Turkáltam

Tegnap. Csupáncsak egy fekete, hosszúujjas felsőt kerestem a kislányomnak, ami a színjátszós fellépéshez szükséges (nem igazán szeretem a feketét, főleg kislányon, nem is kapni, vagy ha mégis, akkor meg azon halálfejek vannak… na köszi azt sem adnám Rájuk…), meg magamnak valami dögös rucit, mert jönnek a karácsonyi-baráti vacsik… hát az előző sikerült, ruci nincs, ám ezeket találtam… a terv a fejemben, de most hajrá advent, így ez marad januárra.

Ezek pedig a karácsonyi vacsi terítését díszítik majd. Először 1 db-ot találtam, aztán egy-egy újabbat, de csak 4-ig, majd amikor feladtam egyszer csak kikandikált egy rémronda törülköző alól az ötödik (azért ahhoz kell gyomor, hogy valaki használt törülközőt vegyen… ). Szalvétagyűrű lesz belőle. (még akkor is, ha ez poháralátét, túl egyszerű lenne arra használni, amire való :o)))

Karácsonyfadísz

Kezdik ellepni otthonunkat az apró fények, kecses díszek.

Csak, mert szép.

Parafafa

Ez egy parafa-karácsonyfa made by LSD és Kiki tavalyi adventi készülődés során.

Hozzávalók:

• dugó (jó, ha van a családban borivó, én a bodzát szeretem)
• kés, amivel különböző magasságúra szeleteltem a dugókat
• fogpiszkáló, amit beleszúrtunk a dugókba
• különböző zöld színű (vagy keverni-kavarni) és barna hobbifesték
• ecset, amivel megfestettük a fogpiszkára szúrt dugókat, a fogpiszkát tartva
• narancs, amibe beleszúrtuk a fogpiszkákat, amíg másik felükön megszáradt a dugón a festék
• tábla, kerettel avagy anélkül, azt megfesteni
• ragasztópisztoly, as always

Zituka, ezt Neked kiemelten küldjük :o))))

M, mint Márkó

Márkó Szonja testvére, egy igazi gézengúz, szőke haj, kék szemek… az a jóképű fajta, és éles az esze, mint a borotva. A költözéssel lehetősége nyílt saját szobára. A szobája zöld lett, s a tapéta egy részlete alapján készítettem számára is mint táblát, figyelemmel  a foci iránti rajongására, edzésre is jár, van saját meze. Egyelőre még nem érkeztek meg a végleges bútorok, amint befutnak, tovább csinosodik az otthon, Márkusz és Szoncsi szobája, helyükre kerülnek a tárolók, polcok s a rájuk jellemző dekorációk.

A munka az itt, itt és itt leírtakhoz hasonlóan történt. 

Remélem még nem unalmas... mert jön majd még egy adag, a karácsonyi SK ajándékok jegyében.

 

Rácsból faliújság...

Végre elkészült a rácsból rajztartó.

 

Ez az a bizonyos rács, amit kaptam.

Lecsiszoltam a jó kis csiszológépemmel. Össze sem lehet hasonlítani, hogy milyen a kézi és a gépi csiszolás. Nem kell taglalnom, hogy sokkal szebb, gyorsabb, hatékonyabb.

Csiszolás után portalanítás, én a DM-es popsitörlővel végzem ezt….

Aztán alapozás. Ez a férjem ajándéka alapozó-festékszóróval történt. Hát ez valami álom, nagyon egyenletes, nagyon jól lehet dolgozni vele. Viszont drága, mint a dög.

Utána jött a mágnes festék (Bonsai Kreatív mágnes festék), amit először használtam és a keret részre vittem fel. Küzdöttem vele rendesen. Elég nehezen kenhető, több rétegben dolgoztam vele, mindig 1 nap száradást hagytam minden felületkezelés között, s az előző réteg felvitelére merőlegesen került az újabb. Nem szerettem. Mivel elsőként dolgoztam vele, nincs tapasztalatom, lehet, hogy van ennél jobb.

Aztán jött a festékfújás. Még a Bosch Táborban megtapasztaltam Kata ajánlásával, milyen módon a legjobb vele a munka: tehát nem a tárgyon, hanem előtte kezdeni, utána befejezni a fújást, laza mozdulatokkal, száradást megvárva többször ismételni, hogy igazán szép legyen a felület. Ám a szín nem nagyon akarta elfedni a fekete mágnesfestéket, közben a flakon kiürült, Ő hozott újabb adagot… így ez az egész táblakészítés csak húzódott. S a legviccesebb az volt, hogy amikor férjem állt le a garázsba, megjegyezte, hogy szerinte az egész padló piros. Nem is piros, hanem fakó sötét rózsaszínű, meg aztán fel lehetett mosni, de csak azért, mert a porra került a szórás, a csiszolás után maradt porra. Tehát a tanulság, hogy szabadtérben kellene festékszórni… de ott most hideg van, én meg azt nem kívánom.

Utána jött a csipeszezés. Szétszedtem egy adagot.

Majd lefestettem a rács színére egyetlen oldal kihagyásával.

A simán hagyott részekre, pedig a Liza szobájában található irattartóhoz használt s még maradt anyagból dekupázzsal felvittem a cuccot.

S majdnem végül méretre vágtam a széleket és összeraktam a csipeszeket.

Majd végül Sógorom felfúrta a falra a rácsot.

Na és most ugrik a majom a vízbe… vajon mágneses-e a mágnesfesték?... Yesyesyes…. bár nagyobb mágneses tárgyakat nem visel szívesen, de a kisebbekkel jóban van.

S a végül után meg felhelyeztem a már sokszor emlegetett ragasztópisztollyal a csipeszeket a rácsra.

Így a mágnesekkel illetve a csipeszekkel kerülnek fel ábrándos lánykám alkotásai az Ő csudiszép szobájának falára. (nem sárga a fal, majd lefényképezem, ha végre kisüt a Nap)

Ilyen módon hasznosítottam újra egy majdnem kidobott, feltehetően egykor rácsos gyermekágy egyik darabját.