Padlizsán

Made by me

Hát én aztán megmondtam, hogy rá tudok kattanni egy adott dologra. Padlizsán vacsi volt tegnap. Gyerekként fogalmam sem volt arról, hogy mi az a padlizsán, később meg összekevertem a patisszonnal, zöldség is, pa…. is. Aztán egyszer csak fordult minden, padlizsánkrém formájában, meg Era is készített hajdanán muszakát és néha meg csak megpárolom, s befalom, a család meg néz rám, mint valami elvetemültre.

Aztán jött ez a padlizsán-lila szín, nekem ugyan bejön a mai napig, de gyanítom, ez is egy korszak, s amikor 5 év múlva visszagondolunk, hát igen, azok a boldog békeidők, a 2005-10-es évek, amikor hordtuk és a falra, kanapéra, díszpárnára aggattuk….

Egyétek és díszítsetek színével, de vigyázat, az előbbi függőséget okoz, utóbbi meg elég kötött, jobb csínján bánni vele.

(Próbáljátok ki a padlizsánkrémet fetával összekeverve, ötlet a Nagy családtól :o))) 

vacsi alap

Hajt előre, hogy látom a végét....

Inspirál minden, amit látok, szemétből várat építek, és tele vagyok ötletekkel, és az idő meg véges, úszom, lassan fel kéne vennem az úszószemüvegemet :o))), és, ahogy egy lelkész mondta, "a sürgős sose szorítsa ki a fontosat", és és és… 

Izgalmas hetek következnek…

Love is in the air

Fali dekor két kópénak

A barátnőm munkahelye

Az én gyönyörű keresztlányom

És focirajongó testvére

Egy majdnem kész hálószoba

Memotábla

Gyerekszoba

Magyar népi motívum a falra

Mágneseződő rács

Nest Ürömön

Parafatáblaaz isibe

Nest Nagykoviban

Liza névnapja

Fürdőszoba Monoron

It's Friday I'm in love...

… a könyvszekrényünkbe. Valójában ideiglenes könyvszekrény funkciót képvisel. A baj  csak az, hogy már 10 éve. Még leírni is szörnyű!!!!! A kislakásban kezdte pályafutását, ott L alakban, dió páccal. Aztán költözött velünk. Na ezért is praktikus, mert csak bedobozoltam a könyveket (4 héttel a szülés előtt :o))), majd készítettem 2 kupacot a fiúknak, egy téglát és egy fát. Aztán a házikóban meg csak újra egymásra helyeztem téglát és fát. Majd újabb és újabb adagot vásároltam mindkettőből, s mahagóni páccal folytatták életüket a polcok. Utána meg beleszerettem egy nomád stílusú szőnyegbe, s az egyik csík bordó színét kiválasztottam, s arra festettem le. Festésben utánozhatatlan vagyok. Minden pózban, módszerrel képes vagyok festeni, csak öröm nézni. Ezen polcokat a szárítóra helyeztem, a ruhaszárítóra, vicces volt, a szokásos sztori, mindenhol minden, festékszak, rumli. De aztán összeáll a kép. 

Egyébként a téglákat én vásároltam, cipeltem fel az akkori fészekbe, lift nélküli negyedikre. Lehet kapni minden építkezéssel foglalkozó üzletben, meg a hozzá való előre méretre vágott polcokat is. A megoldást low budget is indokolta akkor. Semmi nagy etwas. Parkettára kerül a méretre vágott vastag védőfólia (ezeket általában a hörcsögraktáramból szerzem, ott gyűlik mindenféle kacat, ez az a bizonyos fólia és szivacs közötti állagú valami, amivel az elektromos berendezéseket szokták körülvenni a csomagolásnál), aztán rákerül a tégla, polc, tégla-tégla, polc s így tovább, mint a rakott krumpli (jaj de imádom, pedig nem Paleolit, se nem Norbi). Tisztítás egyszerű, mint egy normál polc törlés. S évente egyszer az egészet lapakolom, ekkor mindent lezuhanyozok, megszárítgatok, könyvek porolása. Utána 1 hétig dugult orral közlekedem, hát igen a porallergia. Idén már néhány hete megejtettem, így karácsony előtt én aztán élvezni fogom az adventet. 

