Ez
is ajándék volt. Családi és baráti gyerekeknek. Alapvetően nem egy nagy dolog,
basic DIY. A hozzávalót galád módon nem hobby boltban vásároltam, hanem egy
rendkívül készséges lapszabásszal vágattam, így töredékére jött ki.
Lecsiszoltam, majd ráfestettem a Liza asztalánál használt festékkel. A festett
felületet kicsit visszacsiszolhattam volna, nem is értem miért nem tettem, úgy
könnyebb lett volna a munka a későbbiekben. (Hobbi- illetve akrilfesték
használatára ez nem vonatkozik). A nagyon szép illusztrációkat tartalmazó
dekupázspapírt még valamikor régebben vettem. Vastagabb a szalvétánál, a
felvitel előtt érdemes kicsit benedvesíteni. Szokásos dekupázstechnika, majd a
végén antikoltam ecsettel.
CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja
2011. december 29., csütörtök
2011. december 28., szerda
Full extrás finomság
Ez
is ajándék volt. Szintén a gyerekekkel készítettük. Hegyi Barbara után szabadon… aszalt
szilvába marcipándarabkákat raktunk, majd belemártottuk gyors csokiöntetbe
(étcsoki, vaj, kis tej, kakaó – én már nem vacakolok vízgőzzel…. már csak a
sima melengetéssel sem… legutóbb a mikrós megoldás játszott), tálcára
helyezett sütőpapírra raktuk, egyesével, jót mókáztunk, aztán levittem a
garázsba a kocsi tetejére (csak Ő meg ne tudja :o)))), mert ott éppen csokidermesztő
hideg van. Karton, tortaalátét, celofán a csomagolás. Annnnnyira finom, szintén
nehéz elmenni mellette anélkül, hogy fel ne faljuk.
2011. december 26., hétfő
2011. december 23., péntek
2011. december 22., csütörtök
Kandírozott narancshéj
…
avagy hogyan legyünk megszállottak. Az Adventi fejtegetésemből kimaradt, hogy
narancshéj nélkül sem telik év. Gyermekként Anyukám készített, megfigyeltem a
technikát, majd én is ráálltam a készítésére. A narancshéjat felvágom csíkokra,
és egy jó nagy befőttesüvegbe teszem, ahol sima vízben ázik 5-7 napot. A vizet
reggel és este cserélem. Gyors üzemmódra kapcsolva, ha nincs idő az
áztatgatásra felforralom 3x, mindig lecserélem a vizet (azt hiszem Stahl Judit
is így készíti). Utána meg serpenyőbe teszem, és nem kevés cukorral megszórom,
lassacskán párolgatom, hagyom, hogy a cukor belemásszon minden narancshéj
sejtecskébe, aztán megint nyakon öntöm cukorral, az egész egy totál szirupos finomság
lesz. Ha kész van egy tálcára rá terítem, az asztal végibe helyezem, hogy
kicsit száradjon, s bárhányszor arra járok dézsmálok belőle. Néha ajándékozok
is. Ha nem falom fel :o))) És a mérlegre meg nem állok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
