40-ből 38 lett, kisebb súllyal született, nem hízott kint sem nagyon, soha nem volt rajta egy gr zsír sem, olyan kis vékonyka, nem volt csirkecombja sem (az a bizonyos bébiháj, ami a babák pelenkázásánál megzabálnivaló). Tényleg mindenféle rémeset láttam magam előtt, s bár remek hangulatban és állapotban telt ez a várandósság is, a születésnél elég rosszra fordultak a dolgok, s akkor ott csak azt éreztem, bárcsak Ő mellettem lehetne, s bármi is lesz, a lányok jó kezekben vannak.

Na de aztán borúra derű jött. S ma már csak röhögök azokon a megjegyzéseken is, hogy na ezek se normálisak (32 hónap alatt 3 kölök)… biztos fiút akartak (mi gyereket szerettünk volna, s hogy lett fiúnk is, az csak még tartalmasabbá teszi a szülői szerepünket és családunkat)… s igen, terveztük a babákat… a Soma pedig normális név (Katona József is annak találta.)

5 éve egyébként hárman kerültünk kórházba, Soma érkezése után pár órával a büszke Apuka rosszul lett veséjével, s mentővel került egy másik helyre. Együttérzett, mondják, akik szültek is meg vesekövük is volt, hogy hát nagyjából egykutya.

Ma este - mint minden Anya ilyenkor - én is mozizni fogok. Feleleveníteni egy baba érkezésének pillanatait elalvás előtt nagyon bensőséges altató.

Búcsú a karácsonyfától

Első hét

 

2012 első hete lanyhán telt. Ami a kreatív és a sportos életemet illeti. Talán nem veszem magamra a klisét, hogy akkor ilyen lesz az egész év. S Anyukám meg ne tudja, de lógott a szárítón ruha, bár szemetet nem dobtam ki az év első napján és pénzt sem adtam ki, viszont ettem jó sok lencsét, amit további 3 adag is követett a hét folyamán. S hogy még mi történt ebben a 7 napban?!:  Vannak újévi gondolataim, csak rajtam múlik, hogy milyen irányt vesznek. Öröm volt nézni kisfiamat, mellette pizsiben ülve, ahogy kirakja egyedül a karácsonyra kapott creatort, miközben kiszűrődött a lányok csacsogása a szomszédos szobából. Sosem voltunk még – tavaszi - januárban a kresz parkban bringázni, ma a szokásos húsleves ebéd előtt ott pirult a kölkök arca. Romantikus vígjátékot viszont nem fogok nézni a férjemmel többet, tényleg csajoknak készülnek ezek a filmek. A vasalóm még üzemel. Kiolvastam egy könyvet, el meg 20 mesét. Canon EOS 300D feladta, miután közel 8 éve szolgál nálunk, s egyszer már cserbenhagyott, talán ideje új után nézni.

Nem ígérem, hogy többet tudok lenni a baráti társaságokkal, de kevesebbet nem szeretnék. Petite Provence jól indult tavaly ősszel, aztán megrekedt, de lassan folytatódik. Biztos vagyok benne, hogy a zsákvászon többek otthonába beszivárog idén, mint ahogy annak hite is, hogy némi rafinériával újjá lehet éleszteni egy régebbi avagy kidobásra szánt tárgyat. Azért festegettem is egy kicsit, mint táblát, Dórinak és Daninak (fotó majd később). Az meg bosszantott, amikor az idei első ajándékom, 2 könyv vásárlásakor az értékesítő hölgy a mellettem szintén könyveket nézegető – egyébként VEVŐ – lányra ráförmedt, hogy mindenképp oda tegye vissza a könyvet, ahonnan elvette, mert leltár lesz és ő már rendet rakott….

Van egy szokásom. Szilveszter éjfélkor felsorolom a szeretteim, barátaim nevét magamban, így mindenkire gondolok egy röpke pillanatig, s kívánom Nekik, hogy boldog legyen az új év. Leginkább teljen betegség nélkül, érkezzen babácska oda, ahol már nagyon várják, senki se veszítse el a munkáját.

Happy New Year ismerősök és ismeretlenek!