Sok a könyvünk, kb. 3.000, én amolyan papírlapozgatós, kádban, elalvás előtt olvasós fajta vagyok, köszönöm nem kérek az e-bookból, így a könyvek csak gyűlnek, s jobb híján született a fenti ötlet. Az olvasás szeretete Édesanyámtól örökség, s számos ráutaló magatartás enged következtetni, hogy talán én is tovább adom. Így 3 generáció olvasgat :o))))

A szokásos kérdés, amikor meglátja valaki: Hű ez nem dől le? Nem. A gyerekek nem másznak rá? Nem. 

Viccet félretéve, egyelőre működik a dolog, de belátom inkább praktikus ötlet, mintsem lakberendezőhöz méltó megoldás. Hát érik valami csudiszép, kanapévál jegybenjáró könyvszekrény gondolata. Maybe next year.

(azt már csak kicsit merem bevallani, hogy a gardróbban is ilyen megoldás található, rajta a szín szerint összehajtogatott ruhákkal, de ezt csak Zsani és Bree Van De Kamp érti meg)

Az új vasalóm

Említettem már, hogy szeretek vasalni. Szerintem én vagyok az egyetlen. A szenvedélyem akkor kezdődött, amikor elkezdtünk Ő-vel együtt ébredni reggelente, Ő meg manager lévén felvette a pingvin ruhát. A gyerekek érkezéséig 2 vasalót fogyasztottam el, most a negyediknél tartok. S nemrég – köszönhetően egy hasznos élménynek – kuponostul beruháztam az 5. vasalóba :o)))).

Rács

Van nekem egy jó kis futócipőm. 4 hete kilyukadt, tény, hogy nem  nullkilométeres. Évek óta nyúzom, hanyatló igénybevétellel, pedig egykor… lazán lefutottam a félmaratont, akkor életemben először a 3 hónapos kislányom mellől. Na de ez régen volt, igaz sem volt, azóta hol belelkesedem, futok a környéken, utcai versenyen, vagy bárhol, hol meg a pókhálót takarítom a cipőről (ez most nem vicc). Elég kínos, főleg, hogy férjem idült futó.

Egy éppen lelkesedős pillanatomban, valamikor  ősz elején kimentem a faluszéliről a focipályára (van ám nékünk olyan is), ott meg róttam a köröket, míg a gyerekek a füvön érezték jól magukat. Majd hazasétáltunk, én kivörösödött fejjel, folyt rólam a víz, bűzlöttem. Az egyik utcában meg egy srác mindenféle méretű, állagú és formájú fadarabot pakolászott. Kérdem – a bájos küllememmel egyetemben – eladná-e nekem azt a rácsszerű darabot, mert az bizony jól jönne. Ő meg megkérdezte édesapját, aki meg – gondolom a látvány és a 3 gyerek… - odaadta ajándékba. Így folytattuk utunk, a 3 kölök, a szutykos anyuka és a rács. Ekkor szembejött autóval Adri, az egyik szomszéd, s bár vadul integettem Neki talán meglepő volt a látvány, mert csak a 2. másodpercben észlelt ismerősként.

No itt van ez a rács a teraszon már egy ideje. De ma belendültem….

Koszorú

Vannak mániáim. Gyűjtögetek, mint egy hörcsög, vagy éppen rákattanok valamire. Nyáron a cukkini és a padlizsán vitt mindent, van amikor mindenhol Szalóki Ágit hallgatunk, s nincs hét, hogy ne vennék könyvet, tele vagyunk levendulával, vagy rá utaló tárgyakkal, gyertya is fellelhető jó pár, dobozok, kicsik, nagyok, fonott nyavalyák, s amit minden nő megért… hát a sálak és a táskák, s bár nem gyűjtöm, de porcica is van… na de ami mindent visz, a koszorúk. Még sosem számoltam, de biztosan van kb. 20 az otthonunkban. Kicsi, meg nagyobb, falon, szekrényen, polcon, ajtón, fa, háncs, szalma, rőzse, moha, díszítve, vagy a maga szépségében. És minden tervembe is helyezek. (a koszorús lakbercsaj). Nemcsak dísztárgy, az örökkévalóság. Elindul a tekinteted valamelyik részén, s halad körbe, nem tudod, hol kezdődik, így azt sem hol ér véget. Egység.

Az egyik lebetegedett a háromból, hát itthon rekedtünk és kerteltünk egy kicsit, legalább szívtuk a szmogmentes levegőt magunkba, leveleket szedtünk és koszorút készítettünk :o)))) Csak egy drótszál kellett hozzá, arra fűztük fel a félbehajtott leveleket.

A férjem ajándéka